Nem azért írok, mintha most jöttem volna erre rá. Nem, nyilvánvalóan már a 2010-es választások előtt is azt gondoltam, hogy Orbán rosszabb lesz, sőt, láttam előre, hogy katasztrofális lesz. No nem egyedül, Debreczeni József könyve tökéletesen megjósolta előre, hogy mi lesz, legfeljebb az erős elnöki rendszerben tévedett. De hát minket ez nem nagyon vigasztal.

Amiért most írok, az az, hogy úgy gondolom, az, hogy Orbán rosszabb Gyurcsánynál, és bármelyik MSZP-SZDSZ kormánynál, az most már nem csak a Gyurcsánypártiaknak világos, nem csak az MSZP szavazóknak, nem csak a baloldali szavazóknak, nem csak a balliberális szavazóknak, hanem az LMP-nek is, és sok bizonytalan szavazónak. Eljött az ideje annak, hogy végleg felhagyjunk azzal, hogy a két korszakot akár csak egy lapon is említsük. Ezért olyan módon fogok érvelni, hogy azt gondolom, ez hajdani Fidesz szavazóknak, jobboldaliaknak, sőt, akár még mostani Fideszes olvasóknak is erős érv lehet. Tehát a cikkem első fele egy olyan összehasonlítás lesz, amely annyira elkötelezetlen, hogy minden értelmes ember el kell, hogy fogadja, akár Fideszpárti is. Tehát hasonlítsuk össze a két korszakot!

Hazugság

A Gyurcsány-kritikák alfája és omegája az őszödi beszéd. Jobboldali nézetek szerint itt Gyurcsány bevallotta, hogy hazudott. Megjegyzem, hogy Orbán ama állítása, hogy Gyurcsány az költségvetési hiány számairól hazudott nem igaz, ez maga a hazugság. A jobboldali szavazók szemében Gyurcsány a választási propagandában hazudott, mert egészen mást valósított meg, mint amit ígért. Az MSZP szimpatizánsok szemében ez csupán a szokásos választási propaganda része. Mivel azt ígértem, hogy  ebben az első részben nem baloldali álláspontból fogok érvelni, azért inkább azzal érvelek, hogy Orbán legalább ekkorát hazudott a választási kampányában, és utána legalább annyira mást hajtott végre. Például még a választás után is 7 százalékos hiányra akartak tervezni, és csak később mondtak le róla. Orbán hazugságait egy ideig gyűjtöttem, de pár hónapja feladtam, azt gondolom, ma már világos, hogy Orbán hazudott, be is vallotta, sőt heteken belül képes szembeköpni magát. Amit az IMF-fel művel, az a hullámvasút-politika messze túlmegy Gyurcsány egyszeri választási propagandáján. Aki szerint nem megy túl, az versenyezzen a gyűjteményemmel a Szélviktor Blogon!

Osztogatások

Osztogatás alatt viszonylag szükségtelen, és gazdaságilag megengedhetetlen költségvetési kiadásokat értek. Az MSZP kormányok alatt Medgyessy kezdte az osztogatásokat. Gyurcsány annyit hibázott, hogy a választásokig nem szorított meg, nem vett vissza semmit. A választások után már nem osztogatott.  Medgyessy osztogatásának érdeme, hogy olyan rétegeknek osztogatott, mint a tanárok, akik azért megérdemelték. Csak a gazdasági alapja nem volt meg. Az osztogatás Medgyessy tervével ellentétben nem hozott akkora fogyasztásból eredő fejlődést, amely kitermelte volna az osztogatást.

Orbán Viktor az egykulcsos adóval a tehetősebb rétegeknek osztogatott. Ennek sem volt meg a gazdasági alapja, és aztán a gazdasági hozadéka sem jött be. Orbán osztogatása sem hozott olyan gazdasági fejlődést, amely kitermelte volna az adócsökkentést. Gazdasági szakértők figyelmeztettek erre, de Orbán nem hallgatott rájuk.

Megszorítások

Orbán Viktor Gyurcsány politikáját leginkább a megszorításokkal kritizálta. Gyurcsány valóban hajtott végre megszorításokat. És aztán ezt folytatta a Bajnai kormány is. Gyurcsány megszorításait elsősorban az előbb említett Medgyessy osztogatásai miatt volt kénytelen végrehajtani. Gyurcsány kb. annyit volt kénytelen visszavenni osztogatással, amennyit előtte elosztogattak. Utána pedig a gazdasági világválság miatt kellett még megszorítani, és aztán ezt Bajnai fejezte be. Érdemük még, hogy a megszorításokat nyíltan vállalták, sosem tagadták. Gyurcsány azóta már azt is elismerte, hogy hiba volt előtte osztogatni.

Orbán, miután a megszorítás szót száműzte a politikából, soha többet nem ismerhette el, hogy megszorít. Ennek ellenére tenni tette. Ez az második Orbán kormány egyik legnagyobb, permanens hazugsága. Orbán legalább annyi megszorítást vitt végbe, mint amennyit Gyurcsány. Gyurcsánnyal ellentétben viszont az oka saját maga volt: ő maga osztogatott nem sokkal előtte.

Reformok

Reformok alatt strukturális reformokat értek. Kisebb átalakításokat nem tekintek, és a sima megszorításokat az előző fejezetben tárgyaltam.

Gyurcsány az egészségügy és az oktatás reformjába fogott bele. Mint ismeretes, ennek nagy részét elbuktatta Orbán az ún. szociális népszavazáson. Ami megmaradt, az mégis hasznos, ilyen például a TAJ kártya ás a befizetések ellenőrzése, ami azért sok pénzt takarít meg a költségvetésnek.

Orbán Viktor Gyurcsány elleni hadjáratában annyira lejáratta a reform szót is, hogy reformokat sem hajtott végre. Itt nem csupán szómágiáról van szó, tényleg nem "vetemedett" ilyenre. Két nagy átalakítást végzett: az önkormányzatok felelősségéből, önállóságából, feladataiból elvett, és átalakította a választási rendszert. Az előbbi egyértelműen negatív. az utóbbiban a kevesebb képviselő önmagában nem rossz, bár sokat a költségvetésnek nem jelent. Kritizálják viszont azokat a szigorításokat, amelyek a kis pártoknak kedvezőtlenek, és hogy az új rendszerben még könnyebb a legnagyobb pártnak akkor is nyernie, ha csak kicsivel nagyobb, mint a többi párt. Ahogy tehát a Fidesz a kétharmadát 52 százalékkal szerezte, ez a torzulás a jövőben fokozottabb lehet.

Tüntetések

A jobboldalon sokáig érvelhettek azzal, hogy Gyurcsány talán a taxisblokád óta a legjelentősebb és legerőteljesebb tüntetéseket kellett, hogy elszenvedje. Orbán Viktor ellen első ciklusában alig tüntettek, és érvelhetett azzal, hogy bezzeg Gyurcsány ellen micsoda tüntetés, sőt zavargás tört ki.

Ez ebben a ciklusban egy idő után megdőlt. Az első tüntetések ugyan kicsik voltak, de már 2011 tavaszán voltak akkora tüntetések a médiatörvény ügyében, amelyek felértek a 2006-os, legfeljebb pár tízezres tömeggel.

Fideszéknél még mindig mondhatták, hogy egy Fidesz gyűlésen viszont sok tízezer ember vett részt. Ez ugye nem kifejezetten tüntetés, de ne kötekedjünk, implicit a Fidesz gyűlés minden tagja kormányellenesnek volt mondható.

Igen ám, de a 2011 őszi és a 2012 január 2.-i tüntetés már egy Fidesz gyűléssel is felért. Mondhatni, Orbán ellen mindenképpen tüntettek annyian, mint Gyurcsány ellen. Orbán ellen sokkal szélesebb a tüntetések platfromja is: függetlenek, civilek, és különböző pártok is tüntetnek. Szélesebb az összefogás, és szélesebb azon ügyek listája, amelyet kifogásolnak.

Az egyetlen különbség, amelyet jobboldalon felhoznak, az a 2006-os események erőszakos jellege. De ez igazából a mostani demokratikus ellenzék érdeme, amely mindig bejelentett tüntetésen tüntet, mindig elfogadja, ha egy tüntetést nem engedélyeznek. Kivétel 2011. december 23.-a, de az meg egy olyan kis akció volt, ahol nem voltak nagy tömegek, és erőszak itt is csak a rendőrség részéről történt.

A demokratikus ellenzék tüntetői nem csak, hogy engedélyezett, de mindig békés tüntetést szerveztek: eddig még nem gyújtották fel az Operát, nem emeltek barikádokat az utcán, nem törtek be kirakatokat, és nem kötöttek el egy tankot Budapest közepén. Ennek megfelelően nem kaptak könnygázt, lovasrohamot és gumilövedéket sem.

Biztonság

Halványan kacsolódó téma a biztonság. Amikor Orbán arról beszélt, hogy romlik a közbiztonság, már akkor sem volt igaza a statisztikák szerint. Amikor azt hazudták, hogy két hét alatt rendet tesznek, az nevetséges volt. Ráadásul később kiderült, hogy egy év alatt sem tudnak nemhogy rendet rakni, de a közbiztonság nem nőtt, hanem romlott. Nem egyedi esetek, nem személyes benyomás, még csak nem is közhangulat, hanem a statisztikák alapján lehet ezt megállapítani. A közbiztonságban tehát Orbán minden kétséges intézkedése ellenére kudarcot vallott. Kettős bukás, mert a módszerei elfogadhatatlanok is, és hatástalanok is.

Korrupció

Az előző ciklus egyik látványos kudarcai voltak a korrupciós botrányok. A Fidesz erre sokat épített a kampányában, és a korrupció csökkentését ígérte. Ennek ellenére látványosan kudarcot vallott, mert a statisztikák szerint a korrupció is nőtt Magyarországon. Hangsúlyozom, nem csupán egyedi esetek, nem valami általános érzet, hanem összefoglaló statisztikák szerint.

Építkezések

Az MSZP és ezen belül a Gyurcsány kormánya alatt jelentős fejlesztések történtek. Ebből talán csak egyvalamit emelnék ki, az autópályák, és a metró. A rendszerváltás óta autópályát szinte csak MSZP kormány épített, Orbán szinte semennyit. A metrót pedig Orbán először elhalasztotta. Aztán az MSZP kormány nagy nehezen nagyjából megépítette. Akkor sok kritika érte őket, hogy milyen lassan megy. Most Fidesz kormány, Fideszes városvezetés van. Metró még nincs.

Külpolitika

Gyurcsány normális külpolitikát vitt. Partner volt az EU-val, de keleti országokkal is próbált nagyobb, és Magyarországnak hasznos üzleti megállapodásokat kötni. A legjobb példa erre talán a gézvezetékek ügye, ahol az EU-s Nabucco és az orosz Déli áramlat lehetőségét is nyitva hagyta azzal, hogy akár mindkettő jöhet hozzánk, nekünk nem baj, ha kétszeres biztonságban vagyunk.

Orbán azonban nem csak a gázvezetékekkel szélkakaskodott, de keleti és nyugati irányban is fordult párat. Kína végül nem mentett meg minket, hiába nyelt be nekik. A nyugati országok mindegyikével pedig olyan mértékben veszett össze, hogy teljesen egyedül maradt.

Demokrácia

Az utolsó előtti nagy kérdés a demokrácia. Lehetne itt sorolni a fékek és ellensúlyok lebontását, a médiatörvényt, a különféle intézmények elfoglalását, bebetonozását, a választási rendszer nem éppen jó irányba való megváltoztatását, és ezt a nem éppen demokratikus új "alaptörvényt". De ehelyett megint a statisztikákra is tudunk támaszkodni. Külföldi intézet rendszeresen és világszerte végzett felmérése szerint romlott a demokrácia-indexünk 2006 és 2008 óta, méghozzá következetesen, és jelentős mértékben.

A számok alátámasztják, de igazából nem fejezik ki azt a különbséget, amely bármelyik MSZP kormány és a második Orbán kormány között van demokráciában. A jobboldal sokáig hivatkozott arra, hogy Orbán csak azt a fajta visszafoglalást csinálja, amelyet minden kormány szokott. Mondjuk például az MTV-t kicsit befolyásolni, az szokásos. Vagy a PSZÁF elnökét cserélgetni. De az OVB, AB, a köztársasági elnök elfoglalása már durva volt. A médiatörvény, az MTV teljes elfoglalása, a alkotmány átírása, a parlamenti vita eltörlése, az AB gyakorlatilag teljes megfojtása és a bíróság elfoglalása már explicit diktatúra. Nincs már olyan hatalmi ág, amely ellenállhatna Orbánnak, csak az MNB marad. Talán marad. De ehhez totál külföldi össztűz, és államcsődveszély kellett.

Gazdaság

Gyurcsány Ferenc egy pár százalékos GDP növekedéssel vette át az országot, ez kormányzása alatt a megszorítások miatt valamennyit csökkent. Aztán a világgazdasági válság vágta be az ajtót. A forint teljesen legyengült, végül az IMF-hez kellett fordulni.

Orbán Viktor Bajnaitól egy immár pár százalékos növekedést produkálni képes országot vett át.Közben kicsit nehéz lett az európai helyzet, de azért olyan válság nincs, mint 2007-2008-ban. A forint viszont mégis gyengébb lett, az államcsőd kockázati indexe is megdöntötte a válságkori csúcsot. Orbán Viktornak az IMF-hez kell fordulnia, bár tesz még pár kört, tudja a fene, mi lesz a vége.

Az viszont biztos, hogy Orbán Viktor sokkal kisebb világgazdasági "válságban" sokkal nagyobb magyarországi válságot tudott produkálni.

Ami az államadósságot jelenti, Orbán minden fogadkozása ellenére, és a magánnyugdíj-pénzek élfüstölésével együtt végül is tovább növelte az államadósságot.

***

Eddig tartott az az összehasonlítás, ahol tényeket vettem, és olyan állításokat tettem, amelyeket még a jobboldali szavazóknak is el kell fogadniuk.

Ha egy kicsit is balliberálisok vagyunk, akkor ennél sokkal durvább a helyzet. Az orbáni diktatúrát is sokkal durvábban ítéljük meg, és már az alkotmány előszava  akkora égbekiáltó baj, amelyet akkor sem tudnánk elfogadni, ha minden más jobb volna.

Nem tudjuk elfogadni Orbán bután jobboldali, nemzetieskedő, de a hazáját a szakadékba küldő politikáját. Ezzel szemben sokkal jobban éreztük magunkat Gyurcsány kormányakor, amely nem csak kicsit biztonságosabb, kicsit kevésbé korrupt és kicsit gazdaságilag jobb volt, de sokkal demokratikusabb. Ezen kívül pedig azok a reformok, amelyeket Gyurcsány elkezdett az MSZP-SZDSZ kormánnyal.

A vizitdíj, a tandíj, a felelősségre alapuló egészségügyi rendszer, amely valamilyen biztosítók formájában működik, ahol verseny van, ahol felelősség van, és egyéni költségvállalás, az a liberálisabb baloldalnak szintén pozitív elképzelés volt. Pozitív elképzelés volt, hogy mindenkinek a befizetéseit ellenőrizzék. Ahogy kialakítottak egy kezdetleges rendszert az áfa számlacsalások visszaszorítására is. Gyurcsány tervei előrevetített egy olyan világot, ahol nincsenek csalások, verseny, minőség-ellenőrzés, átláthatóság van. Ezzel szemben Orbántól semmi ilyet nem kaptunk, hanem például a magán-nyugdíjrendszer szétverését, amely az öngondoskodás, a verseny, a biztosításos világ egyik eleme volt.

Gyurcsány Magyarországán szabadabban éltünk. Nem csak a politikai pártok éltek szabadabban, hanem az emberek is. Gyurcsány kormánya nem akarta lenyomni a torkunkon az alkotmányban, hogy mi a történelem helyes értelmezése. Nem telepedett rá az állam az emberek magánéletére, mint a KDNP, amely állandóan meg akarja szabni nekünk, hogyan éljünk. Legyen szó chipsadóról, médiáról, hétvégi bevásárlásról, szingli életmódról, hitéletről.

Gyurcsány idejében az egyházak szabadon működhettek, az állam nem sorolta kedves és nem kedves egyházakra őket. Gyurcsány idejében az állam és egyház szétválasztása, és a vallásszabadság nem egy szóvirág volt az alkotmányban. Ma ez az alkotmányos elv csak díszlet: valójában a KDNP kormánya a keresztény egyházakkal szoros szimbiózisban él, és durván rátelepszik a vallási életre. Bevezetik a kötelező hit vagy erkölcs oktatást, az iskolákat egyházi kézre játsszák át, a Hoffmann Rózsa pápai körleveleket küldözget kötelező feldolgozásra. Ez ugyanaz a szint, mint a marxizmus-leninizmus kötelező fejmosása. Tudom, erre sok jobboldali szavazó nem kapja fel a fejét, azért van ebben a részben.

Tehát Gyurcsány nem csupán nem volt rosszabb, hanem egy a liberális baloldali és jobbközépbeli választónak olyan jövőképet is adott, amely egyenesen jónak mondható. Lett volna miért kitartani mellette.