Dániel Péter leöntötte vörös festékkel Horthy Miklós szobrát. Ezzel, nyilván nem mondtam újat. Az ügy kapcsán jó páran megfogalmazták a kötelezőkörös véleményüket. Igazából sokkal tanulságosabb az esete kapcsán született vélemények olvasgatása, mint maga az eset.

Sablonszerű, agyatlan és kötelezőkörös rutin posztok. Sokszor olyan érzésem van, hogy a véleményformálás annyi, hogy a szokásos csontig lerágott mondatok kusza halmazában rendre mindig színfoltként csak a nevek lenének kicserélve: Ez nem a mi emberünk tehát, fúj-fúj. Szép rendező elv. Azonban gondolkodni a miérteken vagy a hogyanokon az már egykét bloger kapacitását meghaladja. Beleszürkültek ebbe az egész politika állóvízbe. Az okos gondolat, annyi csak a saját pártom véleményét, embereit dicsérje, a többit meg lehetőleg savazzam le csontig.

Mert, ha gondolkodnának ezek a „engem tizenháromezernégyszázhuszonhárman olvasnak” menő gyerekek, akkor le kellet volna vonni egy konklúziót: a jobboldali radikalizmusra válaszként baloldalon is megjelent a radikalizmus. Tehát ez egy reakció és még egyenlőre nem kezdeményező megoldás.

Na és hogyha idáig eljutottak volna a gondolkodás fárasztó menetében, akkor most talán érdemesebb számba venni az egyéb lehetséges reakciókat a Horthy szoborra.

Tudjuk, hogy egy háborús bűnösről van szó. Egy egészséges társadalom ugyan úgy nem lehet büszke Horthyra, ahogy nem büszke, Kun Bélára, Rákosi Mátyásra vagy éppen Szálasi Ferencre.

Igazán a jog és a morál eszközei ezen radikális társadalmi csoportok tevékenysége ellen elfogytak… pontosabban, hát mondjuk ki tökre hatástalanok voltak. Sőt, a ballib oldalnak ezen „miaztánolyanbékésekvagyunk” válaszainak köszönhetően sikerült egy impotens, picit dagi, totyogós kacsa képet kialakítani magáról. Nem szeretem a háborús hasonlatokat, de amikor bombáznak egy várost, nem biztos, hogy háborúellenes tüntetést kell szervezni a főtérre…

Nyugaton, ha kimennek a nácik az utcára csak, mert éppen gyűlölködni van kedvük (lásd, egy szerencsésebb szomszéd ország), kimegy tízszer annyi antifasiszta és egész egyszerűen megköpdösi őket. Igen, pont úgy ahogy leírtam. No és akkor csodálkozunk, hogy Magyarországra járnak a nácik sziesztázni? Otthon rohadt paradicsomot kapnak a nyakukba, itthon meg a legnagyobb ellenállás az, hogy pár punk gyerek kimegy kartontáblákkal a Hősök terére, amire rá van írva „Soha többet!” És ezt, még pont kibírja az ő pici elfojtott nemzettudatuk…

Összességében annyit szeretnék mondani Nektek kedves ballibek, hogy először is gondolkozni, aztán fikázni, főként úgy, hogy a nagyszerű szellemi tevékenységetek sem tudta Magyarországon elfojtani a náci kezdeményezéseket… sőt megerősítette azt. (és akkor most itt tisztelet a kivitelnek) Ne… ne… nem kell önkritika, mert az szar dolog… csak annyi, hogy gondolkodjunk már: ahol vannak jobb radikálisok is ott lesz bal radikális erre reakció. Szerintem, addig ameddig ez pusztán válasz nincs baj, ha nem lenne az lenne a baj. Ez a társadalom egészséges immunrendszere. Meg akkor van baj, ha a bal radikálisok Kun Béla szobrokat akarnak majd állítani… és nem lesz olyan, aki leönti azt vörös festékkel!