Ha egy médium meg tud élni ily aggastyán kort, akkor neki nem sok újat hozhat az elkövetkezendő 150 év. Főként, ha több egymást követő rezsim is mindent elkövet azért, hogy a lap befogja a száját. De a magyarországi szociáldemokrata és munkásmozgalmak mindig megóvták és őrizték ezt az értéket.
.jpg)
A viharos sorsú lap történetében másodszor 2010. december 3-án fehér, üres nyitólappal jelent meg úgy, mint 94 évvel ezelőtt, 1916 november 22-én, szerdán.
Akkor az igen szigorú tollú királyi cenzúra húzta ki az elsőtől az utolsó szóig az I. Ferenc József haláláról szóló cikket. Ma azonban az önkéntes tiltakozás vezérelte a napilapot. Egy olyan médiatörvény-tervezet ellen tiltakozott, amely gyakorlatilag kénye-kedve szerint sújthatja igen komoly bírságokkal a bármilyen formában kiadott hírforrásokat. Lehet beszélni, de annak ára van. A hatalom beszedi a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás adóját. Itt nem pár ezer forintról van szó, hanem súlyos tízmilliókról. Persze a törvényt mindenki be akarja tartani, ha az világos és egyértelmű. De a mostani tervezet az olyan, mint a Mórickás viccben a sapka. Ha van rajta, akkor azért sért törvényt a hatalomhoz nem lojális média, ha pedig nincs, akkor azért.
Persze a lapnak ez a helyzet sem új, a Horthy-rendszer alatt tucatnyi sajtóper és sajtóbírság került rá kirovásra. A vád: izgatás és kormányzósértés. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene. A lap ennek ellenére nem hallgat, 1921. november 30-án a belügyminiszter megvonta a laptól a kolportázs-jogot (az utcai árusítás jogát), majd végső fegyveréhez nyúlt a hatalom: 1932-ben a belügyminiszter betiltotta.
1938-ban pedig a Fejtő Ferencet egy, a német-náci orientációval kritikus, parasztságot dicsérő cikke miatt ítélték fél év szigorított börtönre, aki ezért emigrált az országból. Börtönt most még nem ígér a Fidesz, de az újság szerkesztőit is lehet majd tetemes bírsággal sújtani, ha nem tetszik a Szalai Annamária-féle médiatanácsnak.
Számomra ami hazánkban történik, egészen elképesztő. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy a történelemkönyvekből ismert bűnös korszakok valamelyik fejezetéhez hasonló részeket át kell élnem.
Dicstelen történelmi időket élünk.
