Ha eltűnik egy párt azt soha nem egyedül teszi… persze itt most az eltűnés alatt a parlamentből való kiesést értem. 1998, 2002 és 2010 között is ez egy hasonlóság volt. Az egykor szebb napokat látott pártok sorsa azonban különböző. Valamelyik a teljes feledés homályában éli minden napjait, valamelyik feltámadt, valamelyik egy része más formációban átmentette magát és van olyan is mely egy űrt hagyott maga mögött a politikai palettán. Utánajártunk, hogy az egyszer parlamenten kívül rekedő pártokkal ma mi van.
A kimúlt pártok rendre jobboldaliak volt, nincs is ebben semmi meglepő, hisz a rendszerváltozáskor kevesen akarták felvállalni a baloldalt. Ebből következett az a tény is, hogy a jobboldal rendkívül töredezett és megosztott volt. Az egységes jobboldali eszményt a Fidesz alkotta meg, válogatott módszerekkel integrálta maga alá a jobboldali külön-utasokat.
1998-as választáson nem csak az MSZP intett egy időre búcsút a kormányzásnak, de két párt önállóan már nem került be a parlamentben. Az egyik a ma Fidesz hátasként szolgáló KDNP a, másik pedig az egykor választási győzelmet arató MDF. Bár utóbbi végelhalása 2010-ben következett be, de az 1998-as évben önálló politikai erőként megszűnt létezni egy időre.
A KDNP egy történelmi gyökerű párt utódjának vallja magát. Az 1945-os pártrendszerben Demokrata Néppártként flangált leginkább. A rendszerváltás hajnalán is viszonylag későn ébredtek, 1989-ben szerveződtek csupán újjá, és 1990-ben épphogy becsúsztak a parlamentbe, és rögtön az első kormányba is. 1994-re sem sikerült nagypártá lenniük, cserébe 1996-ra olyan helyzet alakult ki a pártban, melyből egyenesen következett: 1998-at sem élik meg. A párt önálló frakciója megszűnt az elnökség és a frakció ellentétből eredően. Többen a Fideszben kezdtek új életet, így Semjén Zsolt is. Egy hosszú pereskedés után azonban Semjénék megkaparintották a letűnt párt elnöki posztját, ma pedig a Fidesz mögött olvasható négy betűként rendszeresen feltűnik az újraszervezett kereszténydemokrata irányzat.
A 2002-es választáson is kettő párt kerül ki a figyelem centrumából. A MIÉP–et az MDF-ből első ciklusban kivált radikális nézeteket képviselő honatyák alapítják, lelkes vezérüknek meg a lánglelkű Csurka Istvánt választják. Az FKGP a Fidesz elsőszámú szövetségesként kerül Orbán ölelésének köszönhetően kerül igen komoly zárójelbe.
Tehát a MIÉP 1992-ben a parlamentben már jelen van, de a 94-es baloldali fordulat nem segíti meg az ősszittyák helyzetét. A szalonkuruc csapatnak 98-ra sikerült 5% fölé keveredni, ám a jobboldali kormány még a nitrogént is elszívja előlük. Táborukat nem sikerül növelni az stabilan negyed millió fő fölé. Ez 2002-re a magas részvétel miatt már kevés az újrázásra. A párt erodálása, csak a kihullás után kezdődik, addig egységes. Ebből kifolyólag nem is vetül rá komoly médiafigyelem, (ebben eltér a többitől). Több sikertelen kísérlet sem tudja megbuktatni Csurkát. Sokan feladják a pártból főként a fiatalok távoznak valami Jobbik nevű izébe. Ma is rengeteg ex-MIÉP-es ül ott. Köztük Rozgonyi "gumimaci-vadász" Ernő bácsi.
Az FKGP eltűnésével két érték is végleg eltűnt a magyar pártrendszerből. Először is az agrárpárt, ami igazi kuriózumnak számított, hisz nyugati demokráciákban (skandinávia kivételével) már jóval korábban kihaltak ezek a kezdemények. Másodszor is Magyarország legrégebbi gyökerű még meglévő történelmi pártja. Igény már nincs rá, ha tetszik nem hagyott űrt a politikai palettán. 1945-ban közel félévszázados működés után választás nyernek a Kisgazdák, de az épülő szovjet-típusú diktatúra hamar beszalámizza. A rendszerváltáskor egy Torgyán nevű jogász tűnik fel, mint a Kisgazdák vezéralakja. Józsi bácsi kétszer is ki akar lépni koalícióból, a képviselői többsége egyszer sem követi és 2002-re fel is szalámizzák. Az ügyészség a kisgazdák kapcsán csak akkor kezdi elővenni az ügyeket, amikor romlik a viszony Orbánnal, nyilván véletlen, hogy akkor is Polt Péter volt a legfőbb ügyész...
Egy halom ex-kisgazda ma a Fidesz frakcióban csücsül. Jó hír, hogy a székház-ügyük, mely 2002-ben kezdődött, talán 2010-ra már véget is ér. A párt honlapján kvázi két vezető üzenet van. Egy rendeződött a Kisgazda-székház dolga, kettő 100 éves a párt.
2010-re a két nagy rendszerváltó erő múlt ki: SZDSZ és MDF.
Az MDF-vesszőfutása, 1994-ben egy hatalmas buktával kezdődőt. Már előtte is kb. 3 párt alakult belőle. A párt egész életére három fogalom volt jellemző: kiválás, kizárás feloszlatás. 2010-ben zárta ki a párt gyakorlatilag az utolsó aktív tagját, ezzel magát a parlamentből. A kis konzervatív párt kétszer a Fidesz szövetségesként élt túl, de 2006-ban önállóan mutatta meg, hogy van még 5% potenciálisan kizárható bázisa. 2010-re azonban már elfogyott a levegő a párt körül. Szerintem egy ötkötetes könyvsorozatot lehetne írni abból merre is vannak az MDF-esek. Szerintem nincs olyan magyarországi parlament párt melybe nem jutott egy kis maradék. A kemény-mag azonban a Fideszben csücsül, természetesen.
Hát az SZDSZ keményebb dió ennél. Őróluk is sokat lehetne írni. Egy azonban tény: ők az egyetlen olyan letűnt párt akik rést hagytak a politikai rendszeren. Ugyanis magát liberálisnak valló párt nincsen ma. Sőt talán az MSZP-s Gyurcsány platformon kívül mindegyik parlamenti párt kikéri magának a liberális jelzőt. Az SZDSZ újraösszállásban lenne fantázia, hisz a párt politikusa az önkormányzati választáson messze harmadik erőként tűntek fel összesítve. A liberális gondolati körre most két tucat szerveződés is alakult, de hogy melyik lesz a liberális, az majd a jövőben kiderül.
A letűnt pártokat így végignézve egy következtetést egyértelműen ki lehet mondani, párt nem tűnik el csak átalakul.
