Az egyetlen lehetőség, hogy a demokratikus ellenzék összefog, és közös jelölteket állít, akik az összes egyéni szavazatot begyűjtik. Emellett listán megkapják a maguk listás szavazatait.

Múlt héten Magyarországon jártam, és többek között a Demokratikus Charta egyik gyűlésére is ellátogattam, hogy ne csak beszéljek arról, hogy politikailag aktívnak kell lenni. Sajnos kevesen voltunk, és fiatalokra nem nagyon emlékszem. Ellentétben bizonyos felfogásokkal, azt gondolom, hogy ez nem baloldali betegség, a "forradalmi" nyüzsgésen kívül ez a Fideszre is jellemző, le is fújták az október 23.-i gyűlést.

A Charta gyűlésen Kuncze hozta szokásos formáját, ironikus volt, csipkelődő. Poénokat mondott, ahogy azt egy "lakossági gyűlésen" egy profi politikus szokta. Nekem mondjuk hiányzott a nagyobb mélység a beszélgetésből, mert azt gondolom, egy Charta gyűlésnek nem sima lakossági gyűlésnek kéne lennie. Bizonyos fontos meglátások azért elhangoztak, ezekről érdemes beszámolnom.

Először az SZDSZ szétbomlásáról hallhattunk egy történetet, amelyről - javára legyen mondva - Kuncze elismerte, hogy ez az ő verziója, és Fodortól vagy Kókától másikat hallanánk. Nekem nem is fontos, hogy itt melyik verzió az igaz, mert szerintem nem az a lényeges kérdés, melyik SZDSZ-es politikus volt a hibás. Az SZDSZ szétbomlásában a személyi ellentétek, a szervezeti szétszakadás, a belső viták sokat számítottak, de véleményem szerint ez nem a legerősebb faktor volt a szétesésben, és kicsit inkább tünetek voltak, mint okok. Egy népszerűségét megtartó, sikeres pártban a személyi ellentétek nem lángolnak annyira fel, és nincsenek is olyan végzetes konzekvenciáik.

Kuncze tulajdonképpen adott is egy másik nézőpontot, mégpedig azt, hogy a liberalizmusnak, ahogy tudjuk van gazdasági válfaja és van emberjogi liberalizmus. Kuncze szerint túlságosan az emberjogi kérdés került reflektorfénybe, és ez volt a baj.

Én kérdésnek feltettem, hogy az SZDSZ Fodorral kipróbálta az emberjogi liberalizmus erősítését, Kóka alatt pedig a gazdasági liberalizmus hangsúlyozását. Egyik sem jött be. Kuncze válasza az volt, hogy Kóka nem volt alkalmas pártvezető. Ez lehet, hogy így van, de abban is megegyezünk, hogy Fodor sem. És a két korszak között nem volt sok különbség a népszerűséget tekintve. Tehát bár mindkét korszak hasonlóan terhelt volt személyi problémákkal, a téma változása nem változtatott lényegesen a támogatottságon. Szerintem azért nem, mert nem ez a lényeges kérdés itt.

Egy liberális pártnak először is gazdasági és emberjogi liberalizmust is fel kell vállalni. Ha az utóbbit nem vállalja, akkor mérsékelt jobboldali párt is lehetne, mert gazdasági kérdésekben a kettő nem különbözik. Egyébként ennek jegyében alakult meg később az MDF és SZDSZ közös listája, és az sem volt sikeres. Tudom, az olvasók nagy része itt is személyekre mutogatna, de túl kéne már lépni ezen, ne mindent azzal magyarázzunk már, hogy mindegyik politikusban megtaláljuk az utálni valót!

Kuncze szerint az embereket elriasztotta a nagy emberjogi aktivitás. De az igazság az, hogy szerintem azt az embert, akit a homoszexualitás, a cigányok, zsidók és más emberjogi kérdések elriasztanak, az eleve nem liberális, és miért szavazna az SZDSZ-re? Nem érdemes és nem is elvszerű a rasszisták, homofóbok és más beteges sztereotípiákkal rendelkezők szavazataira játszani egy liberális pártnak.

Az én véleményem szerint a liberális szavazók simán cserbenhagyták a pártjukat, most meg nem tudnak kire szavazni, mert persze a legtöbben az LMP-vel szemben is finnyásak, és az LMP-vel szemben egy liberálisnak messze van is több oka fenntartással lennie. Tehát ahogy már régen megírtam, ha a szavazó nem hajlandó a legkisebb rosszra szavazni, akkor nem lesz kire szavaznia.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bármit el kell fogadni mindenkinek, és bármilyen körülmények között is szavazni. Ez oda vezetne, és vezet is oda, hogy bizonyos pártok erre rájátszanak: mondván, nincs alternatíva.

Az természetes, hogy a szavazók bizonyos mértékig büntessék a pártot. Tehát jelezzék, ha jobban politizál, és azt is, ha rosszabbul. De egyrészt fontos, hogy a jó iránynál is kell visszajelzés, és az is, hogy a párt nem eshet ki a Parlamentből, mert Magyarországon ez nagyjából a párt végét jelenti. Márpedig a liberális szavazók nem akartak az SZDSZ-re szavazni akkor sem, amikor koalícióba léptek, akkor sem, amikor kiléptek, akkor sem, amikor emberjogi aktivistáskodtak, és akkor sem, amikor nem. Az ilyen néma szavazónak az anyja sem érti a szavát, nemhogy egy párt. A másik, hogy kiejtették az SZDSZ-t és innen vége a történetnek. Már nincs kinek visszajelezni és kire szavazni.

Látszólag ez csak SZDSZ-es téma, de ugyanúgy aktuális most is, hiszen bizonytalan szavazók tömegei vannak, és például az LMP és MSZP támogatottságának változásaiban sincs sok trend, pláne értelmezhető visszajelzés. És az LMP is kieshet, sőt talán az MSZP is eljuthat ide. A DK-ról nem is szólva.

Ha a szavazók tömegei nagyon finnyásak, és nem hajlandóak az MSZP-re, LMP-re Demokratikus Koalícióra szavazni, mert mindegyikkel van valami - mellesleg akár teljesen jogos - bajuk, akkor előfordulhat, hogy mindezek a pártok kiesnek a parlamentből. És persze az is, hogy bent maradnak, csak marad a Viktatúra.

Ide kapcsolódó kérdés volt a Fidesz leválthatósága, ahol Kuncze egy nagyon megfontolandó dolgot mondott. Tekintve, hogy a Fidesz tervei szerint a választás egyfordulós lesz, de listás és egyéni képviselők is lesznek, a választási stratégiák nagyon átrendeződnek. Összefogás nélkül a Fideszt nem lehet legyőzni, amennyiben a legnagyobb párt marad, mert az összes egyéni jelöltet elviszi.

Az egyetlen lehetőség, hogy a demokratikus ellenzék összefog, és közös jelölteket állít, akik az összes egyéni szavazatot begyűjtik. Emellett listán megkapják a maguk listás szavazatait. A lista mehet külön. A kulcs itt a megegyezés, és annak igazságossága. Felvetődött, hogy próbaválasztást kellene tartani, ahogy ezt bizonyos nyugati országokban - Franciaországban, az Egyesült Államokban - csinálják, de ez irreálisnak tűnik. Magyarországon a közvélemény-kutatásokkal kell inkább megelégedni.

A különféle pártoknak, és Kuncze a mozgalmakat is említette, nagy önfegyelemre van szükségük ehhez. Le kell mondani más pártok javára, és a reális támogatottság alapján kell a pártoknak szerényen, racionálisan szétosztani az egyéni jelölteket. De persze a jelöltek képességei, a helyi esélyek is fontosak. Amíg a Fidesz még relatíve erős marad, addig az is kulcsfontosságú, hogy egy-egy körzetben a jó párt jelöltjében egyeznek-e meg.

A mozgalmakról is mondott valamit, amivel egyetértek. A Milla, és a Szolidaritás, és az összes többi mozgalom is képes kivinni mostanában már egészen jelentős ember-mennyiséget. Ezekre szükség van, emiatt szükség van ezekre a mozgalmakra. Csak kár, hogy félelmetesen amatőrök. Ha kivisznek sok tízezer embert, akkor azokat el kéne foglalni, kéne őket vezetni, műsort adni, de ezen túl még valami igazán ütős dolgot is. Ez pedig legtöbbször egy jó beszéd, melyet egy jó rétor kell, hogy előadjon. Ilyenből viszont nem nagyon van a mozgalmakban. Ilyet sajnos Orbán tud, meg Gyurcsány. Pedig jobb lenne, ha úgy mennének haza az emberek, hogy hallottak valamit, történt valami, érdemes volt kimenni.

Persze reméljük, hogy a Fidesz nem lesz erős, konkrétabban nem marad a legerősebb párt.  Kuncze azt is világossá tette, hogy a Jobbikkal összefogni nem szabad. Én ezzel egyetértek: a nagy, és jogos Fidesz-ellenesség nem szabad, hogy elvakítson minket, fontos, hogy szem előtt tartsuk: a Fidesznél a Jobbik rosszabb.

Jobbikkal tehát nincs koalíció. De Kuncze azt is világossá tette, hogy a Demokratikus Koalícióba sem fog belépni, sőt, a politikába valószínűleg nem fog visszatérni. Ez valószínűleg mind elfogadható.