A sors fintora, hogy Silvio Berlusconi olasz miniszterelnöknek, és az ellenzék vezető pártja, a Demokrata Párt főtitkárának egy napra esik a születésnapja, mégpedig szeptember 29-re. Igaz, Berlusconi, a Lovag most lesz 74 éves, így 15 évvel idősebb riválisánál, Pier Luigi Bersaninál.

A sors még különösebb fintora, hogy az örökös nőcsábászt igen kellemetlen ajándékkal szembesül valószínűleg, de ne szaladjunk ennyire előre...

Múltkori írásomban az olasz médiatörvény-tervezettel foglalkoztam, eme törvény még nem került elfogadásra, mert a köztársasági elnök kijelentette, hogy nem fogja aláírni, mert alkotmányellenes. Így a "legge bavaglio"-ból ("Szájpecek törvény") lett egy bavaglino ("szájpeckecske"), egy erősen felpuhított változat, amiről a napokban szavaznak majd, de valószínűleg áldását adja rá a parlament.

Orbán nagy olasz barátja is törvénnyel rendszabályozná a médiát, de most megállíthatják

A Cavaliere népszerűségét, az általános sztrájkon és a bavaglio elleni tüntetéseken túl, a korrupciós botrányok nagyon megtépázták. 2 miniszter bukott meg idáig, ezen felül egy államtitkár, egyet pedig sikerült megmenteni: a megbuktatásához az öszes képviselő számának több, mint felére lett volna szükség (nálunk fordítva működik: ahhoz, hogy ne bukjon meg, kell a szavazatok többsége), viszont a Berlusconit elhagyó finisták nem szavaztak, így nem lett meg a többség a megbuktatásához.

Ezek a botrányok lényegében a szikrák voltak a már robbanásig feszült helyzetben, az addig merev politikai rendszer mozgásbalendült, és különösen a jobboldalon, az összeomlás szélére került. Gianfranco Fini új pártot alapított, külön frakciója van a parlament mindkét házában; Berlusconi azt szeretné, hogy mondjon le házelnöki tisztségéről, és nemtelen támadást indított ellene, így végül a köztársasági elnök volt kénytelen megvédeni (aki ráadásul a volt kommunista pártból jön), de teljes a belharc, a jobboldalon lévő többi kisebb párt is beszállt a játékba, és mindenki mindenki ellen van most.

A baloldalon azért jobb a helyzet, az MSZP-hez hasonlóan itt is létezik egyfajta összezárás (ha nem is akkora, mint hazánkban volt az elmúlt tizenvalahány év során), így a Partito Democraticon belül egyelőre elcsitultak a belső harcok, igaz, ehhez nagyban hozzájárult a Festa dell'Unità, egy, még az Olasz Kommunista Párt idejéből származó ünnep, ahol a pártok egységét ünneplik, valami olyasmi, mint nálunk egy majális, csak itt már június vége óta tart, és itt sikerült a problémák nagy részét kibeszélni, összekovácsolni a támogatókat a közös ügyért.

Lehet-e egy katolikus-meleg a baloldal kormányfő-jelöltje?

A baloldal második legnagyobb pártja, egy 5%-os ökobaloldali párt viszont hadjáratba kezdett, hogy a baloldal miniszterelnök-jelöltjét ők adják, mégpedig Nichi Vendola személyében. Ő egy exkommunista, egy kicsi kommunista párton belüli vitában alul maradt, így kilépett, megalapította saját pártját, majd a Partito Democraticóból leszakadó szocialistákat magához csábította (a PD az olasz szociáldemokrata és kereszténydemokrata párt összeolvaádásból jött létre, csak ez főleg a balvégi támogatók egy részének nem tetszett, így elhagyták a pártot). Ő abból a szempontból egy tökéletes jelölt, hogy igazi, vérbeli balos, katolikus és meleg (ő alapította a legnagyobb olasz melegszervezetet, amelynek jelenleg is vezető alakja), valamint a nép imádja, mert közvetlen és jól tud beszélni, viszont a többi párt őt nem támogatja (jelenleg).

Visszatérve Berlusconira, (utolsó) szövetségese, a független Észak-Olaszországért, Padaniáért küzdő Umberto Bossi is elhagyni készül a Szabadság Népe vezetőjét, mert rájött, hogy a jelenlegi helyzetből csak káruk származhat (a korrupciós ügyek árnyékra már rávetült pártjukra, a Lega Nordra is), és a kisebbségi kormány csak vergődik a parlamentben, a kilépett finisták nem olyan előzékenyek, mint az SZDSZ volt az MSZP-vel szemben, így jobb előremenekülni az előrehozott választásokba, mielőtt még lejjebb menne a nészerűségük a kormányon lévőknek.
Így Bossi kijelentette, hogy Berlusconi vagy mondjon le, vagy a szeptember 28-i bizalmi szavazás során ők maguk fogják megbuktatni a kormányfőt; és ezzel együtt beszálltak ők is a csatározásokba - ütnek-vágnak mindenkit a jobboldalon, legfőképp Finit, de Berlusconinak is odaszólnak, mert gyávának tartják, hogy nem mer szembenézni a választóival.

A katolikusok centristák (UDR) frakciójában éles vita bontakozott ki arról, hogy támogassák-e Berlusconit, lényegében kettészakadt a frakció, de a többség ellene van. Berlusconi most mindenkinek fűt-fát ígér, de egyelőre megfeneklett a mentőakciója.

"Olaszország jó kezekben van"

Jelenleg a pártok nincsenek felkészülve a választásokra, se a baloldaliak, se a jobboldaliak (nincs programjuk, nem tudnak mit mondani a választóknak, és a legtöbb párt aktivistái részéről még az aktivitás is alacsony), viszont a Festa dell'Unità és az annak keretében tartott fórumok miatt már mozgolódik a vezető ellenzéki párt aktivistáinak jórésze, ugrásra készen vannak, csak a hívó jelre várnak. Ezen felül a PD pár napja egy új Olajfa-uniót hívott most életre, amelnynek lényege, hogy az összes baloldali párt együtt induljon a választásokon - ezzel olyan egységet tudna teremteni, amire az előző óta nem volt példa, amikor is megnyerték a választást, stabilan kormányozva az országot, kitöltve mind az öt évet (igaz, közben cseréltek miniszterlenököt). Egy ilyen összefogás a jobboldalon lehetetlen a jelenlegi helyzetben, viszont még nem biztos, hogy a többi párt elfogadja a hívást, illetve még a választókat is meg kell győzni.

Így szeptember 29-én a két vezető közül az egyik tényleg nagyon fog ünnepelni - a kérdés már csak az, hogy melyik, Bossi betartja-e ígéretét?

Vendégszerzőnk, Fundi írása.