A „választást kell megnyerni, nem közvéleménykutatást” bölcsességet sok párt vezetője elsüti, mégis gyakran elfeledkeznek róla. Pedig a közvélemény-kutatásoknál többfajta tévedés lehetséges. Nehéz például belőni a pontos részvételt, hiszen azt még az időjárás is befolyásolja, de volt rá példa, hogy akár egy foci-világbajnokság is. Egy másik dolog, ami eltérést okozhat: a megkérdezés során nyíltan kell megmondani, kire szavazunk; míg a szavazás titkos. Márpedig ez jelentős eltérést hozhat.
Amerikában történt, hogy a rasszizmus vádjától félve, sokan nem merték elmondani a megkérdezés során; ők nem a fekete jelöltet, hanem a fehér vetélytársát választanák. Így a Bradley nevű fekete jelölt megnyerte a közvélemény-kutatásokt, de a elvesztette választást. Azzal vígasztalódhat, hogy ezt a jelenséget azóta is Bradley-hatásnak hívják.
Megmondanád neki, hogy kire szavazol?
Hasonló történt 2002-ben hazánkban is. Az Orbán-kormány milliárdokból finanszírozott „országimázs-kampánya” közben, mint kiderült, sokan nem merték megmondani, hogy sok minden nem tetszik nekik. A kutatások során alulmért MSZP-ről kiderült, hogy sok rejtőzködő szavazója van és megnyerte a választást. Valószínűleg a győzelmi várakozás és a csalódás is hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz is megkérdőjelezte a választások tisztaságát, és komoly tüntetések voltak; ekkor kezdődött például Budaházy György karrierje.
Vajon működhetett-e most is valamiféle Bradley-hatás?
Két okból azt gondolom, igen. Egyrészt csak úgy dőltek a korrupciós hírek az utóbbi hetekben. Sokat tett ezért Hagyó Miklós és csapata, de az ügyészség jóvoltából is számos gyanús szoci ügy épp a választások előtt került elő. Ugyanakkor a média már nem emlékezett a Fidesz kormány több tucat korrupciós ügyére. Nyolc év nagy idő.
Ráadásul, ha ezeket valaki elővette, kész volt a válasz, hogy ezek „régi” történetek. Nehéz azzal érvelni, hogy azóta a Fidesz vezérkarnak, hatalom híján, könnyebb volt tisztességesnek maradni. Pedig az 1998-2002 közötti Simicskás-Országimázsos-Ezüsthajós-Vegyépszeres idők hősei nem tűntek el. Várhegyi Attila jogerősen elítélt Fideszes politikai államtitkár például az ítélet után a Fidesz gazdasági igazgatója lett.
Ezzel szemben például az évekig nyújtott Zuschlag-üggyel sokkal könnyebb érvelni. Emiatt számos baloldali biyonyára nem is mondta el a véleményét a közvélemény-kutatóknak.
Működhet az emberekben a konkrét félelem is. Tudjuk, hogy a Fidesz összegyűjtött kétmillió kopicédulát, bizonyára bekopogtattak sok más lakásba is. Aztán meg kiderült – hiteles forrásból, Kubatov Gábortól – hogy listákat is összeállítottak, még arról is, hogy ki a „komcsi”. Hogy ez a félelem hatott-e komolyan, az elmúlt hetekben, azt nem tudom, de nem lepődnék meg, ha a következő hónapokban lenne ilyen „Kubatov-hatás”.
Ezért azt gondolom, hogy az MSZP jobban fog szerepelni a közvélemény-kutatóknál mérésénél. Persze biztosat erről is a végeredmény mond majd.
