Fityiszt mutat a Tesco, az OTP, az IKEA a békéltetőknek

A Tesco, az OTP, az IKEA, és a KIKA is azok közé a cégek közé tartozik, amelyek akadályozzák a Békéltető Testületek döntését, vagyis nem hajlandóak bíróságon kívül rendezni fogyasztóik panaszait. Az ügyek eddig nem kaptak akkora nyilvánosságot, ami együttműködésre szorította volna az elutasítókat. Olyan cég egyáltalán nincs, amely előre nyilatkozna arról, hogy minden esetben elfogadja a békejobbot.

Többek között a Tesco, az OTP, az IKEA, és a KIKA neve is szerepel a Békéltető Testületek (BT) eljárását akadályozó cégek országos jegyzékében, a budapestiben pedig a Medina Tours, Hervis és a Suzuki Ász is felbukkan. Sőt visszaeső cégeket is találni a békés, bíróságon kívüli megegyezésből nem kérők között, mint például az országos listában többször felbukkanó LCB Kft, vagy az Electro World.

Kérdés, ha egy országosan ismert vállalkozást sem zavar, hogy a hivatalok honlapjain megjelenik a neve, ügyei, amikben nem kártalanította ügyfeleit, akkor mennyire tartható a BT-k egyetlen szankciója, a nyilvánosság elegendő visszatartó erőnek.
Az elfogadással, illetve elutasítással kapcsolatban azt tapasztalja az Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) társadalmi kapcsolatok főosztályának vezetője, Kati Attila, hogy főleg a kisebb vállalkozások tartanak a nyilvánosságtól. A mikroközösségek szerinte jobban odafigyelnek rá, hogy fogyasztóbarát vitarendezést keressenek, akár BT-vel is.

Elméletileg arra is van lehetőség, hogy egy cég nyilatkozatot tegyen róla, mindig pozitívan áll a BT döntéseihez, vagyis aláveti magát a határozatoknak. Az általános alávetési nyilatkozatot tett vállalkozások jegyzéke azonban nem nyílik meg a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) honlapján. Mégpedig azért nem, mert eddig egyetlen cég sem kötelezte el magát arra, hogy általánosan elfogadja a BT-k döntését.
Mit kell tudni a békéltető testületekről?
- Alternatív és önkéntes vitarendezési fórumok.
- Háromtagúak, az elnök mellett egy fogyasztóvédelmi és egy kamarai szakember egyengeti a megegyezés útját.
- A fogyasztó és a vállalkozás közötti vitát elsősorban mindig az üzletben kell rendezni. Ha ez nem sikerül, akkor léphetnek be a BT-k, bíróságon kívüli rendezéssel.
- Az eljárás megindítása díjmentes, a kérelmet írásban kell benyújtani, megjelölve a fogyasztó vitarendezési igényét.
- Szóbeli meghallgatás van, ott lehet egyeztetni a két fél érdekeit.
- 90 napon belül várható döntés, amely határidő indokolt esetben 30 nappal hosszabbodhat.
- A határozat nem kötelező a vállalkozásra nézve, de ha nem fogadja el, nyilvánosságra (a minisztérium és a BT honlapjára mindenképpen) kerül a vita tárgya, a döntés, és a vállalkozó neve.
- Az eljárási költségeket az a fél viseli, akinek a terhére eldőlt az ügy.

Kommentár

Multi Magyarország-pénzből épített pofátlanság

„Hüjemagyar, veled mi nem egyezkedünk, nem vagyunk egy súlycsoportban. Menjél csak a bíróságra, csórikám, úgysem lesz pénzed, türelmed rá!” Körülbelül így összegezhető a Békéltető Testületek (BT) segítségét elvből elutasító és semmibe vevő mamutcégek mentalitása. Cinizmus a köbön. Ennyinek és ennyibe veszik a reklamáló ügyfeleket, a többit meg még ennyinek sem. Ne feledjük, ezeknek a cégeknek adott Magyarország adómentességet és elképesztő adókedvezményeket. Mert mi, magyarok, mindig kinyaljuk azok ülepét, akik aztán kihasználnak és hülyére vesznek bennünket.

A köztelevízióban már-már nosztalgikus felütésű, 100-as papír zsebkendők telesírására késztető dokumentumfilm sorozatot indítottak a rendszerváltozásról, hogy az bizony mekkora dolog, eredmény, vívmány volt! Hát igen és ide vezetett… A beáramló multik tömeges jelenlétükkel és überelhetetlen árkedvezményeikkel először tönkretették a kisboltok és éttermek nagy részét, majd miután övék lett a pálya, pökhendi és pofátlan módon kezdtek bánni vevőikkel és munkatársaikkal. Azaz visszaéltek versenyelőnyükkel, mindezt az állami szervek csendes asszisztálása mellett. A multinacionális cégek többsége nem modern, haladó szellemű konstrukció, hanem XX. századi rabszolgatartók. Vásárlóikat pedig csak megtéveszthető és cselekvőképtelen robotoknak tekintik: „Fizess és húzz el, örülj hogy szóba álltunk veled!”

Reklamálni pedig…? A rabszolga nem reklamál, csak kussol. Vagy ha nagyon erősködik, jól fizetett jogi osztályokat uszítanak rá és még a több százezres bírósági költségeket is rányomják. Kérdés, hogy hol van ilyenkor a magyar állam? Miért nem tesz valamit?
A kapitalizmus szabad rablása fontosabb mint a magyar vásárlók joga a minőségi termékekhez és a reklamációhoz? Hát persze, hogy fontosabb, különben sérülne a szabad piac és verseny elve-jajj, micsoda földindulás lenne itt akkor! Meg egy normálisabb, patriótább ország.

A magyar gazdaságot és a hazai vásárlók érdekeit nem nézi senki, és ez nemcsak az állam hibája. Csak azt a nyájat csépeli furkósbotjával a szadista, önkontrollját vesztett pásztor, amelyik hagyja magát. Viszont ha a birkák egyszer begorombulnak, irányt váltanak és jól megkergetik gazdájukat, akkor a többi állattartó is meg fogja gondolni, hogy meddig mehet el a szemétkedésben.


Ugyanezen kemény törvény igaz a hülyének nézett magyar vásárlókra is! Nem elég sopánkodni a multik arcátlanságán és (le)húzásain, itt az ideje, hogy megbüntessük őket. Amelyik ócska terméket árul és még reklamálni sem enged, nem kell látogatni, költsük el máshol pénzünket! Olyan helyeken, ahol még embernek néznek minket. Például a sarki fűszeresnél, mégha egy kicsit drágább is-mivel csak így tudja kifizetni rezsijét és az irreálisan magas adóterheket.


Merjünk végre öntudatos magyar emberek, vásárlók lenni! Mi azért egy kicsinykét előbb voltunk itt és több jogot élvezünk, mint ezek a kényelmesen elterpeszkedő, milliárdos herék. Ideje van jókora tökönrugásnak-persze ezt is ingyen adjuk, adómentesen! 

Szilágyi Iván Péter