(Fotó: Hallgatói Hálózat, Facebook)
Ami ezen az estén történt, az azért mégiscsak történelmi. Ami megjelenik a tévékben és újságokban, azért megérte. Valahol az este közepén volt egy pillanat, amikor majdnem összeomlott minden, mert a Ha-ha nem volt éppen a hídfoglalás mellett. Nos, gondoljuk, mennyivel jobb újságcímek azok, amelyek megjelentek, mint az, hogy: "a diákok fórumoztak, tanakodtak, aztán hazamentek".

***

Végig néztem a mai hallgatói fórumot és a tüntetést a Live Info jóvoltából. Az első tüntetések óta ők elég profikká váltak, és leesett az állam, amikor a spontán kialakult Petőfi-híd-foglalást élőben tudták közvetíteni. Le a kalappal! Még egy kis szervezéssel, valószínűleg akkumulátor-futárok, utánpótlások útján lehetett volna az egész zökkenőmentes is. De ez nem fontos, nem maradtunk le semmiről.

Egyébként tényleg, gondoljunk bele, ma már a forradalom sem a régi!:) Szerencsére. Ma a forradalom egy gócpont, amely, mint valóságos történés köré fonódik a virtuális nézők, résztvevők tömege. A stream közvetítés, a "percről-percre", a Facebook, a feltöltött fotók alapján az ember interneten élőbben van ott, mint élőben. Jobban átlátja a helyzetet, sokkal többet lát belőle. Olyasmi ez, mint a fociközvetítés, és a lelátón nézni a dolgot. A lelátó sok szempontból más, de valójában ott látjuk a kevesebbet. Ma már triviális dolog, hogy annál a sok száz diáknál sok száz mobiltelefon volt, sok száz kamerával, és ez az egész egészen más képbe helyezi a dolgot, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor még nyomtalanul fel lehetett lépni pár száz ember ellen.

A hallgatók közepes mértékben voltak profik. Nem lépett elő egy olyan vezető vagy vezető csoport, amely tűzön-vizen át vitte volna a diákokat. A Ha-ha láthatóan visszalépett a hídfoglalás elől, és óvva intették a diákokat, hogy le is tartóztathatják őket. Ehhez képest igen bátrak voltak, hogy kimentek. Megint csak le a kalappal.

Már csak azért is, és ezért tényleg nagy elismerés jár nekik, mert aki egyetemista azt a felmenő rendszerben végigvitt változások nem zavarják. Az már mégis durva lenne ugye, ha már elkezdett tanulmányokat szakítana a kormány félbe. Annyit nyerhetnek a diákok ezzel, hogy ha a kormány megfutamodik, akkor esetleg olyat is visszavonhat, ami már tanuló egyetemistáknak is kedvező lehet. Például a röghöz kötés visszavonása. De alapjában az egyetemista diákok a gimnazistákért álltak ki.  Ehhez képest szép, hogy egy kis szabálysértést is bekockáztattak. Gratulálok!

Ami a tanárokat illeti, őket is lehetett látni, fel is ismertem ismerősöket. A beszédekből Máté András ama fontos megállapítását emelném ki, hogy most nem tandíj van, hanem hallgatói hozzájárulás, de ez a több. Valóban, emlékszünk, a tandíj pár ezer forint lett volna, ezen akadtak ki anno? Egy kis összeg, amelynek inkább szabályozó, jelvivő szerepe van, mint finanszírozási jelentősége. És a megfelelő támogatási és ösztöndíjas rendszerrel sokkal humánusabb lett volna, mint ami most van. A tanárok egyébként ebben a megmozdulásban azok, akik jobban érdekeltek, mint az egyetemisták. Mert az ő állásaikat befolyásolja az, hogy leépítik a felsőoktatást.

Aztán a Petőfi híd foglalása. Végül csak elhatározták. Ha egyszer ezt szavazták meg, ezt kellett tenni. A rendőri fellépés nem volt súlyos. A Petőfi híd közepe táján lehetett tudni, hogy nem fognak senkit letartóztatni. Felmerülhet, hogy ez alapján akár komolyabb lezárást is lehetett volna csinálni. Órákig biztos nem, mert akkor csak oszlattak volna, de egy fél órát ki lehetett volna tartani. A kihatása annak is több órás lett volna.

De a hallgatók kicsit szervezetlenül tovább mentek a Corvinusra, a kiskörúton át, és törvényszerűen a Parlamenthez konvergált. A végére ezren is lettek, ami a 300 fős induló tömeghez képest szép növekedés. Azért ez is kellemes meglepetés, ki gondolta volna, hogy emberek csatlakoznak, képesek felemelni lusta feneküket?! Néhányan azért képesek, talán még nincs minden veszve.

Mit tehettek volna a diákok? Sok ötlet hangzott el, és mindegyiknek valahol az volt a problémája, hogy vagy mit sem ér, vagy törvényt kell szegni. Itt mindig elbizonytalankodtak egy kicsit a hallgatók. Nem is tudom őket kárhoztatni, én is meggondolnám, hogy letartóztassam magam, van a dolognak hosszú távú következménye.

Nekem akárhogy is az egészről 1968 jutott eszembe. Bár nem tudok róla nagyon sokat, nem mélyültem el 1968 történetében, de azért amit Párizsban összecsipegettem, abból nekem valami olyasmi alakult ki, hogy volt ott sztrájk, országos, volt ott tüntetés, történelmi nagyságú, és bent ültek a Sorbonne-on a diákok, az értelmiségi, Jean Paul Sartre és Simone de Beauvoir, és mások.

1968 formálisan elbukott. De a nyomai óriásiak voltak, és eredményeket is értek el. Mindig, minden forradalomnak van hatása, még ha bukik is. Van emlékezete, van utóélete, van következménye. Megváltoztatja az emberek és a hatalom viselkedését.  1968 nagy eredménye talán nem is csak abban volt, amit ott, közvetlenül elértek, hanem az, hogy az emberek, akik ott táboroztak a Sorbonne-on, beszéltek egymással, összebarátkoztak. Szervezetek alakultak ki, politikusok nőttek fel, kapcsolatok fonódtak. Ha Magyarországon csak ennyi történne, akkor ennek az estének volna hozadéka. Ahogy egyébként volt a tavalyi és évekkel ezelőtti tüntetéseknek is, például a Hallgatói Hálózat. A forradalom meg ugye mindig megeszi a gyermekeit, de azért mégiscsak halad valamerre.

2006-tal ellentétben ezen az éjszakán intelligens fiatalok végigvonultak a városon. Nem törtek, nem zúztak, nem gyújtottak fel semmit. Megmutatták, hogy civilizáltabbak és kulturáltabbak, mint a 2006-os csőcselék. Közben 300-ról ezer körülire növekedett a tömeg. Ez egyébként egy régi gondolatomat igazolja egy kicsit. Az ellenzéki tüntetések eddig tipikusan álló tüntetések voltak. A valahonnan valahova tartó tüntetés sokkal jobb. A végén persze akkor is lehet szónokolni, és műsorozni. Csak az emberi psziché már csak olyan, hogy szeret valahonnan valahová haladni. Szereti, ha van célja, és a fizikai célnál nincs jobb motiváció.

Másrészt kissé úgy bolyongtak körben a városban, mint Hannibál Itáliában. És annak, tudjuk, hogy mi lett a vége. Sajnos, ha a tábornoknak nincs mersze megostromolni Rómát, akkor fenn áll Zama veszélye.

De nem ostoroznám itt a hallgatókat, ami ezen az estén történt, az azért mégiscsak történelmi. Ami megjelenik a tévékben és újságokban, azért megérte. Valahol az este közepén volt egy pillanat, amikor majdnem összeomlott minden, mert a Ha-ha nem volt éppen a hídfoglalás mellett. Nos, gondoljuk, mennyivel jobb újságcímek azok, amelyek megjelentek, mint az, hogy: "a diákok fórumoztak, tanakodtak, aztán hazamentek".

Ezt a kormányt két dolog érdekli: a külföld, elsősorban az EU véleménye, és a 2014-es szavazások. A külföld reakcióját nagy és/vagy feltűnő akciókkal lehet kivívni. Be kell kerülni a külföldi médiába! Nézzétek meg, mik kerülnek bele, olyanokat kell csinálni, de persze meg kell fontolni, mi vállalható! Egy híd elfoglalása belekerül a hírekbe, de láttátok, nem biztos, hogy vállaljátok. Az egyetem elfoglalása belekerül, és inkább vállalható.

A másik akció a gimik lennének. Ez azért jó, mert mint mondtam, elsősorban ők azok, akikért küzdetek. Másrészt egy gimnazista 2014-ig nem csak egyetemre jelentkezhet, hanem szavazhat is. Harmadrészt átlagban van neki kb 1,5 szülője, aki szavazhat. Az már 2,5 szavazat per Kopf.Két szempontot vegyetek itt figyelembe: (i) Az nagyon rosszul mutat az újságokban, ha letartóztatnak gimiseket. (ii) Ha a dolog úgy jön ki, hogy a hülye rendőrség ártatlan gimiseket tartóztattak le, az a rendőrség baja. Ha úgy, hogy ti vittétek őket a rosszba, az a ti bajotok. Nagyon vékony itt a jég, felelősen kell cselekedni, de lehet cselekedni!

A felelős, de még sem tutyi-mutyi akciókhoz intelligens, kitartó diákok kellenek, őket válasszátok meg vezetőiteknek! Egy kis fricska: például Szarvas Koppány Bendegúz tegnap nem volt épp a helyzet magaslatán, nem érzékelte helyesen, mikor merre kéne menni. Talán ilyenek miatt van a DK két százalékon. Fontos a legjobb vezetők felemelése magatok közül. Tegnap azt is érzékelhettétek, hogy azért elég könnyen el is tud ülni egy ilyen kezdeményezés. Nem sokon múlott.

Én attól nem tartok, hogy a diákokat a 2006-os tömeghez vagy korábbi hídfoglalókhoz hasonlítják majd, ez nem jön be, mert ezek a fiatalok sokkal értelmesebbek, és ez látszik is egy felvonuláson. Látszik a szlogeneken, a plakátokon, a viselkedésen, az arcokon.

Hajrá fiatalok, hajrá 1968!