Harcolnak a tűzoltók és rendőrök. Pontosan miért, talán ez a nyílt levél fogalmazza meg a legjobban, amit egy hivatásos tűzoltó írt, íme:
Eddigi rövid életem során nem gondoltam volna, hogy valamilyen módon papírra vetem a gondolataim, esetleg gondjaim. Kissé még most az írás közben szentimentális ötletnek tűnik, hogy valaki elolvasván ezt a néhány személyes gondolatot, közösséget érez majd velem. Mégis odáig jutottam, hogy leírok néhány egyszerű tapasztalatot. Józan paraszti ésszel.
2007-ben lettem tűzoltó. Az érettségi után. Tudtam, hogy ha szorgalmasan edzem, akkor jó pontszámmal tudom majd megcsinálni a fizikai felvételit. Nem okozott gondot mivel gyermekkorom óta sportolok. De tény hogy a testület megkövetelte a kiváló fizikai, egészségi, és szellemi állapotot. Büszke voltam, mert többnek éreztem,egy szokványos munkahelynél. Az is. Felvettek. Ráadásul vállvetve a legjobb gyerekkori barátommal. Az volt a tervem hogy minden igyekezetemmel azon leszek, hogy jó tűzoltó legyek de mivel mindig is jó tanuló voltam már ekkor célom volt a továbbtanulás. Ekkor kerestem havonta 100 ezer forintot és tudtam, hogy 25 év tisztességes szolgálat után nyugdíjas lehetek. Tudtam, hogy ez a 25 év nem lesz egyszerű. Tudtam, hogy sok emberen kell segítenem. Hogy sok halottat kell látnom, megérintenem és tekintettel a kegyeleti normákra adott esetben letakarnom egy fekete zsákkal. Tudtam, hogy rám robbanhat a gázpalack, és hogy rám omolhat a kémény. Tudtam, hogy minden évben bizonyítanom kell, hogy le tudom futni időre a 2000 métert és ki tudom nyomni legalább 20-szor a 60 kilót. Tudtam, hogy elvárják tőlem, hogy sosem késsek a munkahelyemről és akármilyen katasztrófa, vagy veszélyhelyzet estén fogjam a kis táskám benne egy rossz pokróccal és vonuljak le az árvízhez vagy a vörös iszaphoz. Meg is tettem. Elvállaltam a jogaim korlátozását, és tudomásul vettem hogy a parancs az parancs. Jó emberektől tanulhattam a szakmát és jó emberek vettek körül. Rövid időn belül soron kívül előléptettek, mint sok más kollégámat, aki szintén jól dolgozott. Elkezdtem főiskolára járni. Részben a tanulás iránti vágy miatt részben, azért mert szerettem volna jobb fizetést és úgy éreztem el tudom vállalni a nagyobb felelősséget. Egyszerű számolás volt ez. A főiskola és az átképző után 6 év tűzoltói tapasztalattal rendelkezve tisztességes módon azt gondoltam, hogy egy jó emberekkel teli csapatban előrébb juthatok sok áldozat árán. Úgy gondoltam, hogyha tűzoltó tiszt leszek, büszkén vehetek majd el egy lányt, aki értékeli a munkám és elfogadja, hogy meggazdagodni nem fogunk de meg tudunk élni. Ez volt az elképzelés. Szerény, munkával teli, de szép elképzelés.
A valóság azonban mást tartogatott. A biztosnak látszó munkahelyen ahol minden elvárás évről évre több lett vagy kiegészült valamivel érdekes módosítások kerültek bevezetésre. Nem a kollégák változtak… Nem a vezetők… Mi tűzoltók ugyan olyan őszinte kézfogással köszöntöttük egymást minden szolgálat reggelén. De mégis úgy tűnt valamit nem csinálunk jól. Kevesebb lett a fizetés… Az élelmiszerjegy… Eltűnt a 13. havi illetmény. Minden hónapban jöttek a hírek a megszorításokról, amik be is igazolódtak. Mi mégis itt vagyunk. Mégis 2 percen belül ott hagyunk mindent akár gyakorlatozunk akár tanulunk reggel az új tűzoltótechnikákról, akár a laktanyarend érdekében takarítjuk tisztára a körlet minden szegletét. Mindezt tesszük annak biztos tudatában, hogy már nem lesz nyugdíj...Ugyan már…Mutassanak nekem 65 éves kort megélt jelenlegi nyugdíjas tűzoltót….Mert bizony ez a munka nem arról híres, hogy nem megterhelő…Hogy nem rokkanunk bele testileg szellemileg…A korkedvezményről is már csak álmodozhatunk. Mi, akik tisztességesen dolgozunk. Különösen veszélyes munkát végzünk… Az életünket kockáztatjuk, higgyék el rendszeresen. A jelenlegi állami vezetők azt mondják mindenki, dolgozzon. Hogy bajban a haza…Igen ez így van . De a jelenlegi vezetők 10 milliárd forintból indították be a terrorelhárító központot, úgy hogy azelőtt is volt itt terror-elhárítási szolgálat .
Higgyenek nekem kedves olvasók, mert dolgozott ott közeli rokonom. Persze a kormányőrség nem volt elég a jelenlegi állami vezetők védelmére… Még ezt is elfogadom. Legyen. Az unió soros elnöksége miatt kellenek a kemény legények géppisztollyal. Így van rendjén. De ha erre van pénz… Akkor nekem senki ne mondja, hogy a tűzoltókra nincs. Én csupán a saját nevemben de tűzoltói szemmel írom ezt de nézzük meg a rendőröket , tanárokat,mentősöket, és minden közszolgálati dolgozót… A magyar adózó közszolgálati dolgozókat. Akik nem tudnak megélni… Én jelenleg 90 ezer forintot keresek havi 240 óra munkával (24/48-as munkarendben értelemszerűen 10 szolgálat egy hónapban csak szorozni kell…) Azt gondolom ez elkeserítő. Azt gondolom, hogy állami vezetőink rossz döntéseikkel megalapozzák a mi reménytelenségünk. Új adótörvényükkel a szegényektől elvettek és a nagy keresetűeknek még több lett…Pedig nem kell messzire menni…Még én is egy egyszerű ember is tudom hogy Svédországban az adórendszer a nagy keresetűektől nagy mértékben von el és a kis keresetűektől kevésbé. Így az államnak is van pénze és csökken a szegénység mértéke. Már ötletet lopni sem tudunk? Egy tűzoltónak nem 90 ezer forint lenne a jussa. Beszélhetünk itt pótlékokról, szorzókról de addig itt nem lesz rend és megbecsülés, amíg egy vonulós tűzoltó Minimum 200 ezer forintot nem tud hazavinni havonta. Szolgálati nyugdíjjal 25 év után garantálva, hogy hazatérhet a családjához, ha már túlélte a több ezer káresetet, ha a kormány cigánykereket hajt skót szoknyában az uniós vezetőség előtt, akkor is. Miért? Azért amit a levelem elején leírtam. Mert ezek az emberek egyrészt válogatott emberek, akik veszélyes munkát végeznek másrészt olyan követelményeknek, kell megfelelniük amilyeneknek a civil szférában dolgozóknak nem… Sírhatnak itt az emberek, hogy a korai nyugdíjazás nem korrekt. Nincs igazuk.
MERT MEGSZOLGÁLJUK AZT NAP MINT NAP!
Elragadott az indulat. Jogosan. Pedig én még válthatok. 24 éves vagyok. Emellett van kollégám, aki több mint két évtizedes szolgálat után jelenleg nem tud elmenni nyugdíjba úgy hogy az egészsége a szolgálat okán romlott meg igen nagy mértékben…Már a családja is elhagyta mert bizony egy tűzoltófeleségnek sem könnyű ha belegondolunk 24 órát várni hogy reggel megjelenik e a kedvese. Közben az jutott eszembe hogy bárhová is jut el ez a levél ha elolvasná egy kormánytisztviselő, valószínűleg azt mondaná hogy mindegy nekünk gyerekek ha nem tetszik valami akkor el lehet menni…Úgyis munkanélküliség van és többszörös túljelentkezés a szakmátokban…Milyen szép is ez nem? Megalapozza hivatástudatot…Nem remélek jót. Lassan azt kell fontolgatnom, hogy szeretett hivatásom otthagyom szeretett hazámmal egyetemben, ha otthont akarok teremteni. Nem remélem, hogy e levél nyomán az illetékesek megvilágosodnak és Széchenyi buzgalmával felvértezve, kiállnak mellettünk, mint ahogy mi kiállunk minden állampolgár mellett.
Csak annyit remélek, hogy elolvasván ezt az emberek egy percre elgondolkodnak, és azt mondják igaza van…Tudják kézfogással tele a padlás…Köszönőlevelekkel is...Rajzokkal is a szép tűzoltóautóról…
Az életünket kockáztatjuk.
Szeretnénk méltó módon élni.
Szeretnénk méltó öregkort.
MIÉRT? MERT MEGSZOLGÁLJUK!
Köszönöm a türelmet… Egy tűzoltó.
(BRDSZ honlapján közölt nyílt levél)
