A The Telegraph-ban jelent meg az a hír, amely szerint a parlamentbe jutott egy bohóc.
Valódi, hivatásos bohócról van szó, nem valamifajta paprikajancsi politikusról. Ez utóbbira sok közelebbi példát tudnánk mondani. Merthogy a Telegraph híre Brazíliában történt. Francisco Oliveirát azzal gyanusítgatták, hogy nem tud írni és olvasni, emiatt küldték el a tesztre, ahol egy olvasási és egy diktálásos feladatot kapott. Az eredményről még nem találtam hírt.
Az motoszkál ilyenkor az ember fejében, hogy egészen biztosan nem egy magyar hír félrehallásáról van itt szó? Vajon nem Magyarországon kéne egy csörgősipkás valakit elküldeni...?
Na jó, most komolyan... Valamiféleképpen az intelligenciának jobban kellene érvényesülnie abban, hogy kik jutnak be a Parlamentbe. Nehéz lenne bizonyos teszteket bevezetni, hiszen a jelenlegi felfogásunk szerint az az egyenlőség elvét túlságosan is sértené. De hogy az emberek jobban megnézhetnék, kire szavaznak, az nem túlzás. Továbbá az, hogy a Köztársasági Elnök székébe párt- vagy Orbán Viktor személyes érdekeiből, szeszélyéből olyan ember került, amilyen, az tényleg felháborító.
A Köztársasági Elnök esetében az ilyen tesztek már nem lennének annyira jogtalanok, viszont inkább megalázónak éreznénk. Ezért mondhatjuk, hogy Magyarországon inkább a jelölő párt "bölcsességén" kellene, hogy múljon a dolog, nem annyira közvetlen teszteken. Tesztek helyett viszont igenis figyelni kellene bizonyos teljesítményekre, mint amilyen például Schmitt Pál gyorsan visszavont, kínos alkotmányozási javaslata. (Persze, ez már a posteriori tapasztalat, de volt itt bőven a priori is figyelmeztető jel.)
Mert ugye tekinthető ez is egyfajta tesztnek. Negatív eredménye a funkcionális analfabetizmus határát súrolta. Schmitt Pált nem kellett tesztekkel megalázni. Megtette ezt ő magától, önként és dalolva, merő keresztény túl-buzgalomból.
Ha pedig a Fidesznek még ettől sem sül le a bőr a képéről, hát akkor... Na kérem, ezért sem kellett volna rájuk szavazni!