Egy kommunista ország, mely a kapitalisták pénzéből működik, s hatalmasat fejlődött, bár ezt az emberek életszínvonalán kevésbé tükröződik. Kína versenyképességének titka az, hogy olcsó munkaerőt biztosít, az utóbbi évtizedben már olcsó és jól képzett szakemberből sem volt hiány. De az ország gyáraiban dolgozó több millió munkás ma már jobb fizetést, és munkafeltételeket követel, hát felébredt a proletár öntudat.

A munkások igen komolyan kiállnak az érdekeikért, sorozatos öngyilkosságok és sztrájkok jelzik, hogy egy új korszak kezdődik. – Több szakértő szerint ez meg is történhet.

„A vezetőség gyakorlatilag egyáltalán nincs összhangban a munkások új nemzedékének a szükségleteivel. Bár a fizetés és a juttatások egész jók, egyéb szükségleteiket a gyárak teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A dolgozók több rugalmasságot szeretnének, akár a futószalag mellett is, és persze némi szórakozást és társasági életet a munka után” – mondta az egyik helyi gyár vezérigazgatója.

Kínában uralkodó társadalmi válságra a nemzetközi sajtó akkor figyelt fel, amikor Foxconn vállalatnál a közelmúltban történ öngyilkosság sorozat történt, pár hét alatt összesen 12-en követtek el öngyilkosságot.

A munkások elszántságát az is jelzi, hogy a Honda gyárában a munkások átfogó sztrájkba kezdtek, amely a megegyezés hiánya miatt már régóta húzódik. „Nem játszhatják a keménylegényt csak azért, mert ők a főnökök, mindannyian emberek vagyunk” – mondta egy gyári munkás.

Az atv.hu „információ szerint a munkások változó igényeinek hátterében a mostani 20-30 éves korosztály magasabb iskolázottsága és jobb tájékozottsága áll. Sok mai fiatal az internet segítségével ugyanis már többet tud a munkavállalói jogokról, mint egykori szüleik, akik első generációs munkásként érkeztek vidékről a nagyvárosokba. Kínában a munkások nem hozhatnak létre a Kommunista Párttól független szakszervezeteket. A most tapasztalható események azonban mélyebb problémákra utalnak.”

A kérdés valójában az, hogy az ázsiai országba telepedett cégek, hajlandóak lesznek-e magasabb munkabért kifizetni, vagy továbbállnak. Utóbbi esetben az ipar egyrész áttelepülhet Indiába, sőt merészebb cégek akár Afrikát is választhatják. Persze ebből is következi egy újabb kérdés, hogy a kitelepülő cégek helyett jön-e másik, tud-e a belső kereslet és a kínai tőke új munkahelyeket teremteni. Egy biztos, a sztrájkokkal kicsit elkezdődött a demokratizálódási folyamat.

Általában a kevés iskolai végzettséget igénylő munkahelyek költöznek el a növekvő bérköltségek hatására. Európában az ilyen munkaerőt igénylő könnyűipar gyakorlatilag megszűnt. Problémának látom viszont, hogyha Kínában a magas tudással rendelkező munkaerőt olcsóbban megkapják a cégtulajok, akkor nem fogják elhagyni Európát ezek az iparágak is?