Tony Curtis jóképű és sármos színész volt. Nehezen tört ki ennek a skatulyájából az ötvenes évektől. De többek közt a Bostoni fojtogatóban egy sorozatgyilkos karakterével is bizonyította, hogy nemcsak a komédiához ért. De kinézete miatt talán mégis azt hittük el legjobban neki, amikor sármos csábítót játszott.

Felsorolhatnánk nagy filmjeit a Trapézt, a Van, aki forrón szeretit, a Spartacust. Elmondhatjuk, hogy hány felesége és ennél hányszor több nője volt. (Még ha csak viccből is mondta azt, hogy Marilyn Monroe úgy csókol, mint Hitler). Ehelyett én két jelenettel emlékeznék. Az első vidóban a Minden lében két kanálban, Roger Moore-ral együtt nyomoz. A 6.39-től induló akciójelenet vége, azonban a nála klasszikus módon ér véget.

A másik jelenet jól mutatja aranyos kötődését Magyarországhoz. A most már kihalófélben lévő amerikai nagybácsikhoz hasonlóan hazajött, hogy itt is jól érezze magát, de rajta sosem éreztem azt, hogy ő "keletre" jött vissza. Az amerikai nyugdíjasok számára készült országimázs reklámfilmben is magát adva, emberien népszerűsítette hazánkat. És ha esendőségeivel nem is lehet gáncstalan példakép, szerintem szerethető, kicsit kujon nagybácsiként megmaradhat emlékezetünkben.

Ég veled Tony Curtis!