Mostanában az ellenzéki pártok a különféle stadionépítéseken való felháborodással kampányolnak. Ez egyébként egy érdekes dolog, mert hát ugye a stadionokban sportolnak, a sport hasznos dolog. Mégis, a pártok elég erős érvrendszert tudnak felsorakoztatni amellett, hogy itt mégiscsak inkább luxusról, nem tömegsportról van szó, és nehéz időket élünk, és ezer jobb helye lenne annak a pénznek, mint a stadionokban. Ehhez még hozzá jön az, hogy a magyar foci sikertelensége hangulatilag szépen aláfesti az érveket.

Ez a kampányfogás mindezek ellenére kockázatos, hiszen nagyon sok foci szurkoló van, akiket ezzel elijesztenek maguktól a pártok. Hasonlóan, a kormány pedig a sok fociszurkoló szimpáítiájára számíthat. Nehéz megmondani, hogy a szavazatmaximalizálás jegyében nyerő lépés-e a stadionépítések ellenzésével kampányolni. Nyilván több ember van, akit a foci annyira nem érdekel, mint ahány vérbeli fan van. Az emberek többsége tehát érzelmileg is azonosul azzal, hogy jobb helyen lenne máshol a pénz. De ezen emberek nem annyira fanatikusan stadion-ellenesek, mint amennyire stadionpárti egy ősszurkoló. Tehát sok gyengébb szimpáítia van kevesebb, erős antipátia ellenében.

Egészen hasonló a helyzet az egyházak tekintetében. Magyarországon azok az egyházak, akikre igen sokat költ az állam, visszaszorulóban vannak. Az atlatszo.hu kimutatása szerint az EMMI költségvetéséből legalább 20 milliárd forint ment el a Katolikus Egyházra, 6 milliárd, a református egyházra, és 2 milliárd az evangélikusra. Ez nem az összes pénz, amit rájuk fordítanak, ennél sokkal többet kapnak. Ez csupán azok az összegek, melyeket az EMMI-től kapnak. 

Az ellenzéki pártok ebből azonban nem csinálnak kampányt. Mondhatni, hogy egy egész egyház méltán kap több támogatást, mint egy stadion. De szerintem a kettő nem mérhető össze. Ha jól gondolom, akkor itt egyházak éves, rendszeres EMMI támogatása (ami ugye nem az egész, hanem az 1+1 százalékok kiegészítése), és a fociban egy egyszeri, nagy projekt egyszeri támogatásáról van szó.

Az összehasonlítás további elemei, hogy hívők szerint az egyházak fontosabbak a focinál. Hát, ez minimum vitatható, de ami szerintem nem vitatható, hogy az oktatás (tudomány) fontosabb, mint a vallás. Márpedig például az ELTE sokkal kevesebb támogatást kap, mint a katolikus vagy evangélikus egyház.

Az egyházak fontosságához az is hozzátartozik, hogy a támogatott egyházak híveinek száma a népszámlálás szerint durván csökkennek. A Katolikus Egyház például 54,5 százalékról 39 százalékra (1.7.1. tábla). És ahogy azt lehet tudni, a népszámlálás ráadásul felülbecsüli a valóban elkötelezett hívők számát. 

Tudom, az egyházak olyan funkciót látnak el, mint oktatás, egészségügy és műemlékek fenntartása. De az egyházaknál nagyon zavaros ez a finanszírozási rendszer, amelyben az egyházak jogtalan előnyöket kapnak. És végül, ezen felül van olyan támogatás, amely csak a hitéleti tevékenységre van, no az az igazán felháborító. 

És mégis, az ateisták pénzéből is finanszírozzák ezeket a dolgokat. Tudom, az egyetemekre se jár mindenki, és például a listán nem szereplő színházakba sem. Igen ám, de az alkotmányunkban, és a Fidesz tákolmányában sem, nem az állam és fociegyesületek, nem az állam és színházak, nem az állam és egyetemek elválasztása szerepel, hanem az állam és egyház szétválasztása.

Márpedig a vatikáni szerződés - melyet kiterjesztettek más egyházakara is-, az emiatt explicit alkotmányellenes törvény. Olyan törvény, amelyet sajnos a jelenlegi ellenzék alkotott meg, és amelyet a jelenlegi ellenzék sem ellenez. A vatikáni szerződés ellen semmelyik párt nem kampányol. Miért?

Egy válasz, és ez mindenképpen szerepel az okok között az, hogy szavazatmaximalizálás szempontjából. De amit fent a fociról elmondtam, az a vallásra is igaz: a vatikáni szerződés felmondása nyilván sok, de bőven kisebbségben lévő fanatikus sértene, és nyilván nagyon sok szavazó lenne viszonylag semleges, vagy gyengén helyeselné. De a fanatikusok ellenzése eltántoríthat valakit a párttól, míg a gyenge egyetértés nem feltétlenül hoz szavazókat egy pártnak.

A pártok tehát részben racionálisan járnak el, a hiba a szavazókban van, akik elnézik az alkotmánysértést, elnézik a jogtalanságot, nem bassza annyira a csőrüket, hogy most egy párt mellett emiatt leszavazzanak. A baj azokkal a felekezeten kívüliekkel van, akik elnézik, hogy az adójukat elvegyék.

A pártok ehhez képest csak gyávák, elvtelenek, és talán kicsit félre is becsülik a helyzetet, mert nem biztos, hogy a mérleg nyelve ennyire a vatikáni szerződés támogatása mellé billen.

Ami ellen az ellenzéki pártok felemelték a hangjukat az nem a vatikáni szerződés, hanem az egyháztörvény. A Demokratikus Koalíció és az MSZP is. Az egyháztörvény és a vatikáni szerződés annyiban függ össze, hogy az egyházi státuszból kirekesztett egyházakra nem terjed ki a vatikáni szerződés kiterjesztése. Az MSZP és a DK tehát ugyan nem kritizál egy jogtalan szerződést, de legalább amellett kampányol, hogy a jogtalan szerződésből minden egyház egyenlő jogokkal nyerészkedjen. De a valódi probléma a vatikáni szerződés volt. A valódi probléma, hogy egyházaknak támogatás jár, holott az egyházak semmiféle igazolható teljesítményt nem tudnak lerakni az asztalra (mint mondta, ahol tud, ott még pluszban jár támogatás), és emiatt igen, voltak üzletegyházak. Méghozzá nem is csak néhány. Mindegyik egyház üzletegyház.

Az egyházaknak ráadásul ezzel a támogatással most már el sem kell számolniuk. Olyan audit vesznek belőle a papok maguknak, amilyet akarnak. Az egyházaknak úgy látom, ma pont ugyanolyan nemesi előjogai vannak, mint a középkorban: az állam garantálja, hogy megkapják tőlünk a tizedet, ne kelljen adózniuk, nem ellenőrzik az elköltését.

A modern megoldás pedig a vatikáni szerződés eltörlése: éljenek meg az egyházak a híveik támogatásából, ha pedig valamilyen valós teljesítményre kell nekik pénz, akkor pályázzanak együtt a civil szervezetekkel! Mérettessék meg magukat tisztességes versenyben!

Ezt a blogbejegyzést a magyar adófizetők pénzének lenyúlása nélkül írtam. Valójában teljesen ingyen. Bérből élek, megdolgozok érte.