Egy kis anekdota, amely csak azért érdekes, mert politikai mondanivalómhoz kapcsolódik. Egy éj-sőtét, téli finn délután, valahol Dél-Budán, ja nem, Oulu utcáin egy kocsma mélyén rendeltem egy sört, feltehetően nem Karhut és nem Lapin Kultát, hanem Newcastle Brown Ale-t, mert az ára 4,50 volt, ami nem volt kevés, pláne akkoriban, pláne nem Párizsban, de kaptam elég fizetést. Egy kis magyar berögződöttséggel mondtam, hogy "kiitos", azaz köszönöm, jelezvén, hogy nem kérek vissza ötven centet a kék öteurós papírosból. Ritkán teszek ilyet, amikor éppen kerek összeg alatt kell fizetni. A csapos, gondolom, valami szép csaj, azonban visszaadta az ötven centet. Döbbenetes, de nem értette a kommunikációm. nem értette a borravaló fogalmát, mint olyat. És valóban, Finnországban nincs ilyen. Lehet, hogy drága a sör, mivel nagy rajta az adó, és benne van a pincér vagy csapos fizetése is, de aztán ennyi. Nem kell morfondírozni, hogy mennyi borravalót adjak, ezt nagyon utálom. A pincérek és csaposok fizetése rendezett, legális. Van utána egészségbiztosítás és nyugdíj, rendesen. Ez kérem Európa jobbik fele, az az Európa, melytől az Orbán kormány elszakadni akar.
***
Ahogy arra majdnem mindenki emlékszik - ha nem, hát felidézem - a Gyurcsány kormány elleni döntő döfést a 2008-as úgynevezett szociális népszavazás adta, melyben az urnák elé tántorgó nép örömmel, bosszúszomjasan, illetve nem túl meglepő rövidlátással, önzéssel leszavazta a vizitdíjat, kórház-látogatási díjat és tandíjat. Persze a cím nem mindenkire vonatkozik, én is nemekkel szavaztam annak idején, sőt, érveltem is a nem mellett. Hja kérem, van, akinek vannak elvei, meggondolt, és évek során sem változtat azon, ami úgy helyes.
Ezekben az években az agymosott nép két ilyen nagy kitántorgást (fideszes nevén: fülkeforradalmat) követett el, mindkétszer durva többséget adva egy nemsokára katasztrófálisnak bizonyuló döntéshez. A másik eset természetesen a 2012-es parlamenti választás volt.
2008-ban a nép azt szavazta le, hogy 600 forintokat fizessen alkalmanként az orvosoknak, illetve kórházaknak. Sok kivétellel, mentességgel és plafonnal. A nép azt is leszavazta, hogy egy kb százezer forint nagyságú tandíjat kelljen fizetni évenként az egyetemeknek a második évtől kezdve. Megint van sok mentesség, kivétel és ösztöndíj.
Nos, nézzük, mit kaptunk mi az Orbán-kormánytól a vizitdíj és a tandíj helyett?! Egyrészt gyakorlatilag vizitdíjat és tandíjat, csak nem merik kimondani, másrészt rosszabb módon, rosszabb rendszerben, és emiatt rosszabb felsőoktatást és rosszabb egészségügyet kaptunk. Mindez az utóbbi hetek híreiből drámaian rajzolódik ki elénk. Szemezgessünk csak egy picit ezekből a rossz hírekből!
Veszélyben az egészségügy finanszírozása, például szeptemberben kiszárad a gyógyszerkassza. A vizidíj és a kórházlátogatási díj mellett valószínűleg nem szorították volna meg így a gyógyszerkasszát.
Az Orbán kormány legalizálta a hálapénzt, a kórházak engedélyezhetik az orvosoknak, hogy hálapénzt fogadjanak el. A dolog jogilag is zűrös, erkölcsileg alávaló, és ráadásul nem segít az egészségügyön, hanem csak az orvos zsebébe megy.
És akkor nekem még pluszban ott van az az európai berögződöttségem, hogy igazából nagyon utálom azt, amikor adni kéne valami pénzt, de nem tudni pontosan mennyit, és tippelni, érdeklődni, kutakodni kell, hogy vajon mennyit illik. Amikor minden bizonytalan, és az ember arra fordítja idejét, energiáját, hogy kitanulja, hogy éppen a világnak ebben a sarkában mit is illik, és mennyit. Vagy ha nem jár utána, akkor csodálkozik, hogy nem mennek a dolgok.
Az egészségügy, a kórházak helyzete katasztrofális. A 2008-as népszavazás tulajdonképpen ugye az egészségügy teljes reformját fojtotta el csírájában. Ez a reform később valamilyen biztosítós rendszerben a magántőke valamilyen rendezett bevonását célozta meg az egészségügyben.
Ehelyett ma a kórházak és a magántőke furcsa, rendezetlen, korrupt módon fonódik össze. Mert az állam már nem tudja teljesen ellátni ezeket a funkciókat, egyre több részt ad át a magánszférának, de ahogy ezt Orbánék teszik, az a szervezetlen, szabadon engedett lecsúszás, rablógazdálkodás, harácsolás. Még véletlenül sem reform. A zűrös ügyekről, viszonyokról nemrégiben a nyíregyházi kórházról szóló esettanulmányból kaphatunk képet. Kérdezem én, nem lett volna ennél százszor jobb egy törvényileg rendezett, országos reform, ahol szabályok mentén, világosan került volna sor az egészségügy átalakítására és a magántőke részleges bevonására?!
Korábban hónapokig, sőt évekig attól volt hangos a média, hogy az orvosok tömegesen hagyják el az országot. Kérdem én, a vizitdíj nem segített volna ezen egy kicsit?! És megint, nem lett volna jobb a vizitdíj teljesen törvényes, tiszta megoldása, a hálapénznél?! Kevesebbet fizettünk volna, mert ugye mutass nekem egy orvost, amelyik egy hatszáz forintos borítékra nem megsértődik! Törvényesen fizettük volna. És végül, az orvosi rendelőben maradt volna, de beruházásra, nem pedig az orvos nyaralásra fordítódott volna. Jobban jártunk volna a vizitdíjjal?! Jobban.
Jó, felvetheti valaki, hogy elméletben nem szükséges ma sem hálapénzt adni, és a jogilag zűrös szabályozás remélhetően azt nem fogja megengedni, hogy az orvos mindenkitől követelhesse a hálapénzt. De tudjuk, hogy mi a gyakorlat, és tudjuk, hogy az Orbán kormány "megoldása" csak olaj a tűzre. Magyarországon eddig is csak hálapénzzel lehetett elintézni bármely komolyabb orvosi problémát, ezután, aki nem ad pénzt, az biztos sokkal kilátástalanabb helyzetben lesz. Akármennyire is zűrös jogilag, bizony a gyakorlat az lesz, hogy normális ellátást, kivárható várólistát csak az fog kapni, akinek van pénze. Egészen nyilvánvaló, hogy ezzel az egyenlő egészségügyi ellátáshoz való jognak annyi. A szegény embert, aki keservesen beletesz a borítékba tízezer forintot, simán lesöpri a gazdag a maga harmincezrével, és még oda is veszik a tízezer forint. Az egységes 600 forint előnye az volt, hogy nem adott lehetőséget a gazdagoknak jogtalan előny megszerzésére, és kifizethető volt.
Mi van az oktatásban?! Hasonló a helyzet. Elvben nincs tandíj, de gyakorlatban az államilag támogatott helyeket durván visszaszorították. Az eredmény elképesztő: olyan kevesen jutottak be az egyetemi férőhelyekre, mint még soha. Hangsúlyozom, még a tandíj idején is többen jutottak be egyetemi képzésre! Lásd a képet. Pedig idén többen jelentkeztek, mint 2008-ban.
Gyakorlatban ma nagyon kevesen tudnak tandíj nélkül elvégezni egy egyetemet, és ennek az ára a röghöz kötés. Orbán és Hoffmann Rózsa egy elvi részlethez makacsul ragaszkodva, nevezetesen, hogy "csak tandíj ne legyen, mert azt 2008-ban lejárattuk", a gyakorlatban szinte mindenkire nézve sokkal rosszabb viszonyokat teremtett. Lehet, hogy elkerülték az általános, mindenkire kötelező tandíjat, de tönkretették az oktatást, és még azok helyzetét is, akik tényleg nem fizetnek tandíjat.
A morgás joga blog jól összeszedte, hogy Orbán és Hoffmann Rózsa politikája hogyan megy szembe a korábban hangoztatott elvekkel, és hogyan teszi tönkre a magyar oktatást, és ezzel Magyarország esélyeit a közeljövőre nézve.
Kérdezem én, nem lett volna jobb az a rendszer, ahol a tandíj ellenére is több az egyetemre jelentkezők száma, ahol sok férőhely van, mert tandíjból lehet fizetni, ahol a diákok meggondolják, hova jelentkezzenek, mert hozzá kell járulniuk a tanuláshoz, ahol nem a kormány semmisít meg gyakorlatilag teljes képzési ágakat, hanem a valóság, a gyakorlat, amely a diákok megfontolásán keresztül hat vissza a képzésre?! Ahol nem Orbán és Hoffmann Rózsa mondja meg, mennyi jogász legyen, hanem diákok felelős döntése határozza meg?!
Nem lett volna jobb egy olyan rendszer, ahol az első évben mindenki kipróbálhatja magát, megmutathatja, hogy tehetséges, ez alapján ösztöndíjat és mérsékelt tandíjat kaphat?! Nem jobb az a rendszer, ahol a szegények anyagi helyzetük alapján kapnak támogatást? Még ha ez a rendszer is lehet korrupt, de mégiscsak jobb Hoffmann Rózsa kézi vezérlésénél, nem?!
Nem lett volna jobb egy olyan rendszer, ahol a diákot nem kötik röghöz, hanem fiatalon, amikor még simán kimehet, eltölt egy kis időt külföldön, és a pénzt, amit kap, persze hazahozza, magyar lakást vesz belőle, és aztán itthon telepedik le? Hazahozza a külföldi kapcsolatait, tapasztalatait, az európai normákat és munkamorált?! Látott valamit a világból, és nem kötötték röghöz évekig?! Volt már a falu végén túl, és nem lehet neki akármit beadni?
Nem lett volna jobb egy olyan rendszer, ahol a tandíj az egyetemeknél marad, ami által jobb lett volna az oktatás finanszírozása, egészséges verseny alakult volna ki, és nem Hoffmann Rózsa nagyon is látható keze kavarná a dolgokat?
Hogy mi a felelős ezért?! A nép hülyesége. Kétszer qrták el szavazáson a dolgot, nem is kicsit, nagyon. 2008-ban és 2010-ben. No de, ahogy mondják, a népet nehéz lecserélni. Felelős persze a Fidesz, hogy miért ment bele egy ennyire buta népszavazásba, ahol a nép persze, hogy megszavazza, hogy ne fizessen. A Fidesz azóta keményen fizeti ennek az árát: bajlódik az egészségüggyel és az oktatással. És mivel a saját hülyeségéből a reformot, tandíjat, vizitdíjat mint olyat lejáratta, csak rossz megoldásokra telik. Ahogy már rég megmutattam, ez csak egy kis részlet abból a nagy képből, amely megmutatja, hogy Orbán mennyire kis formátumú, buta politikus.
Persze azt, hogy ilyen kérdést eleve nem szabad a nép elé vinni, tudtuk korábban is, és alkotmányosan így is volt: elvben a 2008-as népszavazást nem kellett volna megengedni. Felelős tehát az akkori AB is, mert mégis elengedte a dolgot.
Szívni viszont mindenki szív, lehet azonban tanulni a dologból, lehet a felelősöknek megadni a megérdemelt jutalmat. Lehet legközelebb jobban dönteni.
Azt gondolom, hogy Gyurcsány és Bajnai alatt bizony jobb volt, és jobb lett volna, ha Bajnai folytatja. Jobb lett volna, ha már túl vagyunk az egészségügy reformján, és nem döglődünk még mindig az ügyön. Mert az egészségügyi katasztrófa és reform el fog jönni. Orbánék miatt még túl kell esnünk ezen is.
Ideje újraértékelni azt az elmútnyócévet, mert egyre konkrétabban, nyomósabban látszik, hogy nem is volt az olyan rossz, sőt, akkor volt Magyarország valami kibontakozás útján, most az Ázsiába süllyedés útját járjuk. Elértük a Balkánt, Fehéroroszországot, Ukrajnát, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt, és haladunk Kirgizisztán, Irán felé.
