A Magyar Köztársaság harmadik köztársasági elnöke volt Mádl Ferenc. Szűrös Mátyás, majd Göncz Árpád után választotta meg a parlament. Göncz után nem volt könnyű ezt a tisztséget betölteni, Árpi bácsi a mandátuma vége felé is népszerű és elismert politikus volt. Ennek ellenére Mádl Ferencnek is sikerült hamar kivívni az ország tiszteletét.
Hivatalosan az FKGP köztársasági elnök-jelöltje volt, de köztudott volt, hogy a nagyobbik koalíciós partner, a Fidesz is támogatja megválasztását 2000-ben. A jobboldal jelöltje volt, de ennek ellenére sem az MSZP, sem az SZDSZ nem állított ellenjelöltet. Augusztusi beiktatása után első útja, Orbán Viktorral közösen, Rómába vezetett. Köztársasági elnöki tevékenységben kiemelkedett a határon túli magyarsággal és az egyházakkal való kiváló kapcsolattartás. Eseménydús elnöki ciklusa volt. Mandátumának idejére esett többek között a millenniumi ünnepségsorozat, két olimpia, a WTC elleni támadás, egy országgyűlési és egy önkormányzati választás. Hazánk EU-s csatlakozása, valamint az első EU parlamenti választás is. Köztársasági elnöksége során három miniszterelnökkel is együtt dolgozott. Orbán Viktort váltotta Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc. Mandátumának lejárta végén, bár a Fidesz szívesen jelölte volna ismét, nem kívánt újra megméretődni, így utódja Sólyom László lett.
Mádl Ferenc 80 éves volt. Blogunk a köztársasági elnöktől, a beiktatásán elmondott beszédének részleteivel búcsúzik:
A mindennapok során sem mindegy, hogyan szólunk egymáshoz, hogyan beszél egymással férj és feleség, szülő és gyermek, tanár és diák, főnök és beosztott, hogy általában hogyan fordul egyik ember a másikhoz.
Közös dolgaink szempontjából még kevésbé mindegy, hogy a parlamentben és a közélet más színterein valótlanságok állításaival, gyűlölködő szavakkal rontjuk, vagy jó szóval javítjuk az együttműködés esélyeit, pusztítjuk vagy növeljük emberi-kulturális értékeinket. Plutarkhosz - az európai gondolkozás egyik nagy ókori görög alakja - így ír erről egy mélyértelmű példázatban: a gyerekek játékból dobálják a köveket a békákra, de azért a békák komolyan halnak meg.
Játsszuk békével az életet, hogy több okunk legyen a mosolyra, hogy könnyebb legyen az álmunk!
(…)Igaz, sokan egyszerű iróniával arra gondolnak, hogy nekünk, magyaroknak eddigi történelmünk során nem sok okunk volt a derűre. Meg vannak ma is komoly gondjaink. Egyéni és nemzeti önbizalmunk hát itt a kérdés. Én szívem szerint azok felé húzok, akik jóleső érzéssel kimondják, hogy a mögöttünk hagyott 1000 esztendőnek mégiscsak az a legfontosabb üzenete, hogy megálltuk a helyünket a világban. Itt vagyunk! Hogy magyarokként joggal lehetünk büszkék nagy történelmi egyéniségeinkre, tudományos és művészeti értékeinkre, Nobel-díjas tudósainkra, legendás sportolóinkra, technikai felfedezéseinkre, és még sok minden másra. Történelmünkre tekintve büszkék lehetünk áldozatokkal megvallott szabadságszeretetünkre is. Sokszor adtunk ebből példát és erőt
Európának és a világnak is. Meg tudtuk őrizni anyanyelvünket, gazdag nemzeti irodalmunkat és az Európával összekötő vallási eszméinket és kulturális hagyományainkat.
(…)Magyarország sikerrel vívta ki szabadságát és függetlenségét, építette ki demokratikus intézményrendszerét, de még sok dolgunk van. Valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy legyen mindenki számára nagyobb és jobb kenyér, több értékteremtő munka, még bíztatóbb gazdasági növekedés, jobb biztonság és törvénytisztelet, szolidaritás a rászorulókkal szemben, hogy legyenek egyenlő esélyek az oktatásban, javuljanak az élet esélyei
(…)
Mint a köztársaság elnöke szorosan vett alkotmányos dolgaim mellett, ahol csak lehet, segíteni szeretnék, jobban, mint eddig tehettem.Segíteni a sajtónak és a nyilvánosság szabad intézményeinek abban, hogy hiteles képet fessenek a valóságról.
Az ellenzék pártjait abban, hogy mind jobban felismerjék és betölthessék demokratikus feladatukat.
A gazdaság és a munka világának szereplőit abban, hogy tevékenységük célja és eredménye valóban az emberi élet jobb minősége legyen.
Az egyházak és az állam együttműködését, hogy hatékonyan szolgálják a polgárok, családok és közösségek erkölcsi és kulturális felemelkedését.
A határainkon túli magyarságot önazonosságának megőrzésében, szülőföldjén való boldogulásának elősegítésében és mindenkit nemzeti együvé tartozásunk erősítésében.
A hazai nemzeti kisebbségeket, hogy megőrizhessék és gyarapíthassák kultúrájukat.
Lélekben segíteni és támogatni kívánok minden olyan etikus emberi és közösségi törekvést és kezdeményezést, amely közös jövőnket és a szolidaritás elmélyülését szolgálja.
(…)Mádl Ferenc, 2000. augusztus. 4.
