"Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el..."
(Nagyobb képhez kattints a képre!)
Jobboldali vitázók arra hivatkoznak, hogy az átnevezés alatt álló Moszkva tér eredeti neve Széll Kálmán volt. Miért baj tehát, ha visszanevezik?! Mondják. Igen, miért is baj?
A Moszkva tér 22 évig volt Széll Kálmán tér, azelőtt nem igazán létezett, semmi kivetnivaló nincs abban, hogy kialakították, és Széll Kálmánról nevezték el, még ha Horthy csinálta is. Aztán 60 évig Moszkva tér lett. Ez az átnevezés nem igazán volt jogos, de most már ez van. Megszoktuk. Ezen 60 éven belül, a rendszerváltás után is szintén 22 évig Moszkva tér volt a neve. Moszkva tér volt az Antall- és az első Orbán-kormány alatt is. Egy nem kommunista, nem szocialista, hanem demokratikus, szabad ország fővárosában. Nem kommunista, nem szocialista, demokratikus és kapitalista emlékek, hagyományok is kötődnek hozzá. Ha a létező szocializmust nem számítjuk, akkor még mindig ugyanannyi ideig volt Moszkva tér egy szabad államban, mint Széll Kálmán tér a Horthy-rendszerben. És most ahelyett, hogy a 22 évig szabad országban megmaradt nevet megtartanánk, visszaállítják a Horthysta ideológiát. Ez a baj.
Ha a Moszkva teret Horthy óta végig Széll Kálmán térnek nevezték volna, akkor nem tüntetnénk, nem mennénk utcára, hogy változtassák meg a nevét. Én, és a balliberális oldal többsége, mi nem vagyunk olyan militánsak, mint Tarlósék. Nyilván van is sok olyan tér és utca Budapesten és szerte az országban, amely Horthy óta viseli azt a nevet, melyet éppen visel. És nem akarjuk átnevezni őket. Akkor sem, ha osztrák vagy török neve van és a Habsburg, vagy török megszállásra emlékeztet minket. Mert nem annak kellene fontosnak lennie, hogy mikor nevezték el az utcát vagy a teret, hanem annak, hogy elfogadható-e, vagy sem.
Mert létezik megbocsátás is, és létezik a múlt feldolgozása, és részleges befogadása. A Habsburg és török időből is maradtak ránk jó dolgok is, és a létező szocializmusból is. És a Moszkva tér igazán nem egy olyan szörnyű valami.
A Sztálin, Lenin, Rákosi, Kun Béla és hasonló utcanevek átnevezése védhető, elfogadható, szükséges is volt. De 22 évvel a rendszerváltás után a Moszkva tér már túlzás, és a Köztársaság tér meg egyenesen bornírtság, mert semmi köze a létező szocializmushoz.
Tarlósék ennyi erővel például a Kodály köröndöt is visszanevezhetnék, hiszen kapcsolódik a létező szocializmushoz. Most tudom, hülye ötletet adtam. Csak ugye ott a bibi, hogy mi volt a neve a Horthy-korszakban:
"1938-ban Hitler Adolf térre változtatták a nevét, amely 1945-ben lett ismét Körönd. 1971-ben nevezték el halála után Kodály Zoltánról, a tér egykori lakójáról."
Abszurd? Kicsit. De azt mutatja, hogy a Horthy-korszakban elnevezett terek úgy általában nem feltétlenül jobbak, szalonképesebbek vagy igazabbak.
Persze nem arról van szó, hogy Széll Kálmán náci lett volna. Széll Kálmán a kiegyezés korának viszonylag normális, technokrata, megszorító minisztere volt. A baj az, hogy itt most a kommunista múlt kiigazításának nevében annak végső eltörlését tervezik, és hogy a horthysta múltat hozzák vissza. Utcanevekben, terekben és a Tákolmányban:
"Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk."
És a hangsúly azon van, hogy erőltetve hozzák vissza. Mert a Horthysta múltat sem erőltetve eltörölni, sem erőltetve visszahozni nem kéne. És ugyanígy a létező szocializmust sem kellene sem erőltetve eltörölni, sem erőltetve visszahozni. "A múltat végképp eltörölni", ez egy túlbuzgó ideológia jelszava volt. Egy a Fideszhez hasonló, diktatórikus ideológia jelszava.
Nem a kommunizmust kellene követni, a kommunizmus hibáit nem kéne, mert nem lehet ugyanolyan hibákkal helyrehozni. Hagyni kellene, hogy magától kimúljanak, és a szép maradjon meg belőlük.
Mert a Moszkva tér eltörlése bizony erőltetett, hiszen sokkal kevesebb köze van a kommunizmushoz, mint például Kodály Zoltánnak.
Kányádi Sándor: Tarlós Tarlón túzok lépeget
Tarlón túzok lépeget,
mögötte a népe megy:
felesége, fia, lánya,
veje, menye, unokája,
apja, anyja, bátyja, nénje,
nagyszüleje és a dédje,
ipa, napa, sógor, após,
s nem maradhat el az anyós.
Ki totyogva, ki meg futva,
ott megy egész pereputtya.
Tarlón túzok lépeget,
mögötte a népe megy.
Szemelgetnek, tallózgatnak,
estére nagy begyet raknak.
