Széles Gábor az Ikarus tönkretevője, Magyar Hírlap tulajdonosa szerint Orbán Viktor Kossuth Lajos reinkarnációja. Elég egyértelmű, hogy lapja csak a végső esetben kockáztat meg a Fidesszel kritikus megjegyzéseket. Ennek ellenére már ott is kiakadt a lap főmunkatársa eltolcs Matolcsy gazdaságpolitikáján. A cikket a poszt végén vágatlanul közöljük (saját kiemeléseinkkel). Előtte azonban öt megjegyzés a Fidesz gazdaságpolitikájának elemzéséről:
- A cikk jogos felvetése, hogy miért is utálja a kormány az IMF-et, ha úgyis az általa elvárt költségvetési szigort tartjuk be. Így csak a kedvezményes hitelből zárjuk ki magunkat és az IMF védőhálója híján nő a kockázati felárunk. (Azaz magasabb kamatot fizetünk a hiteleinkért és kevésbé mernek idejönni a befektetők.) Persze nem igazán értjük, hogy a főmunkatárs polgártárs hol volt eddig tavaly nyár óta, amikor dicsőségesen "hazazavarta" a kormány az IMF-et. De végül is jobb későn őszintének lenni, mint soha.
Már a kormánypárti lap sem látja Matolcsy politikájának értelmét
- A cikk elismeri: "a kormány vagy a legnagyobb kormánypárt képviselői is tettek egy s mást a forint árfolyamának megrendítése terén". Nem nagyon emlékszem, hogy a Kósa-Szijjártó nyilatkozatok hatásáról korábban érdemben mertek volna írni a jobbos sajtóban. Majd még egy elismerés következik: "Utóbbi pedig megnövelte az államadósságunkat. Olyannyira, hogy most vagyunk a csúcson." Ezt az őszinteséget is értékelnünk kell, miközben Matolcsy az államadósság csökkentésének sikereiről beszél.
- A cikk persze óvatos, csak a nem elég jó kilábalást meri felróni a Fidesznek. Szerinte "nem az Orbán-kormány hibája", hogy a tíz legkockázatosabb ország közé kerültünk. De ha egyszer a cikk is elismeri, hogy a Bajnai-kormány leköszönésekor 180 pont volt az ország csődkockázati felára, most meg 560 pont - akkor a bajt nehéz Bajnaiékra kenni.
- A Fidesz gazdasági baklövései fényében pedig csak egyetérthetünk a cikk megállapításával: "egyre inkább lejárt lemez a visszafelé mutogatás".
- Kifejetetten szórakoztató (elszomorító?), hogy a kritikus megjegyzések előtt az újságírónak jeleznie kell, hogy "drukkol" a "kormány sikeres gazdaságpolitikájának". Mintha a Fidesz-politikával kritikus megjegyzések nem állhatnának az ország érdekében.
Szajlai Csaba: Bóvlira várva (Magyar Hírlap)
Szegény ember vízzel főz: miután Matolcsy György – nemzetgazdasági miniszterré történő kinevezése óta – nem hajlandó lapunknak interjút adni, kabinetfőnöke pedig, mikor ezt kérvényezzük, „elhajt” bennünket, kénytelenek vagyunk a Heti Válasznak adott interjújából idézni.
Leszögezzük: miközben az ország érdeke, hogy a kormány sikeres gazdaságpolitikát valósítson meg, és ezért drukkolunk mi is, egyre több dolgot nem értünk. Például azt, hogy miért kell az ördögöt a falra festeni?!
A hazai gazdaság irányítója a Heti Válasznak ugyanis azt mondta: reális veszély az ország adósságbesorolásának lerontása az egyik hitelminősítőnél. Miután azonban a hitelminősítő cégek rendszerint követik egymást, ha ez bekövetkezik, akkor a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába száműzik Magyarországot. Ám akkor sem lesz többletkockázat, ha ez megtörténik, húzta alá ugyancsak Matolcsy György a szóban forgó interjúban.
Nem lesz, mert van. Két és fél éves mélységbe zuhant szerda délután a forintárfolyam, minden bizonnyal Matolcsy iménti szavaira – is. Eközben még lehet a „gyengeség jeleként” aposztrofálni a Nemzetközi Valutaalappal történő együttműködést – miként ez tette ugyancsak a gazdasági tárca vezetője –, ha az úgynevezett bóvliba esünk, akkor további forintgyengülés jöhet, és megszaporodhatnak azok a befektetők, akik szabadulnának a magyar állampapíroktól. Miután a helyzet történelmileg úgy alakult, hogy a külföld finanszírozza a központi költségvetést, és ez még így lesz jövőre, sőt az után is, egyáltalán nem mindegy: milyen kondíciókkal lesz finanszírozható Magyarország. Románia például bóvli kategóriás ország, vagyis befektetésre nem ajánlott. Bukarest azonban nem Budapest.
A románoknak készenléti hitelszerződésük van a valutaalappal, ezért nem sorolandók a tíz legkockázatosabb gazdaságú ország közé. Jelentem: Magyarország ott található. Félreértés ne essék: ez nem az Orbán-kormány hibája, de törekedni kellene arra, hogy onnét mielőbb kijöjjünk.
Egyelőre azonban ott maradunk, mert az ország csődkockázati felára nagyon magas – 560 bázispont környékén jár –, miközben a Bajnai-kormány 180 ponton adta át a stafétabotot másfél évvel ezelőtt. Csak emlékeztetőül: a legsúlyosabb helyzetben, 2008 októberében, a Lehman Brothers bankház bedőléskor sem sokkal haladta meg a 600 bázispontot!
Persze a helyzetet nem kell eltúlozni – mert az már önmagában is túlzás. Ugyanis a piac nagyrészt beárazta Magyarország adósbesorolásának a leminősítését. Elemzők szerint lehet, hogy nem lesz összeomlás, de azért van miért aggódni.
Éppen ezért nem értjük, Matolcsy miniszter úr miért hecceli (esetleg teszteli) a piacokat? A kormánynak pont az volna a kötelessége, hogy minimalizálja a kockázatokat a gazdaságpolitikában, pontosan tervezze meg a költségvetést és – többek között – kerülje el a leminősítést.
Kósa és Szijjártó forintbedöntő akciója 2010-ben
Miután a kormányváltás óta eltelt másfél év – a súlyos gazdasági örökség ellenére is –, egyre inkább lejárt lemez a visszafelé mutogatás. Tekintve, hogy – euróválság ide vagy oda – a kormány vagy a legnagyobb kormánypárt képviselői is tettek egy s mást a forint árfolyamának megrendítése terén. Utóbbi pedig megnövelte az államadósságunkat. Olyannyira, hogy most vagyunk a csúcson.
Az azonban helyes állapotfelismerés Matolcsy György részéről, hogy „Magyarország tavaly óta célkeresztben van, a régió legsérülékenyebb országa”. Így érthetetlen, miért kell csatába szállni – néha több fronton is – a pénzügyi, gazdasági és politikai szegmensek képviselőivel (EU, IMF, multik és bankok), miközben gyakorlatilag azok érdekét valósítjuk meg. Még növekedési kockázatok árán is rekordalacsony lesz jövőre a költségvetési hiány, ehhez kell a – fogalmazzunk így – restrikció.
Summa summarum: Magyarország rendkívül kiszolgáltatott a külső körülményeknek és a legsebezhetőbb ország, ami távolról sincs összhangban a kelet-európai térség legsikeresebb gazdaságát vizionáló eddigi kommunikációval.
Ráadásul védelem nélkül várjuk, hogy elérjen bennünket is a megahurrikán.
