Talán érdemes egy cseppet visszatekinteni, hogy a rendszerváltó, 1990-es választásokon hogyan kampányoltak a pártok. Furcsán néznénk ma, ha ezekkel a fél profi (vagy fél amatőr) filmekkel nyomulnának a pártok a választók kegyeiért. Természetesen, ma már nehezen értjük ezek üzenetét, van olyan is, amelyiken jót mosolyoghatunk. Ennek ellenére, mindegyik film választ ad valamelyik, akkori társadalmi problémára. Ezen keresztül pedig, megfelelően pozicionálják a pártokat.

Nem lenne korrekt dolog ezeket a filmeket mai szemmel nézve megszavaztatni, bár gondoltunk rá. Inkább csak érdekességként nézzük meg, mit ígértek a pártok 1990-ben!

MSZP - no ki kopog

Az MSZP nem terhelte a választókat fölösleges ideológiai és elvi magyarázatokkal. A '90-es kampányfilmje a demokratikus intézmények használatába vezetett be őket. Konkrétan  a mára igencsak elavulttá vált ajánlószelvény helyes kitöltéséhez ad útmutatót. Szinte biztos vagyok benne, hogy a film hatására egy csomó ajánlószelvényt Nyers Rezső, akkori pártelnök nevére töltötték ki. :) Mégis, ha a funkciót nézzük ez a leghasznosabb film.

SZDP - akinek lövése sem volt a szociáldemokráciáról

A mára gyakorlatilag teljesen eltűnt párt ritka balfék kampányt folytatott. Ehhez kellett egy olyan pártvezető, mint Petrasovits Anna. A hölgy, a maga korában népszerű és elismert, szocdem Kéthly Anna reinkarnációjának hitte magát. És a magyar szociáldemokrácia színeiben bundában, kalapban és keszkenőben járt piacozni. Az úri huncutságot a munkásság 3%-kal jutalmazta, majd a párt szétesett. Maradjunk annyiban, hogy egy buldózernek több köze van a precíziós munkához, mint Petrasovits Annának Kéthly Annához.

MDF - nem úri huncutság

Az MDF nem csak most, hanem 1990-ben is politikai celebbel kampányolt. Az üzenet az akkori választói magatartásra rímelt. A rendszerváltás gyakorlatilag a nép bevonása nélkül zajlott le, és az azt megelőző évtizedekben nem volt tétje a választásoknak, ezért fontos volt azt kommunikálni, hogy ez nem „úri huncutság”.

SZDSZ - mindent szabad

Az MDF és az SZDSZ - stílusában hasonló - kisfilmet hozott össze. No, nem igaz, hogy semmi sem teljesült abból, amit az SZDSZ 90-ben ígért. Határok szabadok, a kisebbségek is, és vallásszabadság van. Ennek ellenére civakodnak Közép-Európa népei. Sőt a nacionalizmus reneszánszát éli. Lehet, hogy egy tisztességes történelemoktatással előrébb jutunk? Minden esetre elgondolkoztató az, hogy a szlovák történelem tankönyvekben homlokegyenest más olvasható, mint a magyarban. Így soha nem lesz megértés…

KDNP - akit harangok hirdetnek

A KDNP kampányfilmjét ma nehezen érthetnénk. Ha szó szerint értjük a kortes spotban szereplő programot, akkor az csupán ennyi: Bim-Bam. Az erdélyi magyarsággal való aktív politikai törődés akkor még nem jelentett revizionista hajlamot. A magyar társadalom csupán egy-két évvel korábban szembesült azzal, hogy a Ceausescu-diktatúra milyen mértékben nyomta el az ott élő magyarságot. Sokkolták az embereket a falurombolás és a forradalom képei.

FKGP - az iránytű

Az FKGP és KDNP lehet, hogy ugyanazzal a PR céggel dolgoztatott. Itt is a templomok dominálnák, bár azért vicces az, hogy a vidék feltámasztását hirdető párt fővárosi templomokkal kampányolt. Az "Isten, Haza, Család" hagyományos kisgazda jelmondattal operáltak. Ha arra gondolunk, hogy egy változó időszakban mekkora lehetett az emberek fejében a tanácstalanság, akkor azt kell, hogy mondjuk az FKGP üzenete, filmje a legprofibb.

Fidesz - amelytől nem találtunk kampányfilmet

Igazi 90-es kampányfilmet nem találtunk a Fidesztől. (Lehet, mi vagyunk bénák, vagy lehet, hogy van rá ok, amiért jól elrejtik :) ). A Fidesz 1990–es „választási műsorát” azonban sikerült felkutatnunk. Van itt minden, ami profi politikai PR filmbe kell. Gyerek, zene, színes lufik, okos mondatok. Érdekesség, hogy az akkor még liberális párt kampányfilmjében feltűnik Ungár Klára és Fodor Gábor, későbbi SZDSZ-es politikusok. Meghallgatva a kisfilmet kiderül, hogy Vitya nem mindig volt a szavak embere.