Steinmeier kancellár ?
Nem. Frank Walter Steinmeier ma nem Németország kancellárja. Sőt, a közvéleménykutatások alapján várhatóan nem is lesz az. Németország két hét múlva választ Bundestagot (a törvényhozás alsóháza), s a Bundestag többsége választja a kancellárt.
A ma (vasárnap) esti vitán ugyan akadt néhány ügyes patron, s a közreműködő újságírók is inkább Angie Merkelt célozták támadó kérdéseikkel, de elsöprő sikert Steinmeier semmiképpen sem aratott. Talán enyhe fölénye volt a vitás kérdések kezelésében, s némi lélektani fölényt is érzékelni lehetett, de ez azért valószínűleg nem fordít az amúgy erősen a CDU/CSU javára álló kampányon. Steinemeier ügyesen kiállt a manager díjazások felső határának meghúzása mellett, és határozottan síkra szállt a minimálbér általánosan kötelezővé tétele mellett, s megelőlegezhetjük neki, hogy mindkét ütközetet megnyerte. Hasonlóan ügyesen állt bele a társadalombiztosítási/egészségügyi egyenlőség ügyébe, sérelmezve a magánkliensek és a tb-finanszírozottak (domináns többség) különböző színvonalú és várakozási idejű kezelését. Itt ugyan már csöppet derékon vágta, amikor Merkel Ulla Schmidt egészségügyi miniszter tettrekészsége mellett nem állt ki. A nemzetközi pénzügyi tranzakciók adóztatása is egy ésszerű szociáldemokrata követelés már egész régóta, de gyengíti, hogy a megvalósíthatóságot hosszú ideje nem lehet a valósághoz közelebb hozni.
Szépen lassan, a vita második felére a kancellár egyre ügyesebb „jobbegyeneseket” szállított. Végül a vita legborúsabb pillanata a koalíciós potenciál kinyílásakor érkezett el. Angela Merkel ugyanis azt a várható üzenetet hozta, hogy ő úgy érzi, hogy az SPD kissé szétzuhant, rossz bőrben van, s ő most már markánsabban szeretne kormányozni egy dominánsabban uniópártok vezette kormány élén, ezzel lényegében hadat üzenve a nagykoalíciónak. Steinmeier ugyan elmondta a kötelezőt, hogy ők is rendkívüli helyzetnek tartják a nagykoalíciót, de most nem látnak jobb megoldást, s így ők folytatnák a nagykoalíciót, csak SPD vezette koalícióként, és hogy mennyire rossz lenne az országnak egy FDP-CDU/CSU paktum. De sajnos ebben a helyzetben is ő volt a gyengébb, s utána, amikor lényegében nem tudott megszabadulni a Linkével kötendő koalíció lehetőségének vádjától, végképp alulmaradt.
A zárszavak békések voltak, buzdítók, de alapvetően olyan kényelmes, nyugdíjas hangvételűek, mint az egész vita. Németország hagyományosan sem a porzó, szikrázó vitákban kibontakozó poolitikai konfliktusok földje, de ez a kancellárjelölti vita kimondottan altató hatású volt. Ennek megfelelően, úgy igazán nem nyert senki. Steinmeier több csatát nyert ezúttal, de a „háború” a Bundestagért alighanem így is Merkelé lesz.
’30’
KÁ
