A vissza a jövőbe alkotói bemutatják minden parlamenti ülésen új nagyszabású realtime produkciójukat: A törvényerejű-rendeletekkel irányított ország 2.0-t, avagy az egyéni-képviselő indítványokkal irányított ország.

Az egytől jelentős változásokon ment át a forgatókönyv, de természetesen a jól megszokott egypárti irányítás hangulata megmarad. A kiváló hangeffekteket az ellenzék morajlása színesíti új/régi látványelemként visszatért a bábparlament, melyben a TV közvetítés után csak 20 Fideszes képviselő marad bent (ilyenkor gyorsan olvad a kétharmad).

Az 1-ben (azaz a szocialista állampárt rendszerében) a hatalomtechnika gyakorlást az biztosította, hogy a törvényerejű-rendeletek megalkotásával nem kellett a törvényeket a parlament elé vinni, ott megvitatni, elég volt a kormány döntése. Nehéz is lett volna, hisz a szocializmusban évente egyszer ülésezett a parlament, no pláne csip-csup törvények megszavazásával nem lehet ráncigálni a képviselő elvtársakat. Magyarul az országirányitás egy szűk, mondjuk azt talán felelőséggel rendelkező kör döntött, alkotott törvényt.

A 2.0-ban (a nemzeti együttműködés rendszere, azaz a Fidesz állampárti kialakuló rendszerében), könnyed leporoláson megy át a diktatórikus állampárti rányitás, az elvtársazás laza dinamizmussal elhagyódik, az ideológia is részben átalakul. Folyamatos önigazolási kényszer és bűnbakkeresés zajlik, no pláne az egyben is volt, csak akkor a reakciós és kizsákmányoló kapitalisták voltak a bűnbakok… ez is megmarad, csak most a kommunisták és az előző kormány szolgálja az igazolási ártatlansági alapot.

A törvényerejű-rendeletek elve is megmarad, persze korszerű formában egyéni képviselői indítvánnyá módosul. Itt nem a kormány alkotja a törvényeket, hanem a parlament. Sőt a kormány részt sem vessz benne, így nem is kell lefolytatni a társadalmi ellenzéki egyeztetéseket. Az elv áthelyeződik, nehogy már csip-csup törvényekkel zaklassuk a miniszter elvtársakat polgártársakat.

De, hogyan is működik ez az új rendszer? A kormány látszólag nem vesz részt a parlament munkában, mintha nem is lenne. A miniszteri székek tök üresek, súlytalan államtitkárok csücsülnek esetleg helyettük. A Orbán miniszterelnök ritkábban van a parlament előtt, mint a zimbabwei nagykövet. A parlament ülésezik a felelős miniszterelnök meg Bulgáriában nyaral.

A törvényeket névtelen Fideszes képviselők terjesztik be pár órával a téma tárgyalása előtt. Az ellenzék jóformán el sem tudja olvasni a trükkökkel teli új rendszert bebástyázó törvények tucatját. Így a parlament nem törvényhozás, hanem a szocialista békés időszak törvénygyárának funkcióját látja ismét el.

A lopakodó diktatúra kiépülésének kedvez az ellenzéki megosztottság, az egyéni saját pártérdek folyamatos figyelése. Persze az oszd meg és uralkodj elvet a Fidesz remekül alkalmazza. Az LMP sírmákól, Schiffer felszólal, majd gőgös válasz. A Jobbik odáig megy el, hogy Horn Gyulát és az MSZP demokratikusnak nevezi a Fideszhez képest (azért ennek meg van a maga bája a radikális szittya párttól). Az MSZP meg… az MSZP meg… az MSZP meg… tűr, hol csendben, hol hangosan és próbál az ellenzék másik 2/3-ra –kapjatok már a fejetekhez vazze- és hát a parlament másik 2/3-ara hatni, ahol a képviselők fele nem is érti mi folyik. Őt mindenki bántja… Szegényke.

Azt hiszem hamarosan követelés lesz újra: felelős kormányt Pesten! Felelős miniszterelnököt és minisztereket! A hatalmi ágak pártkézből való kivonását! Sajtószabadságot! … és újra értemet nyer a kifejezés: nómenklatúra, azaz a pártállami rendszer személyzeti (vagy káder-) politikája. Rokonok már bekerültek a vezetésbe.

Milyen pici törvényekben "nincs vita"?

Képviselők létszámcsökkentése, önkormányzati törvény, választójogi törvény, sajtótörvény. Közbeszerzési törvény, adótörvény, alkotmánybírság, Apeh összevonása, közalkalmatok jogainak megnyirbálása, ÁFA-törvény és még 60 törvény. 

A film vége reméljük nem a demokrácia, a döntés- és véleményszabadság elvesztése lesz