A Nemzeti Tákolmány első mondatában a Himnusz első sorát idézettetteti a Fidesz. Ha már így tesz, akkor felmerülhet a kérdés: hogy kerül az eklézsia az asztalra? miért nem többet? A Nemzeti Kínvallás funkciójában végül is sok mindenben átfed a Himnusszal: mindkettő  egy ideológiával átitatott sajátságos történelem-szemléletet fogalmaz meg. Egy vers esetében ez megbocsátható. Természetes, hogy Kölcsey Fletó Ferenc  saját szubjektív érzéseit akarta kifejezni saját versében. Elvégre egy vers erre való. Egy alkotmány nem.

Ha megnézzük, más nemzetek himnusza sem valami fényes. A 19. század végén 20. század elején valamilyen már elfogadott verset választottak meg himnusznak, amely választás általában nem a körültekintés, előrelátás, kiegyensúlyozottság jegyében történt. Így alakulhatott úgy, hogy az USA himnusza egy meglehetősen furcsán kezdődő vers, melyet egy kocsmadal dallamára énekelnek, hogy a francia himnusz egy meglehetősen agresszív induló, a német himnusz első sora meg szerencsétlenül arrogáns (ezt azzal javították ki, hogy nem az első versszakát használják).

A magyar himnusz természetesen nevéhez, műfajához illően istenhez fohászkodó ima. Hogy az alkotmány miért legyen az, az már nem érthető. A Himnusznál sem rajongok ezért, és azt gondolom, hogy amikor értelmezik, elgondolkodnak az emberek, akkor félrevezetheti őket ez. Valóban elhihetik, hogy "a magyar nép zivataros századainak" az isten keblében gyúlt harag az oka, miközben részben merő véletlenről, részben pedig önhibánkról van szó. Nem bűneinkről, hanem buta hibáinkról.

Az sem éppen rózsás dolog, hogy a Himnusz igen pesszimista. Kölcsey idejében ez érthető volt. Koncepciója nagyon igaznak tűnt, hiszen a magyar történelem éppen legsúlyosabb századaiból vergődött kifelé. De utána voltak jobb korok is, és ezt a rossz momentumot konzerválni a magyar nép lelkébe igazán nem a legpozitívabb project. Nem annyira Kölcsey itt a hibás, hanem az, hogy ezt a verset himnuszunknak tartjuk, az azóta eltelt évszázadok ellenére. De erről itt ennyit, nem a Himnusz ekézése kritikája a fő célom. Van a Himnusz választásánál sokkal súlyosabb ekéznivaló tarlónk a jelenben: a Nemzeti Kínvallás.

Legfőbb Nemzeti Alkotászunk a Kínvallásban nem idéztettetetett többet a Himnuszból. Vajon miért? Merő véletlennek tűnhet, de ha jobban megnézzük, akkor kiderül, hogy nem az. Nem is nagyon tehetett mást.

Merthogy a Himnusz, talán sokak megrökönyödésére nem szentistvánkodik, és nem is szentkoronázik. Érdekes módon a Himnuszban megnevezett történelmi személyek Bendegúz (ami ugye kissé téves), Árpád és Mátyás király. A felidézett arany időszakok a Honfoglalás kora és Mátyás király kora. A legnagyobb magyar király itt nem I. István, hanem Mátyás király. A legnagyobb értékek nem a hűség és a szeretet, hanem a szabadság, vidámság, vitézség.

(Most így a képre nézve, a lovat is, mint legfőbb nemzeti érték kéne bevenni az alkotmányba, mivelhogy ezer évig az volt, tehát biztosan nagyon aktuális most is.:)

És ez az, ami sokkal jobban megfelel ízlésemnek, mint a Nemzeti Kínvallás. Mert az én szememben Mátyás tényleg nagyobb volt: modernebb, kulturált, erős Magyarországot építő, a haladást elősegítő reneszánsz király. A sötét középkor utáni "újjászületést", felvilágosodást, reformot szerető király.

Orbánnak nem kell egyetérteni abban, hogy Mátyás nagyobb király volt Istvánnál. Magyarországon még véleményszabadság van, és én demokrataként ezt vallom is, nem csak üres szóként firkálom bele a Tákolmányba. Tehát Orbánnak joga van azt vallani erről, amit akar, és pár követőjének is. Imádhatják Szentistvánukat és Szentkoronájukat. Csak másokra ne kényszerítsék rá! Ahogy én sem szeretném az alkotmányban végül is azt látni, hogy "Mátyás király a legkirályabb királyunk volt, punkt um, a többinek hallgass a neve.". Ilyen beképzelt, szűk-látókörű bornírtságra csak a jobboldal képes.

Hát ezért tudom minden hibája ellenére jobban elfogadni a Himnuszt, mint a Nemzeti kínvallást. Az alkotmányban ugyanis a történelemóra-korrepetációnak egyrészt semmi keresnivalója, de ha már történelmi összefoglaló, akkor ne ennyire bornírt, egyoldalú, sötét módon válogassák már ki Magyarország történelmének egyik vitatottabb, korunkban kevésbé irányadó szakaszát! Sokkal inkább kellene nekünk Mátyást felidéznünk, mint I. Istvánt!

Kölcsey koncepciója miatt elhallgatta a Rákóczi-szabadságharcot, és keletkezési ideje miatt nem is említhette a Reformkort, az 1848-as szabadságharcot. Ezekről ma Magyarországon sokkal nagyobb konszenzus van. Ezeket minden oldalon pozitív eseményeknek fogadják el. Ezek lehetnek közös példaképeink. Ezek kellenének az alkotmányba. I. István és a Szentkorona nem.

Megjegyzem, István fején ugyebár soha nem volt a Szentkoronának nevezett korona. Ergo vagy ipso facto nem is igazi királyunk, vagy pedig a Szentkorona nem szükséges és elengedhetetlen feltétele az igazi kormányzásnak.

Az utalt történelmi események elhallgattatása Legfőségesebb Alkotászunk részéről megbocsáthatatlan, és mutatja, hogy mennyire ellene van minden köztársasági eszmének, reformnak, haladásnak. Ezért lett éppen ilyen ez a Nemzeti Tákolmány és ez a Nemzeti Kínvallás.