Már egy hete csak az Orbánra
gondolok mindíg, meg-megállva.
levélre válasszal kezemben,
mentem a postára, mentem serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a szabadságharcot másra.
De minket vigyen Európába!

Ám csak ment és fenyegetett bénán,
ment Brüsszelbe, ment a szamár mélán.
S a demarche-ok fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen kis fóbiás ő -
betonfeje villog a tévében,
szürke kis folt az EU kék vizében.