Komoly bajba került a 130 éves múlttal rendelkező baloldali napilap. A történelem legzivatarosabb évtizedeit megörökítő orgánum megélte a milleniumot, az utolsó magyar királyunkat, három köztársaságot, túlélte az I. világháborút, a Horthy korszakot, a II. világháborút és hat rendszerváltást, de a II. Orbán-kormányt már nem biztos, hogy túléli.

(A poszt a kép alatt folytatódik!)

A Népszava első száma

Tegnap derült ki a lapnak komoly tartozása van az állami tulajdonú közlöny kiadó felé. Amelyik megkezdi a 22 milliós tartózás behajtását, tehát kezdeményezi a lap felszámolását.

Mentsük meg a Népszavát!

A több mint 130 éves történelmi lap végig kísérte a nemzetünk legzivatarosabb századát. A magyar zsurnalisztika történelmében jelentős írások születhetek meg hasábjain, írt ide cikket Ady Endrétől, Jószef Attilán és Faludy Györgyön keresztül Fejtő Ferencig számos neves tollforgató. Ma is sok neves újságíró tevékenykedi a lapnál, sokuk ott kezdte pályafutását. Most azonban a lap veszélybe került. Az utóbbi évtizedekben tapasztalható az, hogy a nyomdai sajtótermékek olvasottsága jelentősen visszaesik. Nyilván ez a trend kihat a Népszavára is.
 

A Magyarország legnagyobb multú lapját csak közösen tudjuk megmenteni! 

Fizess elő a Népszavára!

Hirdess a Népszavában!

 

Az előfizetés kb. havi 2500 forintodba kerül, lehet elsőre soknak tűnik, de gondold végig mennyi minden, értéktelen dologra költesz ennél jóval többet. Ezzel az elfőzetése azonban segítesz életben tartani a történelmünk egyik hírnökét és szép, értékes írásokhoz is jutsz!

Itt találod az előfizetéshez szükséges információkat!

Felhívásunkat, kérjük, juttasd el minél több emberhez! Írj a blogodon erről, iwiw-en, Facebookon, Twitteren!

Piroslap

A Népszava 1877 májusában indult Külföldi Viktor szerkesztésében. A lap sokáig csak hetente egyszer majd háromszor jelent meg. Eközben változatlanul kiadták az 1873-ban megindított Munkás Heti-Krónikát, amit a Népszava közvetlen elődjének tekinthetünk.
1905-ben került utcára a napilappá alakított Népszava első száma a drámaírással is foglalkozó politikus-főszerkesztő Garami Ernő „Előre” c. vezércikkével. Az önálló népszava nyomdát az elfőzetők toborzásából teremtették meg, de mivel a szegény munkások lapja volt, így ez nem volt könnyű feladta.

A siker nem maradt el, hamar szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán lévő nyomdahelyiség, így az 1909-ben elkészült Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) új szocdem pártházba költözött a szerkesztőség és a nyomda is. A lap 1910-re meghaladta a harmincezres példányszámot.

„Nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják!”- hirdette ezekben az időkben az újság. 1912 tavaszának feszültséggel teli napjaiban a Népszava is forradalmi hangon írt. Ady Endre A Május: szabad c. lázító verse 1914. május 1-jén jelent meg Bíró Mihály rajzával.

1914. július 26-án egész oldalas szalagcíme: „Nem akarunk háborút!”. De ősszel a háborúellenes baloldali sajtó hangja megváltozott: a lényeget tekintve elfogadta a kormány érveit.

I. Ferenc József halálát hírül adó számból a címsoron kívül mindent törölt a cenzúra. A harmadik oldalon sem maradt más, mint az elhunyt király életrajza. Kunfi Zsigmond cikke – amely a király csaknem hét évtizedes uralkodásának értékelését és a háború következményeinek kritikáját tartalmazta – nem jelenhetett meg.

Tényfeltáró cikkeket közölt a fehérterror kegyetlenkedéseiről, ezért szétverték a lap szerkesztőségét és nyomdáját. 1920-ban Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát a hírhedt Ostenburg-különítmény meggyilkolta, Horthy gyanús szerepét megvilágító Beniczky Ödönt pedig perbe fogták. A két világháború közötti két évtizedben nehéz korszakokat élt át az újság. 1927-ben 320 sajtóper indult ellene, 1932-ben pedig a belügyminiszter betiltotta.

A lap megalkuvások közepette harcolt a munkások érdekeiért, élet- és munkaviszonyaik javításáért. Ismeretterjesztő, ízlés-, jellem- és tudatformáló tevékenysége gyakran a hatalom tilalmaiba ütközött. A népszavások törzshelyén, a Népszínház utca és a Körút sarkán lévő Simplon kávéházban rendszeresen megfordultak a szellemi élet kiválóságai.

Az államosítást a Népszava sem kerülete el. 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A Rákosi- és a Kádár-korszak lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt.

1956-ban a Szociáldemokrata Párt visszavette a Népszavát, melyet ismét Horváth szerkesztett novemberi lemondásáig. 1957-64-ig Kéthly Anna (az 56-os kormány államminisztere) szerkesztette az újságot emigrációból Londonban..

Az újság közel másfél évszázados működése során hasábjain igen nagy nevek írásai jenetek meg. A lapnak írt többek között Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Nagy Lajos, József Attila, Kafka Margit, Illyés Gyula, Szabó Ervin, Kassák Lajos és Faludy György.