A Fidesz fikarcnyi programjának egyik kevés világos eleme volt az adó csökkentése. Bár a hogyanja a választások előtt még nem volt leszögezve.

A választások után kiderült, hogy végül az egykulcsos adóval próbálódott manifesztálódni, amellyel ugyan a radikális adócsökkentés ígéretét a szegényebb rétegeknek egyáltalán nem teljesítették, számukra ez adóemelés volt, de a tehetősebbeknek valóban adócsökkentést jelentett.

Az ígéretek egy homályosabb része volt az a Matolcsysta gazdaságpolitika, amely az egykulcsos adóra alapozva gazdasági felemelkedést ígért. Ennek egyik legfőbb mechanizmusa az lett volna, hogy az egykulcsos adó egyrészt nem is fog bevételkiesést jelenteni, hiszen az egyszerűbb adózási rendszer, illetve a csökkentett adó, kifehéríti a gazdaságot. A mostani ellenzék, a kritikus közgazdászok ezt eleve nem hitték el, és látványosan igazuk is lett: az egykulcsos adó olyan államháztartási lyukakat generált, amelyet különféle különadókkal, a magánnyugdíj-einstanddal, és további drasztikus megszorításokkal kellett ellensúlyozni.

A Matolcsyzmus másik fő mechanizmusa az lett volna, hogy a tehetősebb rétegek a többletpénzüket fogyasztásra költik, illetve a gazdaságba fektetik, amely fellendülést jelent. Az ellenzék, illetve a kritikus közgazdászok ezt is irreális álmodozásnak tartották, és mára már elmondhatjuk, hogy ez is látványosan megbukott.

Ezt most már nem csupán az MSZP, az LMP, más ellenzéki pártok és politikusok, nem csupán ellenzéki, vagy függetlennek tekinthető közgazdászok (ha vannak egyáltalán ilyenek) mondják, hanem az utóbbi napokban Chikán Attila, az első Orbán kormány gazdasági minisztere is kimondta. És Chikán igazán nem ellenzéki, sőt, az interjúban még mindig eléggé igazságtalan Gyurcsánnyal. Tehát nem neki udvarol, őszintének tekinthető a kritikája. Olyan hang, amelyet nem lehet leseperni. Orbán és Matolcsy egyedül maradt, szembe megy az autópályán mindenkivel, leginkább a valósággal.

Orbán még a választások előtt Romániát szerette emlegetni, mint az egykulcsos adó egyik példáját. Románia már akkor, illetve nemsokára látványosan bukott, és vissza is lépett az egykulcsos adótól. A magyarországi kritikán kívül ennek intő jelnek kellett volna lennie, de Orbán makacsul folytatta a butaságot.

Az egyetlen ország, amely egykulcsos adóval jól működik talán Szlovákia, de vagy nem emiatt olyan jók, vagy van valami speciális sajátosság Szlovákiában, ami miatt ott működik, vagy a Szlovákokhoz képest Orbán és Matolcsy iszonyat rosszul csinálják.

Egyébként arra is kíváncsi volnék, hogy az IMF elűzése után a piacon végül is mekkora feláron vettük az állampapírokat, mennyibe került ez az országnak. Valaki, aki ért hozzá, megelemezhetné a dolgot. Mostanában egészen úgy tűnik nekem, hogy jó lett volna az az IMF-kamat.

Ha az elmúlt másfél évet tekintjük, akkor kiderült, hogy a Matolcsyzmus nem tudott többlet növekedést generálni, sőt, a világgazdasági helyzethez képest inkább rontott Magyarország gazdaságán.

A Matolcsyzmus a Gyurcsány és Bajnai által kijelölt konvergencia-programhoz volt kénytelen visszatérni, végül olyan megszorításokat kellett, hogy bevezessen, amelyek Gyurcsány reformjaihoz hasonló mértékűek voltak. Csak ugye a Fidesz négy éves megszorítás-ellenes demagógiája miatt kénytelen ezeket a megszorításokat tagadni, és ezzel permanens hazugságban él. Gyurcsányhoz képest nem csak a permanens hazugságban rosszabb a Matolcsyzmus, de abban is, hogy a megszorítások nem társulnak olyan reformokkal, és olyan jövőképpel, amellyel Gyurcsány legalább megindokolta azokat.

A Matolcsyzmus bukásával az a mítosz is kipukkadt, hogy Orbán jobb gazdaságpolitikus. Az a Fideszes mítosz, hogy az első Orbán kormány megmutatta, hogy mire képes gazdasági téren, hamvába hullt. Bebizonyosodott az az ellenzéki meglátás, hogy az első Orbán kormány csak beleült a Bokros csomag által létrehozott készbe, illetve a szerencsés világgazdasági konjunktúrát lovagolta meg.

Most, amikor a világgazdaság botladozik, a második Orbán kormány látványosan nem képes semmire. Még arra a három százalékos gazdasági növekedésre sem, melyet Gyurcsány és Bajnai konvergenciaprogramja reálisan tervezni tudott. Még ezt is képes volt lerontani. A GDP az utóbbi hónapokban látványosan stagnál, és éves szinten a 2 százalék sem lesz meg.

Pedig Orbán még most is jobb helyzetben kormányoz, mint Gyurcsány vagy Bajnai. Ők egy igazán durva világgazdasági válságban álltak helyt. Orbán ehhez képest sokkal kisebb nehézségek közepette is kudarcot vall.

A Matolcsyzmus bukása után a Fidesz szavazók újabb naiv álma hullt hamvába. Mindaz, amiről mi anno azt mondtuk, hogy mese, álmodozás, mindaz valóban annak bizonyult. A Fidesz szavazóknak egyetlen igazán fontos várakozása sem valósult meg: sem a jobb gazdasági növekedés, sem a korrupció visszaszorítása. Az ellenzék kritikájából pedig a 2010-es választások környékén minden valós figyelmeztetésnek bizonyult: Orbán diktatúrát épít, megszorít, elrontja a gazdaságot, és semmit nem tud a korrupció ellen tenni. Egyetlen Fideszes álmodozás sem vált valóra. A naiv álom ezzel végleg kipukkant.

Tulajdonképpen ezután már csak az a kérdés, hogy a megmaradt Fideszes támogatók valójában mibe is kapaszkodnak.