Hasek Svejkje a maga csetléseivel örökre része marad kis közép-európai kultúrkörünknek. Ugyanígy meg kellene maradnia Kállai Ferenc emlékezetének, aki a Tanú című film Pelikán elvtársaként játszotta el az ideológiailag nem képzett, csetlő-botló, de mégis becsületes kisember figuráját. Meg kell maradnia emlékezetünkben, mert ma, 84 évesen eltávozott közülünk.

A szembenézés egy diktatúra örökségével sosem könnyű, de Kállai zseniális játéka Bacsó Péter kiváló filmjében ezt nagyon segítette. Az ideológiailag képzetlen, de igyekvő Pelikán és a nevetségességig sótlan Virág elvtárs nagyszerű párost alkottak (Utóbbitól számomra a "hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának" mondat a legemlékezetesebb). S persze nem feledkezhetünk meg Bástya elvtársról sem, akiről mindenki tudhatja, hogy a szerénység a legnagyobb erőssége.

Tudom, hogy emellett még számos színházi szerepben és filmben játszott kiválóan, sőt tanított, rendezett és képviselősködött is. Tudom, hogy számtalan díjatt kapott és a nemzet színésze is lett, de szubjektíven, had emlékezzek rá a "magyar Svejkként" a Tanú Pelikánjaként. Két jelenettel, amint a politikában örlődik, s egy harmadikkal ahol a szívmelengető naivitása teszi emlékezetessé:

Kállai Ferenc, nyugodj békében.