Nem akarok hosszas litániát írni arról, hogy mekkora taplóság, és milyen alávaló dolog egy politikai szervezet részéről, egy katasztrófából direkt politikai tőkét csinálni. Illetve lehet, de azt csak a szolidaritás és a segítő szándék vezérelheti, nem pedig az ellentáborra való mutogatás. De legfőképpen nem az, hogy a katasztrófa szolgáljon igazolási alapnak arra, hogy miért kell a vörösöknek gátat szabni. A kisebbik Nemzeti Együttműködő Párt szellemi holdudvarából pattant ki az alábbi hasonlat, mely összefüggést vél felfedezni a vörösiszap és az MSZP között.
„Történelmünkben a vörös színnel mindig baj volt. Ez a katasztrófa szimbólikus jelentőségű. A vörös zagy mérgezi a testet, a vörösök által ránkerőltetett ideológia megmérgezte sok ember agyát, lelkét. A tanulság az, hogy mindkettőt gátak közé kell szorítani, és nagyon oda kell figyelni, hogy ne szivárogjanak.” -áll a KDNP egyik kerületi honlapján
A mi történetünkben meg azok elméjével van baj, akik ilyen magvas politikai párhuzamra képesek. Aki a saját elképzeléseiket ránk erőltetik, és gyűlölködéssel mérgezik az emberek agyát, lelkét a kereszténység nevében. (Tegnap például megszavazták a gazdagokat segítő egykulcsos adót és a minimálbér megadóztatását, mindezt gondolom Jézus szegénypárti kiállásának szellemében...) A tanulság az, hogy az ilyen barmokat sárgaházakba kellene zárni és nem egy kormánypártba. Gátak közé.... igen... szép... Ja, és a drága mama hogy van?
UI: Azt hittem a mai nap ezzel a KDNP viszi el a pálmát. De Lázár János még Török Gábort is kiakasztó alkotmánymódosítása még durvább lett. Ha valaki úgy gondolja, hogy az Alkotmánybíróságot nem kéne a Schmitt Pál szintjére süllyeszteni az a Facebook-on itt tiltakozhat.