Azzal kezdem, hogy Gyurcsány Ferenccel természetesen nagyon sok mindenben egyetértek. És a cikkem elején két olyan fontos kérdéssel fogom kezdeni, amelyben egyetértünk. Utána viszont egy olyan kérdés lesz, amelyben nem értünk egyet, illetve, ahol a Demokratikus Koalíció kommunikációja szerintem előnytelen. Aztán egy ízlésbeli kritikával fogom zárni a cikket. Az egyetértés és a vita közül azért a vitát emelem ki, mert sok olvasónak ez a meglepő, azt sokan tudják, hogy sok mindenben egyetértek Gyurcsánnyal. Azt kevesebben, hogy van, amikor nem, és ezt is leírom, ha fontos. Tehát ellenkező híresztelésekkel ellentétben, nem vagyok kritikátlan Gyurcsány fan, és a DK tagja, támogatója, fizetett tanácsadója, bértollnoka sem.

Az első kérdést, onnan kell indítanom, hogy az utóbbi időben Schiffer András és Debreczeni József is olyasmit pedzegetett, hogy a Fidesz Tákolmányát akár alkotmányellenes módon is vissza kell állítani. Schiffer esetében ezen nem lepődtem meg. Ő a lemondása előtti hetekben meglátásom szerint teljesen elvarázsolódott, teljesen megrészegült, és azt hitte, az LMP egyedül nyerhet a választáson, és aztán ezt az alkotmányellenes alkotmány visszaállítást is meg lehet csinálni. Egy a hatalom álmától megrészegült embert láttunk. Nem írhatom, hogy a hatalom lehetőségétől részegült meg, mert valójában nem sok esély csillant meg az LMP-nek a hatalomra. Volt egy jó akciójuk, és Schiffer talán azt hitte, itt van már a hatalom lehetősége. Valójában még a támogatottságuk sem nőtt jelentősen.

De Schiffer megbukott. Amiben az is érdekes, hogy én írtam a schifferizmus bukásáról, tehát úgy tűnhet, mintha megjósoltam volna. Én arra nem gondoltam, hogy Schiffer személy szerint bukni fog, én azt gondoltam, hogy a politikai realitások miatt fog meghajolni, és váltani fog. Én csak a korábbi schifferista politika bukását jósoltam, azt nem, hogy lemond. No nem baj, annál jobb.

Debreczeni véleménye már meglepőbb. Nem is egészen egyértelmű. Debreczeni egy jó, vállalható cikkben szórt el pár olyan mondatot, amelyre az ember felkapja a fejét:

"Kétharmadot szerezni velük szemben egyelőre irreálisnak tűnik. De ha a rezsim kellően leamortizálódott (ez csak idő – nem is hosszú idő – kérdése), akkor egy választási győzelem után kétharmados többség nélkül is ki lehet mondani, hogy minden, ami 2010 óta történt, illegitim."

Nagyon vékony jégen lépked. Amit én talán megfontolhatónak vélnék, az az, hogy a Tákolmányt formai hibák, önellentmondások miatt lehetne illegitimnek nyilvánítani. Ilyeneket fogalmazott meg Kolláth György és Sólyom László. Szerintem Kolláth kritikájából a formai hiba erősebb, és az őáltala felhozott ellentmondás nem annyira erős. Viszont fogalmaztam már meg én is ellentmondásokat. Szerintem a legerősebb talán az, hogy a korábbi alkotmány illegitimitásának visszamenőleges kimondásával teszi magát illegitimmé, mikor erre a korábbi alkotmányra alapozza legitimitását. De ezt már részleteztem.

De a Tákolmány kétharmad nélküli visszavonása így is veszélyes. Mert a Fidesz mindenképpen úgy értelmezné ezt, hogy őket fosztották meg alkotmányellenesen az alkotmányuktól. És nem lehet megmagyarázni nekik, még akkor sem, ha tényleg van egy formai hiba, egy ellentmondás. Ez oda vezetne, hogy ezt a határt is átlépné a politika, és akkor a demokráciának olyannyira lesz vége, hogy kulturális szinten rombolódik le a népesség szinte teljes egészében még a demokrácia fogalma is. Tehát bár elvileg ez a lehetőség meg volna, de hacsak valami csoda folytán a népesség nagy része nem látná be, hogy a Tákolmány önellentmondásos, használhatatlan, abszurd dolog, akkor ez sem járható út,

Azzal viszont már semmiképpen nem értek egyet, hogy a kétharmadot nem kellene megcélozni. Meg kell célozni a demokratikus ellenzéki erők összefogásával. Ha nem jön össze, akkor egyes kérdésekben meg kell próbálni a Tákolmányt visszaállítani, hátha a Jobbik egyetért. Ha egy-egy kérdésben egyetért, akkor semmi baj nincs, azt el kell fogadni. Koalícióról, technikai koalícióról, vagy választási koalícióról szó sem lehet. Tehát semmiféle egyeztetés, tárgyalás,a Jobbik semmiféle  legitimálása nem lehet.

Ha pedig sehogy sem lehet visszaállítani a Tákolmányt, akkor élni kell vele. Alkotmányellenes intézkedésekre csak akkor szánhatjuk rá magunkat, ha már nem lesznek demokratikus választások. És itt van az, ahol szerintem Gyurcsánnyal nagyrészt egyetértünk. Ő így fogalmaz:

"Azért, mert végső soron azt gondolom, hogy a diktatúra megdönthető alkotmányon kívüli eszközökkel, ha viszont Orbán rendszere nem diktatúra, akkor bizony az alkotmány keretei között kell maradni."

Nagy vonalakban azzal is egyetértek, hogy Orbán leváltására fel kell készülni.

"Olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy miként lesz itt alkotmányozó többség? Hogy fog kinézni az új Alkotmány? Mi lesz a sarkalatos törvényekkel? Miként biztosítjuk a költségvetés fenntartható egyensúlyát? Milyen lesz az új adórendszer? Mit csinálunk az egészségügyben, a köz- és felsőoktatásban, a szakképzésben? Mit csinálunk a nyugdíjrendszerrel? De nem folytatom."

De azt gondolom, hogy Gyurcsány már túl óvatos. Gyurcsánynak nem kellene magának halasztania Orbán leváltását. Egyrészt az a forgatókönyv, amely leginkább elképzelhető, az a Fidesz kormányt hagyná meg, mert aszerint a Fidesz váltaná le Orbánt.

De még ha Orbán valami forradalom miatt, vagy választások miatt bukna is meg, "hirtelen" (a választások igazán nem jöhetnek olyan hirtelen), akkor is, mi lenne? Gyurcsány szerint zavargások, hídfoglalás, és nem lenne felkészült a kormány. No de Orbán se volt felkészült, Orbán még most sem készült fel semmire. Egyik rögtönzésből a másikba esik. Mégiscsak jobb egy demokratikus, felkészületlen kormány, mint ez a nemzeti-populáris felkészületlen önkény. És még ha zavargások lennének is, még azzal együtt is jobb, mint Orbánnal. Egy felgyulladt MTV székház kisebb baj, mint sok száz milliárdos állami veszteségek, romló gazdaság. A Pest utcáin pár éjszaka gyújtogató futballhulligánok hordája kissebb rosz, mint a demokrácia leépítése. Mert ez utóbbi állandó hatású.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Debreczeni írta le a valódi motivációt:

"Orbánnak előbb tényleg neki kell vezetnie az autót a fának (megteszi), az autónak pedig össze kell törnie. Mi – ha zúzódásokkal is – megmaradunk. Elhagyva a képes beszédet: a magyar társadalom számára nyilvánvalóvá kell, hogy váljon, kinek is adott valójában felhatalmazást 2010-ben."

Ez bármennyire is igaz bizonyos részeiben, és bármennyire is így lesz, mert Orbán valószínűleg nem fog egy ideig bukni, így leírva rosszul hangzik. Mert itt ugye azt írja Debreczeni, és félek, Gyurcsány is ezért halogat, mert azt akarják, hogy a nép megutálja Orbánt. Csak azt felejtik el, hogy ahhoz, hogy a nép jobban és jobban megutálja Orbánt, szenvednie kell. És ez nem lehet politikus célja. Ilyet nem mondhat célként. A nép meg fogja utálni Orbánt, már most is utálja, mert szenved alatta, de mi ennek a szenvedésnek a kitolását nem szorgalmazhatjuk!

Egy politikus nem veheti nyíltan hülyére a népet, nem indulhat ki abból, hogy "nektek még szenvednetek kell, hogy tanuljatok". Még, ha a múltban a nép nagy része hülye is volt, a kommunikációban, a jövőre nézve racionálisnak kell feltételeznie őket. Buta embernek el kell követni a hibát, hogy tanuljon, de a politikus még sem mondhatja, hogy "neked még szenvedned kell".

Hasonlóan tarthatatlan az, amikor Gyurcsány a gazdasági realitással kapcsolatos őszinteséget, a mindenféle ígérgetések kerülését túlzásba viszi, és már átesik a túlsó ló oldalára.

Különösen a gazdasági konferencia kommunikációja lett negatív. Németh Péternek írt válaszában pedig így fogalmaz Gyurcsány:

"Magunk között szólva, amikor elolvasom a még messze nem kész szöveget, mindig arra gondolok, hogy te jó ég, ki szavaz egy olyan pártra, amely a következő két évre nem tud életszínvonal-növekedést ígérni. Márpedig mi nem tudunk. Ha megszakadunk, akkor sem tudunk."

Ennél azért lehetne többet ígérni. Mert az egykulcsos adó eltörlését lehet ígérni. Tegyük fel, hogy az EU kikényszeríti azt, hogy ne legyen kétharmados kérdés! Vagy ha kétharmados marad, akkor kétharmados felhatalmazás kérésével kell ígérni. Az egykulcsos adó eltörlése pedig sok embernek jelentene azonnali, kicsi életszínvonal növekedést. Hasonlóan, a befektetői bizalom növekedése, az erősebb forint, a benzinár csökkenése is sok embernek jelent gyors életszínvonal növekedést, ha nem is nagyot. És a GDP is javulhat ettől.

Osztogatást nem kell ígérni. De azt sem kell ígérni, hogy  egy picit sem lesz jobb. Picivel jobb lesz. És lehet reformokat ígérni, és hogy sok évvel utána sokkal jobb lesz.

Nem értem, hogy Gyurcsány most miért lett ennyire negatív, miért esett át a másik oldalon túlzásokba, miért nem vállalja, azt, ami azért vállalható. Vállalható Orbán megbuktatása, vállalható, hogy kicsit jobb lesz.

Végül az ízlésbeli kérdés. Az első, hogy Gyurcsány belement egy riportba Majkával. Nem linkelem, nem akarom reklámozni. A riport maga nem volt rossz, Gyurcsány komoly dolgokról beszélt, sikerült őszinte, közvetlen, normális hangulatúra kihozni a beszélgetést. De erre sok másik riporter is jó lett volna, sőt, jobb lett volna. Egy Majkával nem megyünk bele a riportba! Ha fiatalosat akarunk csinálni, akkor sem ezt, hanem valami tökéletesen vállalhatót! Egy olyan fiatalembert kell választani, akinek van tehetsége, elért, tud valamit, és nem egy médiahype.

A másik a kiköltözés Miskolcra. Önmagában ez sem rossz dolog. Oké, menjenek az emberek közé! De aztán ezt elkezdték úgy reklámozni, hogy például a DK Facebook oldalán orrba szájba jöttek az érdektelenebbnél érdektelenebb fényképek. Le is iratkoztam, mert engem nem érdekel, hogy "Molnár Csaba megvakarta a lábát".

Ha a politikus emberek közé megy, országot jár, akkor annak az a célja, hogy közvetlenül kommunikáljon emberekkel. Akkor ezt nem szabad elrontani azzal, hogy közvetett kommunikációt, médiahype-ot csinálunk belőle, mert akkor pont az ellenkezője válik belőle.

Én megvédtem Gyurcsányt december 23.-án, amikor bevitték a Gyorskocsi utcába. Akkor Gyurcsány megfontoltan, meggondoltan hozott egy döntést, és minden felhajtás nélkül beszállt a kocsiba. Fegyelmezetten, nyugodtan viselkedett, és utána fegyelmezetten, nyugodtan az LMP érdeméről nyilatkozott. Nem ő közvetített, nem a DK reklámozta az eseményt, ezt rábízták a médiára. Ez nem volt ripacsság.

De ez a kitelepülést így kommunikálni, az ripacsság. Nem a kitelepülés az, hanem a felhajtás körülötte. Készítettek volna három jó fényképet, megvárták volna, hogy a sajtó úgyis hírt ad róla, az rendben van. De az, hogy maguk tonnányi fényképet nyomnak és érdektelen, rossz fényképeket, ez Való Világos szint. És Majka is az.

Mindenesetre ez a kérdés ízlésbeli, és független az előző, komolyabb kérdésekről szóló kritikáimtól.