Hírek és kommentjeink

 

 

Piroslap on Facebook


Legutóbbi hozzászólások

Nemzet és Társadalmi Szolidarítás

2011.10.11. 12:56 | DzsonAlkarki | 2 komment

Címkék: mszp gazdaság orbán fidesz magyarország botrány orbán viktor jobbik alkotmány vona gábor magyar gárda orbán kormány

szechenyi.jpg

 

Kossuth Lajos joggal nevezte el Széchenyi Istvánt „a legnagyobb magyarnak.” A Lánchíd megépítése, a Magyar Tudós Társaság megalapítása, a dunai hajózás és a vasút fejlesztése, és még számtalan felbecsülhetetlen reformkori fejlesztés, mind az ő munkáját és adományait dicsérik. Ha megvizsgáljuk, mi Széchenyi érvényes üzenete a XXI. században, és miből táplálkozott szellemisége, a Stádium tizenkét pontjából megtudjuk a választ.

 

 

Az ősiség eltörlése, a fiscalitas (háramlási jog) megszüntetése, a birtokbírhatás joga, a törvény előtti egyenlőség, és törvényes pártvéd szorgalmazása, a részleges közteherviselés, a monopóliumok, céhek, hatósági árszabás eltörlése, vagy a törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága, mind-mind a jogi és pénzügyi értelemben vett társadalmi egyenlőséget és szolidaritást voltak hivatottak elősegíteni. Ha ez a szolidaritás megszűnik, az együttélés elveszti igazi értékét, a nemzet egysége üres szavakká és frázisokká sínylődik, az összetartozás leértékelődik. Ezért is érdekes a 2010-es választásokon, kétharmados többséget szerző, kormánypártok politikája, és a demokratikus ellenzék reakciója.
 
A szélső – vagy, ahogy ők nevezik magukat, radikális – jobboldal fellépése a magyarországi zsidósággal és cigánysággal, valamint a homoszexuálisokkal szemben, még a magyar parlamentben, vagy az országos médiumokban is teljesen leplezetlen. A gyakran a 30-as, 40-es évek náci retorikáját is alulmúló (kuruc.info) megnyilvánulások, legalább elszigetelik őket Európában. A magyar közéletben kicsit bonyolultabb a helyzet. Az MSZP és az LMP teljesen elutasító magatartásával szemben, a FIDESZ megpróbál alternatívát nyújtani a Jobbikos szavazóknak. Ez akár egy védhető politika is lehetne, tekintve, hogy a Jobbik szavazótábora sem pusztán neonácikból, sokkal inkább a rendszerben és az igazságszolgáltatásban csalódott emberekből áll. A Trianon-emléknap, a határon túli magyarok állampolgársági kérelmének megkönnyítése, a bankadó, az arányosnak mondott adórendszer, a családtámogatási rendszer, a kis értékű lopások elleni fellépés, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata és az új alkotmány mind-mind ezt a célt szolgálják. De említhetnénk fővárosi szinten a közterületek átnevezését, vagy a hajléktalanokkal szembeni fellépést is. De mihez is vezetnek ezek az intézkedések valójában?
 
A FIDESZ frakcióvezetője, Lázár János 2011. szeptember 26-i, napirend előtti felszólalásában a következőket mondta: „…aki többet dolgozik, az többet keres, aki többet keres, az pedig többet adózik. Ilyen egyszerű adórendszerben gondolkodunk…” Itt érkeztünk el a FIDESZ kormány lényegi, és legfontosabb tévedéséhez. Könnyű belátni, hogy, aki például „pénzzel dolgozik,” mint a bankárok, vagy a nagy cégek felsővezetői, ugyanannyi munkával, többet keresnek, mint egy orvos, vagy egy tanár, nem is beszélve a kétkezi munkásokról. A kapitalista világban ez így működik. Ezért érdemes az államnak különböző kedvezményeket nyújtania a kiskeresetűek számára. Ilyen lehet például a különböző adósávok létrehozása, vagy a szociális segély. A mára megbukott szocialista rendszer ugyanis, minden hiányosságaival együtt, nagyjából azonos feltételeket biztosított mindenkinek, így az egyenlőség felé tolta el a társadalmat. Ezt a legkiválóbbak szenvedték el a leginkább, hiszen kevesebb szabadságuk volt előrejutni, gyarapodni, meggazdagodni. A legelesettebbeknek viszont létbiztonságot hozott a rejtett munkanélküliség, és az erős szociális háló. Mai világunkban viszont az embernek szabadságában áll annyi pénzt gyűjteni, amennyit csak tud, céget alapítani, tehetségéhez mérten gyarapodni. De értelemszerűen létrejön egy leszakadó réteg is, akik a periférián élnek és nagyon kevés esélyük van a felemelkedésre. Ezeknek az embereknek sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy ne lopj, mert börtönbe zárunk, vagy menj lakni a közterületekről máshová, ahol nem látunk, mint megoldani a problémáikat. De meddig lehet valakit börtönbe zárni? Ha kijön, nem lesz e megint bűnöző? A hajléktalan nem marad e hajléktalan, ha nem a Deák téren alszik a meleg aluljáróban, hanem megfagy az erdőben?
 
A határon túli magyarokkal kapcsolatban hozott lépések, még nevezhetők a nemzet egységét megerősíteni próbáló erőfeszítéseknek, a várható szavazati jog megadása után, még az MSZP-nek is meg kell fontolnia, hogy újrapozícionálja magát a kérdésben. A hajléktalanokkal és a kis értékű lopások nagy részét elkövető, – bár statisztikák nem állnak rendelkezésre – cigányok elleni fellépés azonban, már erősen megkérdőjelezhető. Egyfelől a társadalmi elégedetlenségre adott válaszként értékelhetők, másfelől viszont, ismételten csak tüneti kezeléshez vezetnek. A szegénységet egyszerűbb eltüntetni az emberek szeme elől, mint segítséget nyújtani a bajbajutottaknak. „Nem hagyunk senkit az út szélén” – hangoztatta Orbán Viktor számtalan alkalommal a médiában. A szegények megsegítésére létrehozott közmunkaprogramokból egyelőre nem sok minden valósult meg, és semmiképpen nem nevezhető hosszú távú megoldásnak a munkanélküliség leküzdésére. Valódi, és hosszantartó megoldást csak a megfelelő humánstratégia, és a leszakadó régiók tartós felzárkóztatása hozhat. Ezt a problémát viszont nem lehet négy éves ciklusokban kezelni, az olyan megosztó kijelentések pedig, mint hogy a modern baloldal időnként ráront saját nemzetére, semmiképpen nem segíti a hosszú távú építő munkát.
 
Ide illeszkedik a családtámogatási- és az egykulcsosnak, vagy arányosnak nevezett adórendszer is (ne feledjük azonban, hogy mivel szűk körben még marad a félszuperbruttó, egyelőre két kulcsról beszélhetünk). Lényegi probléma, hogy az új adórendszer miatt, csökken az alacsonykeresetűek bére, a minimálbér radikális emelésével viszont, munkahelyek szűnhetnek meg. A családtámogatási rendszer esetében pedig, a magasabb keresetű nagycsaládosok több támogatáshoz jutnak, mint a szegényebbek, így növelve a társadalmi különbségeket. Arról már nem is beszélve, hogy pusztán a gyerekek számához és a keresethez kötni a támogatásokat igen felelőtlen döntés, tekintve, hogy egy-két szobás lakásokban, minimálbért keresve, ritkán vállalható a több gyermek felelősséggel.
 
Hasonlóan jár el a kormánypárt a leggazdagabbakkal szemben is. A bankok és nagyvállalatok felelőssége vitathatatlan a kialakult globális válságban, azonban egy egyszerű pénzkivonással nem oldható meg a kialakult probléma. Sokkal inkább a hétköznapi emberek munkája, fogyasztási cikkeinek megfizethető ára és megtakarításai kerülnek ezzel veszélybe. Itt is a többkulcsos adó lehet az egyik megoldás, melyben a rendszer legnagyobb nyertesei nagyobb arányban támogatják a közösséget. A nagyvállalatok és bankok megadóztatásával ráadásul ellentétes üzenetet is küldenek, mint az, „aki tízszer többet keres, az tízszer többet is adózik” elve, és inkább kevesebb profit bevallására ösztönzik a vállalkozásokat azzal, hogy a jól menő iparágból elvonják a pénzt.
 
Ráadásul ezekkel a törvényekkel a FIDESZ-KDNP politikája – bár nyilván irtózik még a gondolattól is – egyfajta osztályharcos jelleget kezd ölteni. Nyilvánvalóvá válik a kormánypártok képviselőit és szavazóinak legfontosabb bázisát adó, keresztény, nagycsaládos, felső középosztály támogatása, a többi társadalmi csoporttal szemben (bankárok, mélyszegénységben élők, egyedülállók, ateisták, homoszexuálisok stb.). Ne feledjük azonban, hogy egy nemzetet sokféle ember alkot, és a modern liberális demokráciákban nem lehet ilyen módon beszabályozni, hogy ki milyen életet éljen. Ezért is voltak figyelemre méltóak Orbán Viktor Európai Parlamentben elmondott szavai, mely szerint a médiatörvény európai kritikája egyet jelent a magyar nép megsértésével. Ez a logika már egyértelműen az egykori állampárt gondolkodását idézi. Aki a rendszert szidja, az a magyar nép ellensége. A rendszer maga a nemzet. Aki nem érzi magáénak a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, vagy az új alkotmányt, az kívül esik a rendszeren. Ehhez kapcsolódik az is, ki megy a Moszkvára, és ki a Széll Kálmán térre?
 
A magyar baloldal elmúlt nyolcévi kormányzásának bukása után, és a nemzetközi pénzügyi válság közepén, minden, ami a korábbiakat tagadja, sikerre van ítélve. Az új, törvényszerűen csak jobb lehet, mint a régi. A baltonöszödi beszéd kiszivárgása óta eltelt időszak bizonytalansága után, az emberek cselekvő kormányt várnak. Látni akarják, hogy nem csak válságkezelés, de kormányzás is folyik az országban, társadalmi jövőképpel. Ez azonban, az elsöprő választási siker okozta túlbuzgóságban, ad hoc, előre át nem gondolt lépésekre vezeti a kormányt. Az igazi kérdés az, hogy lesz-e olyan politikai erő, mely a társadalmi szolidaritást középpontba állítva újra egységesíteni tudja a nemzetet?
 

· 1 trackback

Piroslap Twitteren Piroslap Facebookon Piroslap IWIW-en Piroslap Hírlevél
 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroslapok.blog.hu/api/trackback/id/tr993294739

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jelenet a jövőből 2011.10.11. 19:04:36

Jó napot Kívánok! A választási regisztráció miatt jöttem. Sokáig fog tartani?Jó napot! Az attól függ. Ha a Fideszre fog szavazni, akkor itt írja alá és végeztünk is.Hát, még nem tudom kire fogok…Akkor foglaljon helyet, hosszú lesz a folyamat. Ké...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jenőke 2011.10.11. 21:30:41

Furcsa lólépésekkel jutottál el Széchenyitől a Fideszkdnp-ig.
A cím nem fedi a tartalmat. De lehet, hogy tévedek és a tartalom nem volt képes a címhez idomulni. De lehet, hogy megint tévedtem és csak egyszerűen elfelejtetted, hogy miről akartál írni. - Jött egy vendég, vagy két feles, ilyesmi...

Más, és most komolyan: joggal nevezte ugyan a legnagyobb magyarnak, de tudnod kell, hogy ezzel légüres térbe is helyezte. Gyakorlatilag ettől az időponttól nem volt ellenfele Kossuthnak.

Szúrófény 2012.10.30. 10:31:04

Széchényi a magyarokról
„a magyar (és mint a többi „pusztai” nép) magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, Úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, maga alatt felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok!”

E kutya-macska-féle agyarkodó szokásunkból fejlődik ki „azon különös szesz, vagy minek is nevezzük, mely szerint mindegyik kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs a világnak tán oly legkisebb féket, rendszert nem tűrő népe, mint a magyar
süti beállítások módosítása