Az egy élmény volt, amikor először megláttam Orbán Viktor választási nagyplakátját. Nem is akármilyet. A nemzet miniszterelnöke az Örs vezér terétől nem messze, egy panelház oldaláról figyelt minket, földi halandókat. Nem tudtam eldönteni, hogy rajzolták, avagy fényképezték azt az agyonretusált hirdetményt. Mintha egyenesen a nyolcadikos történelemkönyv 134. oldaláról lépet volna a nagyérdemű elé, szerte az országban.

Nem a személyek, hanem a plakát stílusok hasonlítanak. Bármiféle hátsó gondolat nélkül, nekem a kommunista vezetők május elsejei „ide is tegyünk ki, még egy három méteres Mao képet, hagy lássa a dolgozó nép mennyire is szereti őt” című történet villant be.

No, de milyen is a dolgozó népet megrendíthetetlenül szolgáló vezető? Nagy, barátságos és lefelé nézz, le ránk. Nem úgy, mint 2006-ban, bele a szemünkbe, vízszintesen.

De miért néz lefelé reánk? Lenéz minket? "Egy túrót mama!" (Még mielőtt, Orbán Viktorra húzom rá az egész manipulálciót, megjegyzem, hogy Gyurcsánynak is volt egy hasonló plakátja,  igaz, rövid ideig és nem ez volt a fő plakátja.) No miért is kell, hogy a nemzet vezére barátságosan lenézzen ránk?

Az ok természetesen pszichológiai. Egy gyerekkori emlékre asszociálunk, akaratlanul is. A gyermek kisebb a szüleinél, így természetes, hogy a szülők lenéznek csemetéjükre. Kedvesen, barátságon. Ezt az élményt, ahogy nő fel az ember, egyre kevesebbszer éli át. A szülő lábainál totyogó korunkba, ég belénk az érzés a lenéző kedvesen mosolygó bácsiról, hogy biztonságban vagyunk, és számíthatunk rá. Félünk nélküle, de ha közelünkben van, akkor minden rendben.

Ezt az érzést lehet fokozni az élénk, túl exponált fényképpel  és színekkel. Mindkét alanyunknál a fotó nagyon világos, már-már ragyog a vezető. Barátságos, meleg háttérrel.

Az Orbán-plakátnál ez még durvább. A kék-fehér színekkel dolgozó felirat a hitelességet erősíti. Nem véletlenül használja szinte minden híradó, vezető honlap ezt a két szint (plusz egy intenzívet: vöröset vagy narancsot).

No és csak semmi zavaró. Ebbe az érzésbe nem fér bele egy név vagy egy pártlogó. Ha esetleg a választó nem csak néz, hanem olvas is, odalenne a bizalom. És ha még szembesülne is azzal, hogy ott alul fityeg egy Fidesz embléma, bizony jelentősen rombolódna ez az idilli vezérkép. A Fidesz kampánycsapata nem terhel minket ilyen fölöslegesen zavaró dolgokkal, talán oda is lenne a 'mindenki apukája' érzés.