Mert végül is miben reménykedhet az Univerzum igazságosságában vigaszt kereső ember? Mi a legnagyobb büntetése a becstelen embernek? Talán isten büntetése? Na ne röhögtessetek már! Talán az, hogy anyagilag nem éri meg? Ez sem egyértelmű: tényleg sokan nem buknak le, és ha belegondolunk, Gutenberg nem járt anyagilag pórul. Talán a törvények utolérik az embert? Az sem mindig igaz. Bírósági következménye nem nagyon van az ügynek.

***

Németországban néhány hete a politikai életet szinte "megbénította" a védelmi miniszter plágium-esete. Gyakorlatilag minden más témát elnyomott. Az ügyet bulvárosabb szinten, jó német angolsággal copy-paste botránynak nevezték, még keményebb cikizésként Gutenberget magát Googleberg-ként (Google-hegy) csúfolták, amely utal arra, hogy manapság az ember leginkább a vezető kereső szolgáltatást használja anyagok megtalálására.

Történt, hogy Guttenberg (milyen érdekes a név-egybeesés) doktori disszertációjáról kiderült, hogy sok másolt szöveget tartalmazott. Sok esetben túllépte a tisztességesen idézhető szöveget, és a főszöveg részeként szerepelt, azaz idézőjelek nélkül. Ezen túl, illetve ennek megfelelően a hivatkozásokat sem adta meg.

Gutenberg először tagadott, majd részben elismert, majd teljes beismerést tett. A doktori címéről maga mondott le, de a miniszteri posztról először még nem. Angela Merkel kínos helyzetbe került: a plágium-eset erkölcsileg tarthatatlan volt, még sem mondatta le a miniszterét.

Első kérdés: hogy lehet egy miniszter olyan hülye, hogy ilyen esetben hazudjon? Egy olyan esetben, amikor már kibukott a dolog. Az utóbbi évek politikai történései azt mutatták, hogy a politikus ilyenkor mindig lebukik. Kezdve például Clintonnal. Miért hazudik reflexből a politikus? Miért nem látják, hogy az őszinteséggel egész biztosan jobban kerülnének ki a csávából?!

Gutenberg a konzervatív párt (CDU/CSU) és a kormány egyik erős embere volt, jól néz ki, nemesi háttérrel. Még a felesége is több, mint reprezentatív. Minden illik egy konzervatív ideológiához. Karakteres, és paradox módon korábban pont a tisztességes, megbízható ember benyomását keltette. Imázsának furcsa módon pont ez volt a központi eleme, és az illúziót sikerült is tartani: Gutenberg népszerű volt.

Angela Merkel nyilván azért volt csapdahelyzetben, mert egy húzóembert, egy lehetséges ikont kellett eldobnia. A kormány sokáig magyarázta a magyarázhatatlant. De pont egy konzervatív párt az, amelyik sehogy sem engedhet ilyet meg magának. Még egy liberális de még egy kalózpárt sem. Angela Merkel napokig nem tudta a helyes lépést megtenni, mintha elvesztette volna realitásérzékét. Ma aztán végül meghajoltak a nyomás alatt: Guttenberg lemondott.

A tanulság viszonylag egyszerű és régi: "hazug kutyát könnyebb utolérni...". Vannak persze, akik csalnak, lopnak és hazudnak, de nem buknak le. De sokszor van, hogy lebuknak. Összességében nem biztos, hogy megéri. Pláne egy politikusnak. És ebben a viszonylag egyszerű, konzervatív igazságban mégis csak van valami.

Mert végül is miben reménykedhet az Univerzum igazságosságában vigaszt kereső ember? Mi a legnagyobb büntetése a becstelen embernek? Talán isten büntetése? Na ne röhögtessetek már! Talán az, hogy anyagilag nem éri meg? Ez sem egyértelmű: tényleg sokan nem buknak le, és ha belegondolunk, Gutenberg nem járt anyagilag pórul. Talán a törvények utolérik az embert? Az sem mindig igaz. Bírósági következménye nem nagyon van az ügynek: értsd, nem hallottam róla.

Mi tehát Gutenberg igazán nagy büntetése? Az igazán nagy büntetés az, hogy "mit mondanak az emberek". Bizony, ez az egyszerű, konzervatív szempont erős dolog. Bár, nem is annyira csak konzervatív ez a szempont, hiszen volt ilyen a szocializmusban is: "társaim megvetése sújtson le rám". Nem is annyira az idegenek, hanem a közeli barátok, rokonok azok, akik itt számítanának.

Persze mindez csak akkor igaz, ha Guttenberg egy kicsit is ad arra, hogy "mit szólnak hozzá a zemberek". Illetve, még inkább, ha Guttenbergnek számít, hogy mit mondanak a barátai. Van azonban még egy fontos feltétel: ha a barátai olyanok, hogy nem néznek le egy csalót, akkor persze nem működik a társai megvetése. Ha olyanok, hogy az ügyeskedést értékelik, akkor nem működik a dolog. Bár ez esetben Gutenberg büntetése, hogy csak ilyen barátai vannak. Ha olyanok, akik elnéznek egy barátnak egy ilyet, mert a barátság fontosabb, akkor nem működik a dolog. Ha a politikai elvtársait a politika vakítja el, akkor ott sem működnek a "fékek és ellensúlyok".

Ez az, amin a társadalom védekező képessége múlik a korrupcióval szemben. Nem a Tiszta Kezek Hivatala, nem az elszámoltatási biztos, nem a törvények. Ezek persze jók, és hasznosak is lehetnének, főleg, ha lennének, és jól működnének. De az igazán erős dolog bizony a "társaim megvetése". Ha a társadalom elítéli az ilyet, akkor az egy egészséges társadalom, amelyben a korrupciónak van valahol határa. Ha ez nem működik, akkor pedig minden intézkedés ellenére korrupt lesz az ország.

A Guttenbergnél tulajdonképpen az a tét, hogy megengedi-e a német társadalom, hogy míg valakik kemény munkával szereznek doktori címet, addig mások fizetnek, másolnak. Ez végül a doktori cím értékét degradálja. És akkor egy ilyen csalót még a politika fel is emel, meg is jutalmaz, sikereket ér el. Ha igazán mélyen belegondolunk, akkor az itt a probléma, hogy egy ilyen ember, aki ilyenre képes, hogyan juthatott el idáig?!

Hogy lehet egy ilyen emberből sikeres politikus? Hogy ismerhették ennyire félre politikus társai?! Hogy fogadhatott egy ilyen embert Angela Merkel bizalmába? Mert bizony, aki egy ilyen dologban csal, az más helyzetekben sem lehet a becsületesség mintaképe. Nem hiszem el, hogy ez ne látszódott volna meg más esetekben.

Vagy a másik oldalról tekintve: Hogy lehet, hogy sok valóban becsületes ember nem tud ennyire sikeres lenni? Hogy lehet, hogy Merkel fájó szívvel válik meg Gutenbergtől, mert úgymond egyike a kevés használható politikusoknak? Hogy lehet, hogy ez a használható politikusok netovábbja? Valóban nincsenek tehetséges, becsületes emberek, vagy csak nem jutnak el a csúcsra? Vagy, ami még rosszabb, ők nem a politikában próbálnak érvényesülni?

És ezek már olyan kérdések, amelyek általánosíthatóak, ezek már Magyarország szempontjából nagyon is tanulságosak. Ezek a kérdések felvethetőek itthon is.