Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Váci Mihály

Az EU-parlamentbe különböző frakciók határozatot nyújtottak be; amely továbbra is elutasítja a médiatörvényt. Tegnap meglepő módon elfogadták, még a néppártból is átszavaztak. Hogy ennek mi a következménye, az kérdés. Hogy ez megoldja-e a problémát, nem tudom.

***

Nehéz volna ma pontosan megítélni a médiatörvény jelenlegi állapotát, megítélését és jövőjét. No nem mintha az én véleményem, vagy a "mi" véleményünk ne volna egyértelmű: a médiatörvénynek "mennie kell", a médiatörvény nem jó, rossz, elfogadhatatlan. A módosítások után is.

Orbán Viktor azonban amikor tulajdonképpen megalázkodott és visszavonult, amikor Kroes ott őrködött felette a karzatról magyar Parlamentben a szavazáson, akkor ezzel az áldozattal viszonylag sokat ért el kommunikációs szinten. Miután elkönyvelte a presztízsveszteséget, azt el tudta érni, hogy bizonyos körök azt higgyék, ennyi elég, akkor most minden rendben van, az EU megvédett minket, és most már minden jó lesz. Orbán most lobogtathatja az EU pecsétjét a médiatörvényen. Legalábbis azoknak, akik bevették, hogy az egy végleges pecsét volt. Hogy ennyi elég. De nem volt az, és nem, nem elég!

Az EU-t tekintve van két szélsőséges vélemény szerte a világon, és különösen Magyarországon. Az egyik szerint az EU úgy sem törődik semmivel, az EU az ellenségünk, az EU-ban nem szabad megbízni, ne számítsunk rá, lépjünk ki, szabaduljunk meg tőle. A másik szélsőség inkább csak hallgatólagosan van jelen, amikor emberek azt hiszik, az EU majd mindentől megvéd, nem lehet itt diktatúra.

A valóság az, hogy az EU bizonyos védelmet jelent, akármit nem enged meg, de ha csak rá bízzuk magunkat, akkor ugyanolyan rosszul döntünk, mint azok, akik állam-bácsitól várnak mindent. Ahogy állam-bácsi nem szerető szülő, nem ad meg mindent, úgy szuperállam-bácsi még kevésbé. Elég tehát rábízni magunkat a szuperállam-bácsira?! Nem, nem elég!

Szuperállam-bácsi ugyanis még inkább érdek-vezérelt. A Kroes bizottság változtatási javaslatai nem annyira a magyar demokráciát védték, mint a külföldi érdekeket. Persze számunkra az egy kicsit jó dolog, ha legalább az erős, külföldi média beteheti a lábát az országba, és Orbán Viktor nem vághatja rájuk az ajtót. De azért ez még édeskevés a magyar sajtószabadsághoz. Ez még nem elég!

A baj az, hogy akkor most azok, akik elkönyvelték, hogy vége, az EU megvédett minket, azok elpunnyadnak. Elpunnyadnak vagy azért, mert azt hiszik, az EU elintézte a dolgot, vagy azért, mert azt hiszik, hogy az EU többre nem vehető rá. Félő, hogy a tüntetések megritkulnak, ahogy már a legutolsón is valamivel kevesebben voltak kint.

Pedig ahogy olvashatjuk, az EBESZ sincs még megelégedve a változtatásokkal, szerintük is több kell, mert még mindig vissza lehet élni a törvénnyel. Vagy pedig idézzük csak fel, mit is mondott például Martin Schultz azon a bizonyos plenáris ülésen?

" Ezzel a kétharmados többséggel úgy ültette tele a médiatanácsot, hogy csak az ön pártjának, a kormányának a tagjai vagy közelállók legyenek a tanács tagjai. Ez azt jelenti, hogy egy egyoldalúan feltöltött médiatanács ellenőrzi, mi a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Ez egy európai jogállamban nem megy. A demokráciában Elnök Úr, a média ellenőrzi a hatalmat. Ez a törvény azt hozza magával, hogy a hatalom ellenőrzi a médiát. És ez egy jogállamban nem megy, és ezért aggódunk mi európaiak ennyire emiatt a törvény miatt."

Történt-e ebben az ügyben azóta változtatás? Nem, nem történt. Leülhetünk tehát most már, hogy minden el van intézve? A fenét ülhetünk le! Elég az, amit eddig elértünk?! Nem, nem elég!

Martin Schultz sem ült le (mármint a fizikai értelmen túl). És Cohn-Bendit sem ült le. A médiatörvényt kritizáló EU-parlamenti frakciók továbbra is elégedetlenek, és pontosan látják, hogy még nincs vége: Orbán csak egy kis koncot, mondjuk disznósajtot dobott be az EU-nak, a médiatörvény fontosabb disznóságait megtartotta.

Az EU-frakciók tehát határozatot nyújtottak be; amelyet meglepő módon elfogadtak, még a néppártból is átszavaztak. Az EU még mindig elítéli Orbán médiatörvényét. Hogy ennek mi a következménye, az kérdés. Hogy ez megoldja-e a problémát, nem tudom.

Nincs tehát még lejátszva a történet. Lehet, hogy az EU megment minket, de valószínű, hogy ha egyáltalán, akkor csak később, talán túl későn. És lehet, hogy egyáltalán nem fog most már mozdulni. A magunk kezébe kell venni az ügyet, nekünk kell kimenni a térre!

A minap Montmorency-ben jártam, Jean Jacques Rousseau múzeumában. A vitrinben a "Társadalmi szerződés" és más művek mellett ott szerepelt egy dokumentum, amelyben a francia király és a parlament cenzurára ítéli Rousseau művét, az "Emil nevelését". Nem feltétlenül rajongok Rousseau-ért, de például annál inkább Diderot-ért, aki akkoriban ugyanígy járt: könyveit sorra cenzúrázták, és eleve csak Amsterdamban vagy Genfben adhatta ki őket. Maga pedig Vincennes börtönében raboskodott.

De 2011.03.06.rousseau_ecouen

Emberek, lehet, hogy már azt gondoltuk, ezek régmúlt korok, soha nem térhetnek már vissza. Lehet, hogy megmosolyogtató, ha valaki börtönt, cenzúrát, a sötét középkor visszatértét vizionálja. De azért én inkább kimennék a térre, biztos, ami biztos, elűzni azokat a baljós árnyakat.

Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy amit a felvilágosodásban, a magyarok konkrétan 1848-ban tettek a középkor elűzéséért, az elég. De nem, emberek, nem elég! Még nem elég!

Egymillióan a Szabad sajtó útján! – Tüntetés a sajtószabadságért 3

2011 március 15, 16 óra. sajtoszabadsagert.blog.hu/