A héten a Tilos rádión futó Heti Beton című műsorból kiderült, hogy nem is szocreál az, amit mi szocreálnak gondolunk. Magyarországon a szocreál viszonylag rövid ideig futott, csupán az '50-es években épültek szocreál házak. A '60-as években már a nemzetközi trendeknek megfelelő, úgynevezett későmodern épületek hódítottak. Sőt, a házgyár gondolata sem az orosz medvétől származik, hanem az is a későmodern egyik vívmánya. Hoppá, gondoltad volna ott Békáson, hogy egy későmodern kecóban élsz?
A gond az, hogy gyakorlatilag a későmodern épületek pont olyan korban vannak, amikor már lepusztultak és nem elég jó állapotúak, de ahhoz még fiatalok, hogy művészeti értéküket lássuk. Sajnos ez természetes dolog, így járt a barokk is Pesten. A barokk házakat nem tekintették értéknek az 1800-as évek közepétől és tucatjával bontották el őket. Most a későmodern az üldözendő izé...
Azonban egy későmodern lakótelepen is történhetnek izgalmas beavatkozások. Erre jó példa a képeken látható Moszkva külvárosában található óriás lakótelep színes utcaképei. Ha a képeket közelebbről is megnézzük, sajnos láthatjuk, hogy Moszkvában nem tombolt a Panel Plusz, így a házak nem lettek leszigetelve, hanem a betonra ment a kép...
Azt mondják az okosok, hogy a képeknek pozitív hatásai is vannak. Moszkvában alacsony a napos órák száma, így az emberek hajlamosabbak a depresszióra a szürke betontelepen... A színes képek viszont oldják a borongós idő okozta melankóliát.
Azt hiszem, ezek a képek is arról szólnak, hogy nem fogadjuk el a későmodernt. Az lehet egy komoly vita, hogy giccses-e ez a beavatkozás a későmodernbe, vagy egy új művészeti lehetőség. Én mindkettőre tudnék érveket. De ezt döntsétek el ti!
A kék tenger a lakótelep falán
Előtte és utána. A kocka Lada oldja a feszültséget!
A táblákat azért lecsavarozhatták volna...
Beton hegyek
Giccs vagy művészet?
A képek forrása: RebazArt/facebook