A magyar külpolitikának régóta rákfenéje, hogy nincs nagyívű, hosszabb távon is alkalmazható stratégiája. Lehetőség és szükség leginkább a határon túli magyarokhoz való viszony tekintetében lenne erre, ehhez azonban kell a határon túli magyarok és elsősorban persze kormányok támogatása. Ebből a szempontból jól állunk, hiszen Szlovákiában kormánypárt a legerősebb magyar párt, Romániában szintén, Vajdaságban éppen erősödött az autonómia, Szlovéniával, Ausztriával jó a viszony, az ukránok pedig nem fognak szórakozni az orosz kisebbség miatt. Ehhez azonban nem kéne eljátszani a határon túli magyar szervezetek és magyarok támogatását sem.
De mit tesz a FIDESZ, és hogyan használja a Magyar Állandó Kérdés, a környéken lakó magyarok elsősorban minek tekintik magukat: magyarnak, kisebbségnek, esetleg munkavállaló nem magyarállampolgárnak? A szlovák választásokon a legutóbbi látszott diadalmaskodni, hiszen egy olyan párt jutott be a törvényhozásba, ami érdemi gazdaságpolitikai üzeneteket állított előtérbe kampányában, és nem a másik magyar párt lejáratását. A szlovák parlamentben így a 150 főből 7 magyar képviselő lesz, akik elméletileg elegek a 79 fős többség megbontásához, de ellenzékben sem a SME-vel, sem az SNS-szel nem léphetnek koalícióra, azaz zsarolási potenciáljuk nulla.
A tárcák közül pedig kettőt kapott magyar származású politikus, ezek alapján pedig várhatjuk, hogy a FIDESZ védelmező bástyaként kíván fellépni, erős, hangos retorikával, mint eddig. Ez azonban a lehető legrosszabb választás, hiszen láthatjuk az MKP példáján is, hogy a FIDESZ támogatása még a felvidéki magyarok számára sem a legjobb belépő, és semmit sem segítene a magyar-szlovák viszony rendezésében, sőt, a Híd számára a FIDESZ támogatása sokkal inkább átok, hiszen szlovák szavazóik szinte bizonyosan eltűnnének. Ehelyett követendő stratégia lehetne a funkcionális együttműködés erősítése: a magyar EU-elnökség gerince a dunai stratégia és a mezőgazdasági politika.
Romániában már igen, és mostantól Szlovákiában is ’magyar kézben’ lesz a környezetvédelmi (utóbbi esetben a mezőgazdasági is) tárca, úgyhogy előre Bős-Nagymaros, Tisza, Tokaj, stb. Emellett pedig kifejezetten jó a határmenti Kizárt azonban, hogy a FIDESZ szorosabban együttműködjön a Híddal, hiszen Kövér László a balliberálisook szekértolóinak minősítette Bugárékat (HVG 2010/24), és nem egyszerű otthagyni Csákyékat sem, holott potenciál vajmi kevés látszik a pártban, még ha az új pártelnök erősen fogadkozik. Hasonló – szerintem erősen fals –logika lehet Semjén erdélyi vizitje mögött is, amikoris még csak beköszönni sem volt hajlandó a Magyar Polgári Párthoz, holott nem elhanyagolható erő, és a szlovákiai események fényében komoly kihívói lehetnek Markóéknak. El kellene tehát dönteni, hogy ki is dirigál kinek.
A FIDESZ nyilatkozata szerint semmit sem lépnek a határon túli magyar szervezetek megkérdezése nélkül. De mi minősül magyar szervezetnek? Kövér László elvárja a Hídtól, hogy hivatalos nyilatkozatban nyilvánítsa magát magyar pártnak, amit az nyilvánvalóan nem tehet meg, pont ahogy a FIDESZ sem deklarálhatja magát nyilvánosan és teljesen keresztény pártnak (arra ott vannak Semjén kollégáék). Hogy kivel működik tehát együtt a FIDESZ az újjáélesztendő Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT), azt csakis ő kívánja eldönteni, mégha ebbe azok a fránya szlovák választók bele is ütik az orrukat. De hasonló a helyzet Ukrajnában is, ahol a két magyar szervezet egyikét, az UMDSZ-t Németh és Semjén 2004-ben „nemzetbiztonsági kockázatnak” minősítette (HVG 2010/25. 24. o.). Sőt, Martonyi nyilatkozata is teljesen beleillik a képbe, miszerint Szlovákiában egy magyar pártot akar csak látni. Ez pedig mindig csak annak a jó, aki a fölött áll, nem pedig azoknak, akiket képvisel.
Ezek alapján a MÁÉRT a FIDESZ Kominformja lesz, hiszen olyan pártokat kíván tömöríteni a helyi magyarokat igazán és nagy általánosságban képviselő szervezetek helyett, amelyek Schmitt Páléval vetekedő önállósággal kívánnak rendelkezni, legalábbis retorikájukban, és ez semmiképp sem szerencsés, sem a helyi magyarság, sem a helyi kormányok, sem Magyarország számára. Rá kellene lassan ébredni, hogy a kétharmad nemhogy Washingtonig, Brüsszelig, de még Pozsonyig sem ér el, és ennek megfelelően kell kezelni a kormány képességeit, hosszú távon, racionálisan, tervezni, és tiszteletben tartani legalább a külföldi szervezetek, államok, állampolgárok önállóságát, ha már itthon kialakulni látszik a párt=állam=nemzet szentháromsága…
