Az MSZP 2006-ban magasra tette a „műfajban” a lécet. Ha lehet élni a képzavarral, az Igen, Igen a (megyei párt)toplisták élére repítette a pártot. Ezt nehéz überelni. Jobbról is, és saját térfélről is. A hétvégén bemutatta azonban az MSZP az Igen, Igen 2.0-át. A „cantrispoprettro” egyveleg a T. hallgatót választót a kilencvenes évek közepébe repíti.

A „Többen vagyunk mint bárki gondolná” című dallal megnyitotta az MSZP a 2010-es politikai táncdal fesztivált. Tény, hogy a zene a politikai üzenetek egyik legjobb közvetítő eszköze. Bárki, aki azt gondolná, hogy a műfaj új keletű, téved.

A politika már régóta használja az akkordok mögött megbúvó lehetőségeket. Szóval az origó, a műfaj első nagy magyar slágere  a feudális magyar állam végét jelentő 1848-as szabadságharcban született meg. Nem más ez, mint az általános iskolai kötelező ének-zene tananyag szerves részét képező Kossuth Lajos azt üzente. Az akkori magyar vezető politikai gondolat: a magyar szabadság a sikeres forradalommal vívható ki. A dal természetes, hogy a harcokban való aktív részvételről (Mindnyájunknak el kell menni) és a hőn áhított függetlenség magasztalásáról szól. (Éljen a magyar szabadság).

A nemzetállam gondolattal egy időben születtek meg a nemzeti himnuszok is, melyek a közösség összetartozását, nagyságát, történetét mesélik el. Ezt a funkciót mai napig ellátják. A műfaj egyházi eredetű. Tény, hogy az egyház is élt a dal erejével és széles az ott megalkotott művek száma, de ne kalandozzunk el!

Nyilván ezután is születnek, politika jellegű dalok, ekkor alakulnak meg a munkásmozgalmak. Melyeknek, aztán széles a repertoárjuk. Főként nyugat az exportőre. Vannak, amelyek, szerző által keletkeztek, (ilyen a francia eredetű Internacionálé), de voltak olyanok, amelyeket a népnyelv szült (Bella ciao, az olasz Pó- síkság földjén dolgozók munkadalából nőt ki). Ezeket a dalokat a  világ több száz nyelvére lefordították.

Az időben és a történelemben néhány évtizedet ugorva eljutunk a trianoni traumáig. A magyar politika fő gondolata az irredentizmus köré csoportosult. A „mindent vissza” elv természetesen megszülte a maga slágereit. Többek között a Lesz, Lesz, Lesz, Igazságot Magyarországnak! és Kolozsvári vigadóban, teremtette meg a közeget a revíziós gondolatnak. A választási törvénnyel folyamatosan trükköző Horthy Miklós személyi kultuszát is fontos volt ily módon építeni. Az első számú tengernagyot ezek a nóták emberközpontú vezető és hazánkat felvirágoztató kormányzó képébe pozícionálták. (Horthy Miklós édesapánk, Nagy úr ám a Horthy-baka Zalában, Nagybányai Horthy Miklós induló). Az új államok sem bambultak Kodályra, hanem kipréselték saját nacionalista dalaikat. (pl szlovákok: Slováci sme od rodu, Szlovákia egy nemzet.)

Bár a korszak közepére három millió koldus országa lettünk, és az irredentista tévedés, majd a náci propaganda hazánkat fizikálisan is romba döntötte a második világháborúban. Az eddig betiltott kommunista mozgalmak (némi nemű (f)elszabadító szovjet bátorításra) a romokban lévő Budapest törmelékei között, megszülték a fenti tényekre alapuló saját zenecsodáikat.

Ennek a legjobb példája a Vörös Csepel. (Az országnak harmada éhen gebed, Éhhalálra ítélt ez a rend, A burzsoá rendet taposd!) Itt is természetes volt, hogy az első számú vezetőt, Rákosi Mátyás személyi kultuszában megerősítő nóták születtek. (Köszönjük néked Rákosi elvtárs)

Az 56-os forradalom ha a kommunizmust nem is sodortta el, de a személyi kultuszra ily módon történő törekvést „végképp eltörölte”. A Kádár-korszakban nem íródnak már Kádár személyét éltető zenei konspirációk. A politikai zenék főként külföldi export  termékei (Amuri partizánok dala). A mozgalmi dalok az iskolában kötelező tananyag részét képezték (Te bunkócska, Mint a mókus fent a fán…). A műfajban megjelent az eddigi klasszikus, népi zenei eredet mellet a könnyű zenei alap. Ennek fő termelője a KISZ (16 tonna fekete szén, Börtön ablakában) volt.

A tábortűz mellet énekelt dalok rendszerváltást megelőző évtizedben feloldódtak. Az agyon fikázott KISZ építőtáboraiban gombamód szaporodnak a többé kevésbé tehetséges nótafák. Az ő dalaik természetesen nem is voltak hivatalosak, nem is volt bennük politikai tartalom. A magyar reggae zene első képviselője, a Ladánybene 27 is egy ilyen (kunbaracsi) építő táborban alakul meg. (Ennek a tábornak volt a telefonos kapcsolási kódja: Ladánybene 27).

A rendszerváltás után

A 90-es választásokat megelőző -talán- legnagyobb zenei politikai esemény a romániai magyarságnak tartott Bikini koncert volt. A politikai pártok ki-ki stílusa szerint szívesen léptek fel könnyű zenei előadok mellet. A zenében akarva akaratlanul is megjelent azonban a politika, ezek a számok már a választások után debütáltak. Például Pa-Dö-Dö sikerét meghozó, a szovjet katonák kivonulásáról szóló Bye-bye szása. A KISZ alapjain megszerveződőtt BIT (Baloldali Ifjúsági Társulás) egy igazi nagyágyúval működött együtt. Rossz nyelvek szerint a BIT-böl nőt ki a Republic zenekar. Tény, hogy a Repül a Bálna, című daluk nyíltan a Fidesz paródiája, és az Utánam srácok! című dalt az Ifjúsági szervezet saját indulójaként használta.

A 94-es választás zeneileg unalmas volt. Egyedül az MSZP-nél, BIT-nél lépett fel többször a Republic, illetve a képviselő-jelöltként induló Pécsi Ildikó többször is elénekelte a „kezek, kezek, férfi kezek című „operetmittudoménmicsodát”.

Bár a 90-ben alakult Picsa (Hétköznapi Csalódások) punkrock zenekar ekkor kezdte el élni aranykorát, baloldali együttesként még sincs köze az MSZP-hez.

A 98-as választásokon sem jelenttek meg saját zenével a pártok. De itt már kiválasztottak, főként egy külföldi zeneszámot, és ezt igyekeztek magukhoz kötni. Az MSZP is így tett és a fő riválissá kinőtt Fidesz például a „Roxette- Listen to your heart”-re tolta.

A MIÉP parlamentbe jutásával megjelentek a „nemzeti” nacionalista, új-irredenta zenét játszó zenekarok. Az Egészséges Fejbőr vagy a Magozott Cseresznye főként a MIÉP igen erős bázisának számító XI. kerületi kocsmák kedvelt repertoárja volt. Elkezdődött szerveződni a Pannon rádió, mely előszeretettel játssza ezeket a zenéket, illetve megszületett a Magyar Sziget. Balon megjelent a Rózsaszín Pitbull.

A 2002-es választás igazi zenei áttörés volt. Kimondott kampány dalok nem jelentek ugyan meg, de kampányra készült albumok igen. Ezt a sort is a MIÉP kezdte. Közpénzen kiadott „Aktualizált Revíziós Dalok” a Horthy korszak retró albumaként a MIÉP irodák slágere lett. Az MSZP-sem maradt le. A Dakota-dáridó nevű paródia kazetta köthető hozzá. A Fideszhez közeli kiadásban is megjelent egy technó album, mely a neten csak Fidesz albumként terjedt. Többek között megtalálható volt rajta a Budapestről szóló bűnös város című szám.

Ezen az országgyűlési választásokon jelentek meg, egy politikust nyíltan kifigurázó zeneszámok. Az akkori nagy sláger „girappa” zenéjére készült Torgyánt parodizáló szám mellet az Orbán-kormány intézkedéseit is kifigurázó Flesh hóditott a netten. Sőt a Fiatal Baloldal egy Republic számot feldolgozva videót is készített. A válaszra nem kell sokat várni a D-209-es ügy kapcsán a jobboldal is így reagált.

Az első igazi kampánydal az SZDSZ-hez köthető. A 2002-es Demszky kampányban csendült fel a „Budapestnek tempó kell” című rap szám.

A Fidesz első kampánydalával 2004-ben rukkolt elő, az „Igen, Igen, Igen” népszavazásra irt Keresztes Ildikó által felénekelt számmal, majd a második 2006-os vereség kampány dala Demjén Ferenc tollából pattant ki: A Föld könnyei. Ezen a választáson szinte minden párt kampánydalolt (MDF, KDNP igen, az SZDSZ nem, ő Kovács Pistizet), de az MSZP „Igen Igen” című száma valóságban is sláger lett. Azóta is homály fedi ki a dal szerzője, és ki az akik énekelték.

Ebben a kampányban az MSZP saját értékrendjének megfelelő zenei albumot adott ki a Buli Színe címmel, amit trendi magazinokba csomagolva bárki megkaphatott. Természetesen itt is volt paródia rap a Fiatal Baloldaltól, kettő is. A szervezet ekkor úgy megerősödött (a korosztályában), hogy Siska egy számába meg is említ (egységben az erő a Fiatal Baloldal).

A Fidelitasnak is megtetszett a rap műfaj. A 2006-os elvesztet főpolgármesteri kampányra az addig névtelen Pilu- Lökd meg Demszky című számával gyúrtak.

A Baloldal 2002 óta szépen lassan kivonult a könnyűzenei életből, vagy a könnyűzene a baloldalból? A politikát nem megvető bandák inkább „nemzeti” rockot kezdtek el játszani. Főként 2006-óta nőt meg a műfaj népszerűsége. A Jobbik köré csoportosuló több tucat zenekar a párt ideológiájának megfelelő zenét énekli. A nagyobbak közül a Hungarica, a Kárpátia, már már igen csak ismert zenekarrá nőtte ki magát. A rock után, a rap műfajban is próbálkozik a párt. A -talán- politikai megrendelésre íródó számokkal roadshowznak a párt politikusai. FankaDeli , Szegedi Csanáddal, a Hungarica meg Morvai Krisztinával. A Fidesz sem tétlenkedik, ők a diszkók világát próbálják bevenni Dj. Nyitrai Zsolt képviselőjükkel.

Pártoktól talán függetlenül megjelent az is, hogy bizonyos előadok aktuálpolitikai eseményekre reagálnak. Ilyen az ismeretlen Nem kéne zenekar Free Cuslág című száma, vagy Sub Bass Monster - Mista Slota mely a gyalázatos szlovák nyelvtörvényre reagált.

Szóval a Magyar baloldalnak újra fel kéne fedezni a saját zenekarjait. Mert vannak azért, de kicsik kevésbé ismertek. Vagy az a helyes irány, hogy a politika ne avatkozzon bele a könnyű zenébe?

Bár a jobboldal belefolyik, és látszólag sikeres is. Szóval, azért az MSZP is hívhatná azokat az előadókat kampányrendezvényre, akik vállaltan balosak. De ezt ők tudják. A kampányzenei sort ők kezdték meg. Így JOBB híján szóljon a Többen vagyunk mint bárki gondolná!