Manapság a fő beszédtéma a szélsőjobbon a Jobbikról folyik. Bejut-e 2010-ben az országgyűlésbe? Mennyire marad meg „nemzeti radikálisnak”? Mi lesz a vége a Magyar Gárdának és a álcsendőrségnek? Ám sokan jótékonyan elfelejtik a párt múltját, és ezzel kedveznek is nekik, hiszen ők is vallják az internacionálé azon sorát, hogy „a múltat végképp eltörölni”. Pedig a múltból vannak még tisztázatlan kérdések és lezáratlan ügyek dögivel.
A minap feltévedtem a MIÉP weboldalára hiszen érdekelt hogy az annak idején oly hangos „nemzeti radikális” párt (élén Csurka Istvánnal) milyen fajta kampányra készül és, hogy egyáltalán -él e még a mélabéla- alapon, mi van az egykori szépemlékű nagynemzeti exparlamenti törpepárttal.
Szóval egy kis bejegyzésre lettem figyelmes a jobb felső sarokban. A bejegyzés a nap kérdése címet viseli és a következő igyekszik buzgón a figyelmet felhívni: : 228 napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.
No ezen azért elgondolkoztam. Az egykori 2006-os választási harcostárs, ideológiai és szellemi partner, nem is sejti, hogy a Jobbiknak honnan van pénze a választási kampányára? Valóban. Az európai parlamenti választásokra a Jobbik mindenhol ott volt óriásplakátok szórólapok és rendezvények formájában, ami azért valljuk be eléggé költséges, még az ősbecsületes jobbiknak is.
De más kérdést is felvet ez bennem, mi lett a régi nagy MIÉP-Jobbik bajtársiassággal? Csak nem összekapott a koncon a két gigaradikál erő? Tény, hogy 2006-ban kisebb botrány kerekedett, abból hogy a választási eredményük (2,2%) után járó évi 40 milliós államipénzt nem az alítólagos előzetesen megállapodott 50-50%-os elosztás (MIÉP-Jobbik) érvényesült. Helyette az akkor jógi trükként létrejött választási pártban tartják, ahonnét különböző módszerekkel többségét saját maguknak viszik ki. Az ügyből bírósági tárgyalás lett, mely esőfokon elmarasztalta a MIÉP – Jobbik a Harmadik Út (ez a neve a választási trükk pártnak, és ez nem egyenlő jogilag sem a Jobbikkal sem a MIÉP-pel) vezetőségét. Ám ez még mindig nem magyarázat az egyes reklámpiaci szereplők véleménye szerint százmilliós nagyságrendű EP kampányára.
A Jobbik weboldalán megjelent beszámoló szerint a párt 2004 és 2008 között évente 655 ezer és 3,2 millió forint közötti összegből gazdálkodott. Érthetetlen tehát hogy miből finanszírozta a Jobbik a 2009-es kampányát. Ha csak nem trükkök százaiból, amiről jobb nem tudni?
Korábban több politikai megfigyelő is párhuzamot vont a párt külföldi kapcsolatrendszere - orosz és muszlim, egyebek mellett iráni szimpátiája - és a finanszírozási lehetőségek között. Az ügy pikantériája hogy az egyik hetilap szerint, Legfőbb Ügyészség vizsgálatot indított, amiért a párt nem készítette el kötelező pénzügyi beszámolóit 2003 óta. Úgy tűnik állítása ellenére a Jobbiknál sem stimmel minden, hogy csak az ügyészség megindulása után sikerült leadni hatéves késéssel a 2003-as beszámolót.
Zárógondolatk
ént Vona Gábor 2008. október 23.-ai beszédének részletével foglalkozom, amely így hangzik:
„… Mivel mostanában annyira nagy divat külföldi megfigyelőket hívni a választásokra hát mi is fogunk de nem nyugatról nem Amerikából nem is az Unióból, hanem még idén levélben fogok fordulni Mahmud Ahmadinedzsadhoz és Iránból, jönnek ide. És nem az ÁVH fog grasszálni a választás napján, hanem az Iráni Forradalmi Gárda…”
Megszállás vagy Harmadik út?
