Visított a fűrész, sírt a Viktor, de nem volt mit tenni, a túlélés egyetlen útja volt.

***

A gyorsnaszád megtépázva ringatózott a Potomac folyó öblében. Hosszú, kacskaringós út vezetett ide a Fűzfői-öböl hajdan nitrogénes szagú kikötőjéből. Itt szentelték fel ugyanis anno - ortodox szertartás szerint - a kis csanakot, melyet Viktor végül 2010-ben vett át korábbi tulajdonosától (illetéket persze nem fizetve), és azonnal átkeresztelte az új szertartás szerint: ikonok százai úszkáltak az öböl vizein, és pátriárkák menekültek csapatostul a mólón. Átfestette az egész hajót, de annyira, hogy nem csak a kormány, de a kompasz, a hajószakács, a mentőcsónak, a fékek, és ellensúlyok, de még az utolsó vécéülőke is narancssárga lett.

Az Ezüsthajó gyorsnaszád azonnal új vitorlát bontott, és keleti szelek szárnyán - régi magyar reflexek alapján - próbálta megsarcolni a nyugat-európai kereskedőhajókat. Mítoszok szerint a strasbourgi csatában egy pár gyors hadmozdulattal megtépázott egy pár hatalmas, birodalmi csatahajtót.

Viktort otthon sokszor látták sötét kis provinciális kocsmákban amint bepólyált szent jobbjában pálinkát tartva iszogatott. Gyakran dicsekedett azzal, hogy pár kokit és sallert sikerült kilőni a nyugati hadihajókra. De mások azt mondják, hogy csúnyán odacsattant a hatalmas oldalukhoz. Amikor pedig megpróbáltak megcsáklyázni  egy ilyen csatahajót, akkor a közelharcban megsérült az a bizonyos jobb keze, akit ő maga csak Gyuri néven becézgetett. Petit, a papagájt meg azóta is karbantartják.

Egyébként régi sérülését akkor szerezte, amikor egy másik hajó kapitányával, Ferivel egy koronán veszekedtek, és a civakodás hevében belefejelt. Azóta baloldalra nem lát.

A magyarok kalandozásai néven elhíresült hadjáratában állítólag szabadságharcot folytatott a hatalmas, multinacionális anyahajók ellen, de a világtenger egyre több vizén lett persona non grata. Sok kikötőből kitiltották, sok parti őrség volt már a nyomában. Kénytelen volt a nyílt vizekre menekülni, ahol viszont az idő viszontagságainak, és a tőzsdecápák támadásainak volt kitéve.

Végül Viktor, kényszerből, mégis a Chesapeake öbölbe menekült. Fehér zászlók alatt vitorlázott be a világ legjobban védett tengeri kikötőjébe. Erősen ráalkonyodott már a hajóra. Ráadásul a szent jobb is elfertőződött. A hajón végül lázadás tört ki, mert Gyuri olyan büdös volt már, hogy a legénység is követelte, hogy szabaduljon meg tőle.

A lenyugvó nap véresen ereszkedett alá a Potomac folyóba, mintegy aláfestvén az elkövetkező műtét hangulatát. Viktort a hajóorvos lekötözte, belenyomtak egy teljes üveg törkölypálinkát, egy másikat pedig kikészítettek fertőtlenítésre. A fűrész kíméletlenül vágott bele a szent jobba, régi, dakota mondás szerint: ahol minősítenek, ott hullik a forgács. Visított a fűrész, sírt a Viktor, de nem volt mit tenni, a túlélés egyetlen útja volt.

Hát, ilyen csúfos véget ért a "legnagyobb" kalandozó magyar, az Ezüsthajó gyorsnaszád unortodox története. Unokáinknak is el fogjuk mesélni, hogy tanuljanak belőle.