Hírek és kommentjeink

 

 

Piroslap on Facebook


Legutóbbi hozzászólások

A baloldal hat fő tévedéséről

2011.04.25. 00:01 | balközép | 8 komment

Címkék: mszp lendvai ildikó baloldal

Lendvai Ildikó - Gyurcsány Ferenchez hasonlóan - úgy gondolja, hogy az MSZP-nek tanulnia kell tévedéseiből, hogy a Fideszt leválthassa és jól kormányozzon. Írásában hat jelenséget tekint át, ahol a folyamatokat jobban kellett volna ismernie, értenie az MSZP-nek. Nem vidám, de tanulságos írás.

Tényleg ránk fér a változás. Súlyos felelősségünk van abban, hogy rászabadult az országra a kétharmados diktatúra, hogy az állam, a törvény és a rend működési zavarai miatt az állampolgárok jó részének elege lett a szabadságból, és pusztán rendre vágyott: terelőkorlátokra, vezérre, az erő hatalmára. Számon tartom persze, mekkora része volt ebben az akkori ellenzéknek, de most nem ez foglalkoztat. Az sokkal inkább: mi volt az, amiben tévedtünk, amit rosszul tudtunk a magyar társadalomról? Hiszen legalábbis a világválság óta a baloldal (sőt egész Európa) sokkoló tapasztalata: minden másképp van. Másképp van, mint ahogy gondoltuk, vagy egyszerűen másképp, mint ahogy tegnap volt. A „megújulás” üres politikai halandzsa marad, ha nem erről beszélünk. Ehhez képest kevésbé hoz izgalomba az MSZP struktúráinak és működésének szintén fontos megújítása, de még „rendszerváltása” is. Ha holnaptól hihetetlen leleménnyel és energiával rozsdamentesítjük, kisuvikszoljuk, nagyobb sebességre kapcsoljuk az MSZP gépezetét, akkor is az az igazi kérdés: merre menjünk vele?

Erről vitázik már hónapok óta az MSZP mellett alakult Programtanács, társadalomkutatók konzultációs műhelye. E viták részeseként kellett szembesülnöm az MSZP, benne különböző pozíciókban saját magam néhány tévedésével, vakságával. Azzal, hogy mennyi minden másképp van.

Hogy fest az én leltáramban a baloldal hat fő tévedése? Három közülük sajátunk, háromban osztozunk az európai baloldallal.

1. Ország a félperiférián, hasadt társadalom

Azt hittük, hogy Magyarországnak gyorsabb és egyenesebb útja van Euró pa főáramához, az igazi centrumhoz. Ehhez szabtuk programjainkat is. Úgy véltük, egyszerre járjuk végig az integráció kettős útját. Az ország bekapcsolódik a piacgazdaság és a demokrácia nyugati világába, kompország, végleg kiköt, és a többség helyet talál ebben a kikötőben. A fejlődés behúzza a fősodorba a nehezebben integrálódó társadalmi csoportokat is.

Ehelyett, ha nem is rekedtünk a periférián, a régióval együtt a félperiféria részei lettünk, afféle „peremkapitalizmus”. A félperifériás állapot máshol is hasadt társadalomszerkezetet eredményez. A rendszerváltás önmagában és automatikusan nem hozott olyan dinamizmust, ami ezen a helyzeten változtatott volna.

2. „Magyarország A” és „Magyarország B” – a modernizációs hasadás

Nem vetettünk számot azzal, hogy mindezek következtében két Magyarország létezik. Erdei Ferenc „kettős társadalma”, Vitányi Iván „egyharmad országa”, Tamás Pál kutatásai nyomán a Programtanácsban a modernizáció szekerére felkapaszkodó „Magyarország A” és a modernitás előtti „Magyarország B” metaforáját használtuk. „Magyarország A” sem csak az elit szűk világa. Válságmentes időkben reménye volt a fejlődés lehetőségeit legalább részben felhasználni mindazoknak, akiket iskolázottságuk, mozgékonyságuk, családi helyzetük a nyugatias életformához kapcsolt. Hiszen pl. a munkaerőpiacon dolgozóknak már huszonöt százaléka diplomás. Az MSZP és kormánykoalíciója modernizációs, piacosító küldetése, európai nyitása, az öngondoskodás, az államtól való függetlenedés, a polgárosodás programja nekik nyitott perspektívákat.

De közben ott maradt „Magyarország B”. A modernizációba belekapaszkodni nem tudók. Olyan településre, családba születtek, olyan iskolát végeztek vagy inkább nem végeztek, úgy estek ki a munkaerőpiacról, hogy tartósan kerültek vesztes helyzetbe. Nem, nem csak cigány emberek. Szegények, rokkantak, iskolázatlanok, rendszertelenül vagy sehogy sem foglalkoztatottak, kis keresettel küszködők, röghöz kötöttek, zárványfalvakban élők, akár az autópályától csak 30-40 kilométerre. AzMSZP sokáig abban az illúzióban élt, hogy egy generáción belül felszívja őket a piac pezsgő világa, hogy majd átképzik magukat, mozdulni tudnak, kihasználják az uniós támogatást. Ők pedig egyre kevésbé reménykedtek abban, amit mi reméltünk. Egyre kevésbé ismertek magukra az MSZP nyelvé ben és terveiben. Nem az volt a tévedés, hogy az MSZP a modernizáció, a piacgazdaság, a demokrácia, a polgárosodás pártja lett. Ostobaság, hogy ez a baloldal elárulása. A baj az volt, hogy közben nem kínáltunk méltóságot azoknak, akiknek saját életükben már nemigen lesz módja az öngondoskodásra, a pia ci versenyben való sikerekre. Önáltatás, hogy mindenkit be tud fogadni a munkaerőpiac.Márpedig értelmes emberi élet, boldogulás nekik is jár, nem csak gyerekeiknek vagy unokáik nak. Lehet, hogy nem a hagyományos piaci eszközökkel, hanem „duális”, piaci és részben a piac mellett kiépülő foglalkoztatáspolitikával, ami számukra speciális közösségi lehetőségeket, szociális célú szövetkezeteket stb. teremt.

3. A leszakadás sokkja

Azt már a válság előtt is látni kellett, hogy a társadalmi mobilitás leállt, a szerkezet befagyott. Ennek felolvasztására is alig találtunk eszközöket. De arra végképp nem készültünk fel, hogy a mobilitás lefelé is megindulhat. A válságban az alsó középosztály, amely eddig mégiscsak valamilyen hidat képezett „Magyarország A” és „Magyarország B” között, egyszer csak a lecsúszás veszélyével szembesült. Biztosnak tudott kisegzisztenciák élték meg a bizonytalanság drámáját, védettségek eltűnését. Becsődölhet a munkaadó, elveszhet az állás, bedőlhet a hitel, nem elég a rezsire a nyugdíj. Ezzel az eddig hallgató „Magyarország B” problémavilága új szószólókat kapott, de egyben versenytársat is a juttatások és a közpénzek elosztásáért folytatott harcban.Az MSZP (erkölcsileg jogosan) a válságkezelésben a legszegényebbek megkímélésére koncentrált, ami tovább bőszítette a középosztályt. A szolidaritás szálai szakadoztak, az ország a totális és kölcsönös bizalom hiány állapotába került. Az MSZP társadalmi bázisának két oszlopa egyszerre gyengült meg. Az alsó középosztály már nem tőle remélt védelmet, a szegényebbek pedig évek óta nem értették az MSZP törekvéseit és nyelvét.

Eddig amagyar baloldal három saját tévedése, rövidlátása, három ügy, amiben másképp kell az országot látnunk. De voltak és vannak az európai baloldallal közös mulasztásaink is. Nézzünk ezekből is még hármat.


4. Nagyipar helyett szolgáltatás, közös munkahely helyett széttagoltság, szolidaritás helyett magány

Sem az európai, sem a magyar baloldal nem vette időben észre, hogy hagyományos bázisa és közösségi értékrendje már a válság előtt megingott. A baloldal bölcsője annak idején a nagyipari munkásság volt, amely nagy közösségekben élt és dolgozott. Naponta megtapasztalhatta a szolidaritás értelmét és sikerét. A modern társadalmakban viszont már egyre többen a szolgáltatások széttagolt szerkezetében dolgoznak, alig szervezhetők, közösségi létformák híján a szolidaritás élménye megfakult.

5. Új konfliktusok, túl a munka világán – az egyenlőtlenség új terepei

A baloldal a munka világában meglévő egyenlőtlenségek ellen bontott zászlót, a tőkével szemben a munka oldalára állt. Csak némi tempózavarral vette észre, hogy újabban a munkaerőpiacon kívül olykor még nagyobb erővel jelentkezik a kiszolgáltatottság, az erőfölény: a fogyasztók, banki és hivatali ügyfelek kiszolgáltatottsága és ezzel a fogyasztóvédelem igénye, a védtelenség a környezet változásával, a fenntartható fejlődés hiányával szemben és ezzel a környezetvédelem igénye, a többség és kisebbség új konfliktusai és ezzel együtt új polgárjogi, emancipációs, kulturális mozgalmak. Noha a baloldal értékrendjéből szervesen következne minden egyenlőtlenség elleni fellépés, a baloldali pártok nem terjesztették ki elég gyorsan érdeklődésüket új témákra, új mozgalmakra, új társadalmi érzékenységekre.

6. Pártok térvesztése, civilek térnyerése, a közélet „civilizációja”

Mindezek következtében egész Európában csökkent az egykori nagy pártok, néppártok támogatottsága. Egyre nehezebb integrálni a széttagolódó társadalmi érdekeket, egyre nagyobb a bizalmatlanság a hagyományos pártpolitika iránt. Lazább mozgalmak, alternatív életformákat kereső kulturális közösségek, internetes kapcsolati hálók, új eszközökkel operáló civil szervezetek jelennek meg. Nálunk különösen látványosan köszöntött be a közélet ilyen értelmű „civilizációjának” korszaka, amelyben a régi kapcsolati formák, az „élcsapatpárt segédszerepbe szoruló civil holdudvar” modelljei a civilek számára vállalhatatlanná váltak.

Hat tévedés, hat rossz bizonyítvány a világ vagy az ország ismeretéből? Még inkább hat új lecke. Új a lecke „Magyarország A” és „Magyarország B” megszólításában, annak érdekében, hogy a szétesett magyar társadalom közelebb jusson a valódi integrációhoz, és ne egy giccses, dohos, rossz ízlésű kurzus próbálja összeragacsolni a hazudott nemzeti együttműködés olcsó cukorszirupjával a repedéseket. De új érdeklődés és figyelem kell az újfajta egyenlőtlenségekre, új konfliktusokra is, kibővítve a baloldali politika hagyományos tartalomjegyzékét. Új, szerényebb, partneri viszony a civil mozgalmak, a politikánál szélesebb társadalmi ellenállás közösségeihez. Magyarországon reményeim szerint új Ellenzéki Kerek asztal születik, ahol a demokratikus ellenállás sokfajta közössége, személyisége egyenrangú helyet talál, és körülötte a pártok is új szerepre lelnek.

· 2 trackback

Piroslap Twitteren Piroslap Facebookon Piroslap IWIW-en Piroslap Hírlevél
 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroslapok.blog.hu/api/trackback/id/tr22853073

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nap képe 2011.04.25. 15:15:13

  Egérmese =  Új Alkotmány Sötétben bujkáló fülkeforradalmár avagy az éjjeli lény rejtélye  Egy kis ráadás: Fidesz kérteÉn teljesítem 

Trackback: Egy nyúlfarknyi poszt kommentár nélkül 2011.04.25. 10:09:59

  Lévai Anikó úgy látja „Egyre több embernek fontos, hogy igényesebben elkészített ételeket egyen, és ezt várják el esetleg az iskolai étkeztetésnél is. A gasztronómia, azt hiszem, hogy az utóbbi időben egyre inkább kezd a közgondolkodá...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sine ira et studio... 2011.04.25. 01:18:52

Lendvai Ildikó vak. A baloldalnak Európában az a legfőbb baja, hogy a jóléti társadalom megteremtése után radikális céljai elvesztek, ráadásul nem tud abba a világba beilleszkedni, ahol a nemzeti eszme újra teret nyer. A baloldal Európában keresi a helyét és a liberális eszmékkel kötött házasságára nagyon rá fog faragni, mert az emberek ma már nem nagyobb teret és szabadságot akarnak,hanem biztonságot, rendet és nyugalmat. Ebben a légkörben az európai baloldaliság nem tud célokat megfogalmazni, próbál zöld lenni sok szempontból, csak ez alapjában nem egyeztethető össze liberalizmusával.

A magyar baloldalnak ellenben nem ez a baja. A magyar baloldal sosem volt európai baloldal, a totális szovjet állampárt leánya, mely sohasem akarta a jóléti államot megteremteni, hanem kompromisszumok révén hatalmát konzerválni. Nem voltak megvalósítandó eszméi, csupán minimális veszteségek, amiket a pártállam még elviselt. 1990 után pedig egyszerre állt szemben saját diktatúrabeli örökségével és azzal a nyugat-európai példához, amihez egyszeriben alkalmazkodni akart volna. Teljesen skizofrén és értetlen állapotban van, melyben még mindig kommunista logika szerint él és mozog, nagyrészt saját imázsát és sikereit is valaki, Orbán Viktor ELLEN szervezve meg, ahogy korábban a fasiszta veszély ellen küzdött. Ez itt az igazi nagy baj, és persze az, hogy az MSZP kapaszkodik, nem csak szervezeti szinten, de régi káderei révén is, akik nem értik ezt a világot, és mindent úgy akarnak megoldani, ahogy a pártállami időkben. Még mindig élcsapatban gondolkodnak, ami majd csodát tesz, és egy vezér ellen küzdenek, akit Hitlernek, vagy Szálasinak, vagy Horthynak karikíroznak ki. Ez itt a baj, kedves Lendvai Ildikó, ön a baj, ön és a pártja, akik messzemenőkig a legnagyobb kárt okozzák a magyar baloldalnak, viselkedésükkel azt a sztereotípiát erősítve, hogy a magyar baloldal sosem változik, sosem halad, és sosem mond le abszolutisztikus céljairól.

Sine ira et studio... 2011.04.25. 01:23:21

Arról pedig, hogy az MSZP-nek tanulnia kell a tévedéseiből, annyit, hogy 2006 után az egyik nagy szlogen az volt az öszödi beszédet követően, hogy Gyurcsány elmondta a nagy igazságot, mindenki okult belőle. A politikusok hazudtak, loptak, de a miniszterelnök ezt most leleplezte, ebből pártja tanult és neki fognak állni dolgozni és megújítják Magyarországot. Az egy dolog, hogy nem jött be a nagy húzás, ami nem csak az ő hibájuk, de az már egy másik dolog, hogy soha egyik kormány életében nem volt ennyi mocskos, simlis ügylet, mint 2010-ig. Volt Tocsik-ügy, Happy End, Ezüsthajó, de ezek mind kispista ahhoz képest, amire most derül fény. Kedves Lendvai Ildikó, önök nem tanultak a hibáikból, és esélyt sem látok arra, hogy valaha is fognak.

teddyde 2011.04.25. 04:56:29

régen rossz, ha Lendvai Ildikó akarja megmondani, hogy merre van a hány méter... Többek között neki is vissza kéne vonulnia a háttérbe, ő is tehet arról ahol most tart az MSZP

esperes12 2011.04.25. 21:38:21

A legelső, legfontosabb és egyetlen pontnak javasolnám, hogy szabaduljanak meg a "szocialista(?) zsákmányszerzőktől", ezt deklarálják, és tudatosítsák a társadalomban, a "többit" a Fidest megoldja!!

tomtyi 2011.04.26. 15:32:07

Arról nem is beszélve, hogy a nagyipari proletariátust ők maguk teremtették meg '48 után, mert addig alig-alig volt. De persze előbb álltak élcsapatnak.
Ez a nagyipar pedig feleslegesen lett az ország nyakába sózva. Csakhogy kellett az ideológiai háttér, meg a fegyvergyártás a paranoid idiótáknak, hogy megvédhessék magukat az általuk kreált ellenségtől, amely ellenség nem is létezett, csak egy kivetített kép volt. Az is mikor ez (imperialista-kapitalista-nacionalista nyugat), hol az (a hatalmi harcok okán éppen nem szeretett elvtársak) volt.

brlv24 2011.04.26. 19:27:23

@esperes12: Az a baj, hogy a fiatalok sem kulonbek. Szuleik eltorzult vilagkepet orokoltek. Eleg megnezni a Fiatal Baloldal-t. Szánalmas.

tomtyi 2011.04.27. 12:09:36

De a legnagyobb tévedés még csak nem is a "magyar" "baloldalhoz" kötődik, hanem Leninhez. Ez pedig a bolsevizmus. Gyakorlatilag ezen az alapon akartak egy feudális, keleti-despota államból kommunista államot faragni, mely minden téren felveszi a versenyt a nyugattal.

tomtyi 2011.04.27. 16:50:36

L. I. ezzel a "vallomással" a "szép" "baloldali" hagyományt éleszti fel, amely hagyomány a rákosista-időkben és ezt lezárva is olyan szépen élt. Elvtársék egymás előtt megvallották ideológiai elhajlásukat. Rákosi idején ez koncepciós pereknek, ennek aztán börtön-, vagy akár halálbüntetés volt a következménye. '56 után csak amolyan Heller-féle magyarázkodás kellett, és már pajti is volt újra az eltévelyedett bárány. Most minden következmény nélkül, emelt fővel lehet ezt megtenni, a megvallott és meg nem vallott tettek következményeit és ennek eltakarítása következtében keletkező fájdalmat pedig az utódokra tolni. Szintén jogi következményektől való félelem nélkül. De csak mert most 2/3-os diktatúra és a szólásszabadság korlátozása van. És mindezt egy egykori cenzortól, a Munka Érdemrend tulajdonosától, az MSZMP KB alosztályvezetőjétől. Köszönjük!
süti beállítások módosítása