Az egyik ismert hirdetési újságban jelent meg az a hirdetés, miszerint Budai Gyula, elszámoltatási népbiztos kormánybiztos filozófus-szakértő munkatársat keres.
A szöveg nem hosszú, idemásolom:
Az Elszámoltatási Feladatok Összehangolásáért Felelős Kormánybiztosi Titkárság
azonnali belépéssel filozófus-szakértő munkatársat keres
A feladat fundamentál-ontológiai és percepció-hermeneutikai hiányosságok kimutatása a kormányzati elszámoltatás alatt álló "Filozófia és tudomány az ókorban", "Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai" és "A tradíció folytonosságának és az életmű egységességnek kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkáiban" c. művekben. A szakértő feladata a feltűnő át-érék aránytalanságok feltárása a fenti filozófiai tárgyú dokumentumokban különös tekintettel arra, hogy a szerzők kidolgoztak-e új filozófiai válaszokat, amelyek az Ember és a Lét kapcsolatának megértéséhez vezethetnek a Nemzeti Együttműködés Korszakában. A díjazás filozófiai hiba/ darab áron, teljesítménybérezési rendszerben történik. Prémium feladatként filozófusper előkészítése, autodafé rendezése is a munkakörhöz tartozik.
Nos, bár ógörögül és latinul nem tudok, és a fundamentál-ontológiai és percepció-hermeneutikai kérdéseket eleve hülyeségnek tartom, de talán pont ez utóbbi miatt az utolsó könyvet könnyedén meg tudnám kritizálni.
Az első bibi, hogy hát az ördög ügyvédjeként nem dolgozok. A második, hogy bár Heideggert nem szeretem, és a könyveket bizonyára meg tudnám kritizálni, de a pályázat tartalmának megfelelnek.
A harmadik, hogy a hirdetés azért kicsit gyanús, hiszen filozófiai hibát darabáron talán még a népbiztos kormánybiztos "úr" sem akarna megfizetni. A hirdetés végére, az autodafés mondatnál végképp lehull a lepel.
A humoros hirdetés feladói nyilván csak azt akarták kifigurázni, hogy kérem, a filozófia nem egy értékarányosan, darabárban mérhető dolog. A filozófiai hibák általában ideológiai elkötelezettség kérdései, és nem felfedezhető, kereshető valamik. Viszont konstruálhatóak, akárcsak a koncepciós perek.
Magam az említett műveknek, különösen Heideggert illetően valószínűleg nem lennék rajongója. Egyébként a Filozófiai Intézet egy másik pályázata, az roppant gyanús nekem, de azért elszámoltatást, azt nem itt kezdenék.
Mert a pályázat valóban a szokásos magyar humbugnak tűnik: összeül pár jeles tudós, ki akarnak adni vagy pár könyvet. Kiötlik, hogy mi a könyvek közös témája. Megnézik, hogy honnan lehetne pénzt szerezni. Találnak egy pályázatot, amelyet "rá lehet húzni" a könyvre, de azért ezen kell egy kicsit faragni.
Szóval írnak egy pályázati szöveget, bevezetőt, leírást, melyben a megfelelő hívószavak is szerepelnek, meg elég rejtélyes terminus technicusok ahhoz, hogy komolynak tűnjön. A leírásban sikerül a témát hozzáidomítani a project kiíráshoz, de a saját könyveikhez is. Nyitnak maguknak pár szabadsági fokot azzal, hogy "új módszer", és "metodika kidolgozása". Aztán had szóljon!
Ez a magyar realitás, nem csak a Filozófiai Intézetben, hanem sok más helyen is.
A pár könyv végül is abszolút nem a pályázat kiírását teljesíti, de hát ezt ki a fene kéri tőlük számon?! Ki meri? A szegény adófizető, akinek a pénzéből ment, de egyébként nem ért a témához, és lepattan a terminus technicusokról? A filozófus társak, akik szeretnék ápolni a jó kapcsolatot, a saját érdekükben?! Hát nem. Majd a Budai Gyula!
Szóval szép is lenne, ha a Budai Gyula tényleg emiatt kérne számon. Csakhogy, ha tényleg emiatt, akkor nem itt kezdené. Mert nem ez a hetven millió nem az, ami a legnagyobb ilyen humbuggyanús eset.
Szögezzük le, Budai Gyula nem az adófizetők pénzét védi, hanem itt azért csak a szokásos, politikailag motivált bosszúhadjáratról van szó. Nem a Filozófiai Intézeten kellene kezdeni az elszámoltatást!