A hatalomgyakorlás egyik legfontosabb alapja a legitimáció. A fogalom az idők során sokat változott, például korábbi felfogás szerint a királyok hatalmának forrása Isten volt. A felvilágosodás és a polgári forradalmak óta a legitimáció forrása a nép, a nemzet. A népfelség elvéből következik a parlament (és a kormány) rendszeres újraválasztása.
De a legitimáció ennél persze jóval összetettebb. Az, hogy egy kormányzati hatalom legitim-e, az nemzetközi, illetve belső térről is (belső legitimáció) megítélhető. Adott esetben megkérdőjelezhető.
Ha egy párt demokratikus keretek között, visszaélés és csalás nélkül megnyer egy választást, akkor a törvényhozásban többsége lesz, és az felhatalmazza kormány alakítására. Ez a belső és külső legitimáció szempontjából is legitim. Tehát joga van törvényt, rendeletet alkotni, és így akaratát az ország területén érvényesíteni.
Eddig a pontig mind a Gyurcsány- mind az Orbán-kormány megfelelt a legitimáció követelményének. Majd mind a két kabinet legitimációját elkezdték megkérdőjelezni.
De van egy lényeges különbség. Amíg a Gyurcsány-időszak döntéseinél a legitimációt itthon kérdőjelezték meg, addig az Orbán-kormány a külső legitimációjának elvesztése felé rohan. Nagyon fontos, hogy ne legyen félreértés: az Orbán kabinet még nem vesztette el a nemzetközi legitimációját. Azonban efelé tart.
Minden legitimációs válság egy kezeletlen vagy rosszul kezelt bizalmi válságból bontakozik ki. A bizalmi válságban egy-egy kormányzati intézkedés helyességét vagy szakszerűségét releváns szereplők elkezdik megkérdőjelezni. A legitimációs válság már az, amikor a hatalom gyakorlásának egészét kezdik el megkérdőjelezni releváns szereplők kellően nagy számban.
A Gyurcsány-kormány legitimációja az őszödi beszéd kikerülésével ingott meg. Persze a legitimáció nagyon erős felhatalmazás. Ha demokratikus keretek között kerül valaki hatalomra, a legitimációját nagyon nehezen veszti el. Így az őszödi beszéd kezdetben csak bizalmi válságot eredményezett, amire a kabinet a parlamentben tartott ún. bizalmi szavazással reagált. Mindez azonban már kevés volt azokhoz a megszorító intézkedéskehez és reformlépésekhez, amelyeket a kabinet tervezett. Majd a népszavazás, amelyen ezeket az intézkedéseket nagy arányban elutasították, már igen komoly legitimációs válságot eredményezett.
A kérdés az, hogy akkor miért nem bukott meg a Gyurcsány-kormány (legalább is a nagy gazdasági válságig)? Úgy látom, hogy az előző kabineteknek a külső legitimációja erős volt. Az EU felé vállalt konvergencia program feszes végrehajtásával a külföldi bizalom mindvégig megvolt, s ez a Bajnai-kormény idején erősödött is.
Legtöbbször egy kabinet akkor bukik meg, ha belső és a külső legitimációja egyaránt megkérdőjeleződik. Ameddig a kettőből valamelyik fennáll, addig többnyire képes hatalomban maradni. Azt, hogy Gyurcsány miért is mondott le, az vélhetően a belső és külső bizalom együttes megrendülésének volt köszönhető.
Azonban bizalmi válság nem csak olyan formán alakulhat ki, ahogy Gyurcsány körül fogyott el a levegő. Ha egy kormányzat folyamatosan a nemzetközi normákkal ellentétes intézkedéseket hozz, akkor a külső legitimációjának elvesztésével játszik. Az Orbán kormánynál ilyennek mondható a médiatörvény (is). Nem véletlenül érvelt a kormányzat egy ideig azzal, hogy az intézkedés minden részlete megtalálható más országok médiaszabályozásával.
Ez az üzenet a külföldi bizalmi válságnak szólt. Érvek ide vagy oda, a Fidesz-kormány olyan erős nemzetközi ellenállásba ütközött, hogy félő számára, lehet ebből bizony belső bizalmi válság is. Így ”a nem olvasták el a média törvényt” mondat, már nem a külső szereplőknek van címezve, hanem nekünk belföldi állampolgároknak.
A bizalmi válság mértékét talán az mutatja a legjobban, hogy két jobboldali kormány felől is érkezett igen erős kritika. A német és francia kabinet súlya az Unióban igen komoly, együttműködésük meghatározó szokott lenni. Aligha hinnénk, hogy kellő ismeretek nélkül akarnának kellemetlen perceket szerezni magyarországi szövetségesüknek.
Mi ez, és mi lehet ebből?
Azt hiszem, jelenleg ez egy külső bizalmi válság. Külső legitimációs válság még nincsen, ám kezeletlen vagy hibásan kezelt bizalmi válságok tudnak odáig vezetni. Egyetértek Török Gáborral, ha ebből a zsákutcából nem jön ki a kormányzat, akkor nemzetközi színtéren el fog lehetetlenülni…
