A kép forrása: Népszava
Semjén plágiumügye elhalni készül. A Pázmány elég gyorsan nyilatkozta azt, hogy Semjén dolgozata szerintük rendben van, a ELTE pedig a napokban döntötte el, hogy nem vizsgálják a szociológia dolgozatot. Szégyen.
Szégyen, hogy az a társadalom, amely Schmitt Pált teljesen jogosan megbuktatta, mert dolgozatának nyolcvan-kilencven százaléka a HVG és a SOTE szerint másolat volt, ez már alig háborodik fel Semjén ügyén, pedig doktori dolgozata a HVG szerint 40 százalék plágium lehet, és további 25 százalék idézet. Sokszor teljes oldalas idézet. Ez azt jelenti, hogy 65 százalék nem Semjén gondolatait tartalmazza, és csak 35 százalék lehet önálló munka. Ez a 35 százalék már elég?! Ha csak 65 százalék van máshonnan, nem kilencven, akkor a társadalom már nem tüntet, nincs akkora felháborodás?! Azt már a szőnyeg alá lehet söpörni?! És akkor ráadásul a szociológia dolgozatban egy csomó mindent átvett, állítólag még több idézőjelet felejtett el, ráadásul természetesen a vallástörténet vagy vallásfilozófia nem szociológia, ahogy azt egy bíráló megjegyezte, és helyesen, egyest is adott a dolgozatra. Valahogy mégis átment...
Szégyen. Szégyen, hogy a Pázmány így zárta le az ügyet, és szégyen az ELTÉ-re is, pedig állítólag Magyarország legjobb egyeteme. Ezek szerint a SOTE ebben jobb az ELTÉ-nél. De szégyen az is, hogy Semjén nem maga mondott le. Szégyen az is, hogy a KDNP nem mondatja le Semjént. Ahogy persze a DK-nak is le kellett volna mondatnia Gyurcsányt. Megjegyzem, az ártatlanság vélelme itt nem számít, politikai lépésekhez kevesebb is elég, a megfelelő médiák mindegyik esetben olyan bizonyítékokat tettek le az asztalra, amelyeket nem lehet következmények nélkül hagyni. A bíróság előtt esetleg ez nem mindegyik esetben elég. A három ügy nem azonos súlyú, nem azonos mértékben igazolt, de lemondás nélkül egyiket sem volna szabad eltűrni. Lehet itt pereket nyerni, de a kérdés, hogy az emberek előtt meg lehet-e becsülettel állni.
A történetről, a részletekről a hivatkozott és más cikkek eleget írnak. A dolog politikai oldaláról is. Talán a lemondást nem sokan követelik ilyen harsányan, de amit én mondani akarok ezzel, az ennél sokkal több.
A hetedik parancsolat egyszerűen úgy szól, hogy "Ne lopj!" II. Móz. 20.15. A tízparancsolat általam fellelt mindegyik változatában. Többször kifejtettem már, hogy a tízparancsolat, vagy a Biblia egésze mennyire elavult, rossz, mint etikai rendszer, vagy törvény rendszer. Rossz, mert túl tömör, túl egyszerű. Rossz, mert nincs rendesen kifejtve, megérvelve. A Bibliából az emberek az erkölcsről való gondolkodást nem fogják megtanulni. Ezért sem szabad az etikatanítást (csak) a Bibliára alapozni, illetve a hittant egyenértékű alternatívaként felfogni.
Elavult, mert nem a mai életről szól, és nem alkalmazható a mai viszonyokra. Manapság több dolgok vannak földön és egen, mintsem, azt több ezer éve a zsidó pásztorok álmodni voltak képesek (~Hamlet). Ha a tízparancsolatot, avagy a II. Móz. 20-at egyfajta alkotmányként fogjuk el, akkor akkor a túlegyszerűsítés, kifejtetlenség ellen átmenetileg lehet védekezni, de ha megnézzük II. Móz. 22-őt, amely mondjuk egyfajta btk, akkor ott természetesen nincs szó szellemi termékek lopásáról, pont az említett okok miatt. Ez persze érthető, ha ókori pásztorok mitológia, hagyomány, törvény és etika-gyűjteményének tekintjük a Bibliát, és nem többnek.
Ma egész egyértelműen van jobb alkotmányunk. Még a nagyon rossz alaptörvény is jobb, hát még a korábbi alkotmányunk, és pláne jobb lenne egy igazán jó, modern alkotmány. Ma van jobb btk-nk és ptk-nk. És megint, lehetne jobb is, ha a megfelelő pártok, emberek dolgoznák ki. Ma vannak sokkal jobb könyvek etikáról. Akár közvetlen, filozófiai könyvek, akár irodalmi művek. Én nem tudom, hogy miért nem jobb megoldás az, hogy a gyerekek például A Pál utcai fiúkból tanuljanak etikát, sokkal érdekesebb, sokkal kevésbé keresztény, sokkal maradandóbb módon. Egy ilyen regény elolvasása, az erről való beszélgetés sokkal jobban érteti meg a diákokkal azokat az összefüggéseket, melyek az erkölcsről szólnak. Sokkal jobb mintákat adnak, mint a Biblia. Ezeket kellene tanítani, nem pedig Bibliát.
De a legsúlyosabb érv, amiért nem kellene ennek a pártnak, a KDNP-nek (és persze a Fidesznek sem), ezeknek a politikusoknak meghatározni a magyar iskolákban az erkölcstanítást, amiért nem keresztény alapokra kellene fektetni ezt, hogy látjuk, hogy a saját törvényeiket sem tartják be. Mert szemforgató, hamis papok (István a király).
És akkor jönnek a keresztények, mint Pálffy, hogy üldözik a keresztényeket. Na hát, ennek is van bőr a pofáján! Ma, amikor Magyarországon olyan vallásszabadság van, amelyben keresztény, történelmi egyházakkal kivételeznek, másokkal, különösen nem keresztényekkel kitolnak. Ma, amikor az alkotmány előszava keresztény nemzeti hitvallás, ma, amikor az állam és egyház szétválasztása már csak egy szóvirág a tákolmányban, amikor restaurálják az 1940-es éveket, és menetelnek a középkorba, akkor valaki keresztényüldözéssel jön?! Olyan ez, mintha Kádár jött volna azzal, jóval 56 után, hogy üldözik a kommunistákat Magyarországon.
Miért foglalkozok ennyit a plágium esetekkel? Nyilván azért, mert van személyes motivációm. Minden értelmes ember el kell, hogy ítélje a plágiumot, amikor valaki lopással szerez pénzt, címet, rangot, elismerést. De felszólalni valószínűleg az fog, aki érdekelt. Szóval nekem van doktorim informatikából, én azért tanultam három évig, kutattam három és fél évig, írtam cikkeket, és megírtam a disszertációt, ami sokáig tartott, mert munka mellett fejeztem be. Pár évvel később védtem. Én nem másoltam, nem plagizáltam, nem loptam. Sokat fáradtam, sokat szenvedtem vele. Később sok filozófia cikket is írtam, amelyekben soha nem plagizáltam, mindig nagyon lelkiismeretesen idéztem.
Teljesen természetes, hogy ha én lelkiismeretes vagyok, és ennyit dolgoztam meg bizonyos dolgokért, akkor én nagyon fel leszek háborodva akkor, amikor valakiről kiderül, hogy ő csalással érte el azt, vagy ahhoz hasonlót. Hiszen többek között engem érint hátrányosan a csalás, továbbá az énáltalam elértek lesznek esetleg mások szemében kevesebbek. Amikor én (elég ritkán) a doktori címemről beszélek, akkor már elő szökött jönni Schmitt Pál, Gyurcsány, és elő fog jönni Semjén Zsolt is. Amit ők tettek, az engem károsít.
De nem csak engem, és nem csak a doktorokat. A diplomásokat is sérti Semjén és Gyurcsány diplomája. És az egész társadalmat érinti az, hogy ebben az országban csalással intéznek el dolgokat, vagy becsületes munkával.
Sokszor hallani a reakciót, hogy "na és, ez elterjedt (volt)". No de ez "a szomszéd fiú is ezt csinálja" esete. Nem mentség. Olyat is hallottam már, hogy "akkor most mindenkit át kéne vizsgálni?". Talán igen, talán nem. Mindenesetre ez sem jó érv. Ha mondjuk a végén csak néhány politikust kapnának el, és a közemberek csak megszeppennének, megijednének, már az is pozitív fejlemény volna. Ha az emberek fejében negatív példaként szerepelne Schmitt, Gyurcsány és Semjén esete, már azzal is nyernénk.
És akkor megint visszatérnék az erkölcs tanítására. Biblia olvasás helyett lám-lám az is jobb, ha csak elgondolkodunk a való élet mintáin. Mert a Bibliában végül is semmi nincs arról, hogy mi számít plágiumnak, és mi nem. Már egy jó osztályfőnök is sokat tud tenni azzal, ha pár aktuális példát megtárgyal a gyerekekkel az osztályban. A másik dolog pedig, hogy a példamutatás fontosabb, mint a tanítás. Nem mindegy, hogy a gyerek azzal jöhet, hogy "de hát Semjén is megúszta, lám, csak nagy kutyának kell lenni", vagy a gyereknek lehet azt mondani, hogy "lám-lám, Semjén se úszta meg, pedig nagykutya." Persze eleve jó kérdés, hogy miféle társadalom az, ahol az ilyenek a nagykutyák.
