Ma reggel kishazánk népe olyat láthatott elő egyenes adásban, a dicső TV2 jó voltából, amit még soha. Ehhez hasonló eseményt, azt hiszem Magyarország még nem élt át, így új műfaj született. Hisz, olyan dolgot csinált meg politikus, amit ekte celebek szoktak. Csak azt nem tudom, ezt minek hívjam, hisz amit eddig politikai bulvárnak hívtunk az smafu ehhez képest.

A történet piszok jól felépített, ahogy egy krónikás megírná: Szanyi Tibor az MSZP méltán népszerű képviselője, elhagyá az ezüst öngyújtóját, amit ötvenedik születésnapjára kapott ajándékba (csodálatos Helénától). Majd Tiborunk, kereste, kerestette és szép hazánk Fehérházát, az öngyújtó fájdalmas elvesztésének hírével teleragasztgatta. Végső keserűségében, hogy nem lelé a számára értékes tűzszerszámot, fogad egyet Déri Balázzsal, kinek feladata nem más mint a szociáldemokrata história eljuttatás sok, de sok emberhez.

Mondom, én neked Balázs - szólal meg Tibor: nem lesz már meg az én szépséges öngyújtóm soha! Ne bánkódj Tibor, fogadjunk, hogy megtaláltatik a te öngyújtód. Úgy is lett. Fogadtak hát, és láss csudát a határidő lejárta után egy meseszép hercegnő visszaszolgáltatta Szanyi kapitány elveszejtett születésnapi ajándékát. Tibor örömében, virágot vitt, jótevőjének, ám eszébe jutott a kommunikációs guruval kötött fogadása: Tibor, ha meglesz az öngyújtód, akkor, futnod kell. A Parlament és a Fehérház között. De, hogy feladatod ne legyen oly egyszerű, reggel és havazásban egy szál pólóban és rövid nadrágban kell megtenned a távot. Tibor, Tibor gondolkozik teljesíteni kell a vállalását. Futok, én futok, de nem csak fogadásért. Futok sok szegény hajléktalan társért!

Kapitány áll, a reggeli ködben. Népszavás sapkát hozott a fejére. Amit már beharangozott a Facebookon este. Éppen már neki állna futni, de feltűnik a TV2 teljes stábja. Jöttünk veled, Tibor közösen (…. Öööö) futni, cserébe, kérjük hagy közvetítsük! Hát, így esett meg reggel, hogy kiesett a TV nézők szeme.

Ám, a történet folytatódik. Szanyi Tibor délután, egy tizenharmadik kerületi betyár kocsmából babgulyást rendel, és választókerületében található hajléktalanszállón élőket vendégül látja.

A szót, komolyra fordítva: ma Budapesten több ezer hajléktan van az utcán. Nekem, szociáldemokrataként sokszor fájó élmény végigmenni egy-egy aluljárón. Emberek, mindenféle remény nélkül fekszenek a földön rongyokba és piszkos paplanokba bugyolálva. Időnként megcsörren egy-egy kibelezett telefonfülke a fejük felett, de nem veszi fel senki sem.

Tibornak igaza van. Ma sokan fáznak, és minden napjuk egy értelmetlen vesszőfutás, a hidegben és cél nélküli életért. A reménytelenség, olyan emberek ők kinek az álmuk az mi sokunknak természetes: fűtött meleg lakás. Bár, hogy is állt össze a ma reggeli missziója Szanyi kapitánynak, a szimbólum, ha tudatosan, ha véletlenül de sokatmondó: Egy ember, fut előre, fázva, igazából értelmetlenül és látszólag lehetetlen célt kitűzve. Ha ilyen szemüvegen át nézem a mai akciót akkor sokkol és úgy érzem nekem is futnom kellet volna…