Vízkereszt napján eljött az "ifjú megváltóhoz" a kettő királyok: Leterme és Barroso. Se aranyat, se mirhát, se tömjént nem hoztak. Mindannyiunk Viktátora viszont némi tömjénfüstöt termelt a beszédével, aztán vége is volt az átadásnak.

Orbán Viktor az EU-elnökség átadási ünnepségén egy rövid kis beszédet is mondott. Meglepően rövidet, de bizonyára ezt írta neki elő a protokoll. Ilyen rövid beszéd mellett mondjuk tényleg odafigyelhetett volna arra a fránya EU zászlóra.

Orbán be is jelentette, "kezdődik a mulatság". A beszéd azonban nem  keltett olyan nagy feltűnést, holott az is az "önfeledt bolondozás ideje volt": zavaros, csodalámpásos hasonlatával, melyben "az eljövendő messiás" meg is ígérte, hogy csodát tesz, meg nem is (tuti, ami biztos).

Beszédét mindannyiunk Viktátora úgy kezdte: "Ma vízkereszt napján...", és utána szépen felmondta azt a leckét, "ezúttal nem vacakolt újdonságok kiagyalásával; a már bevált fogások, színházi klisék alkalmazásá"ra szorítkozott, amely az EU-nak is jó volt, és amely a saját ideológiáját is tartalmazta. Az ezer éves állammal, az elátkozott elmúlt 8 évvel, a világbajnok nemzeti összefogással, a nyugat alkonyával és a hanyatló neoliberalizmussal ("spekulációval biztosan nem") együtt.

A beszédben nem fejtette ki, hiszen nem volt rá ideje, de a közelmúlt beszédeiből tudjuk, hogy az új versenytársak Kína és India, és az új rend a fene se tudja, hogy mi, de a neoliberalizmusnak vége.

Először is, nézzük meg, hogy az "új rend" tényleg a neoliberalizmus végét jelenti-e! Itt arról szoktak vitatkozni, hogy a gazdasági világválságot a neoliberalizmus, vagy éppen az állami befolyás okozta-e, de én ehhez nem fogok érveket mondani, Bauer Tamás szépen elmondta ezt már.

Most itt csak egy nagyon egyszerű, de hatásos érvet fogok elmondani, amit Orbán képébe lehet vágni, amikor keleti piacokról, új rendről, és a neoliberalizmus végéről mondja az éppen aktuális szélviktorságát.

Kína azóta lett igazán gyorsan fejlődő állam, hogy a sajátos kínai államkapitalizmusból lassan áttér egy még mindig sajátságosan kínai imperialista modellre, ahol a magántulajdonnak és cégeknek is szerepe van. Ha valaki a BBC Asia Busines Riport c. műsorát szorgalmasan hallgatja, akkor ott beszámolnak növekedő kínai autópiacról, és arról, hogy annyi lakást kell majd építeni, hogy az EU egészében nem építenek annyit. Azaz Kína lassan kiköt a jóléti, fogyasztótársadalmi kapitalizmus mellett is. Ugyan még százmilliók tengődnek szegénységben, de a relatíve vékony középréteg abszolút tömegeiben is olyan nagy, hogy akár még ökológiai katasztrófa is fenyegethet.

Tehát a globális felmelegedés, és esetleg a nyersanyagkészletek kimerülése az egyetlen, ami fékezheti a kínai kapitalizmust, nem pedig a neoliberalizmus csődje. Igaz, Orbán a környezetvédelemről pont nem beszélt, és a választások óta egyáltalán nem is tett semmit. Emlékezzünk, csak ígérgetett.

Bár Kínában a neoliberalizmusról kifejezett feléledéséről nem beszélhetünk, de éppen a haláláról sem. India az már egészen más. A világ legnagyobb demokráciája Nyugat-Európához egészen hasonló utat jár be, ma talán inkább még a vadkapitalizmus szakaszában van, de a helyi imperializmus és a fogyasztótársadalmi lét tendenciái is erősödnek. Az indiaiak is tömegesen akarnak lakást, és autót, és egyre többen kapnak is, derül ki a BBC adásaiból.

Itt Párizsban egyébként a munkatársaim közül hárman kínaiak, a hotel pedig tele van indiai munkásokkal. Időnként pedig arra ébredek, hogy már megint egy jó adag kínai vendégsereg fényképeszkedik az udvaron. Ezek a kínaiak és indiaiak a középréteget alkotják: kutatni jöttek ide vagy az informatikában dolgozni. Ugyanolyan fogyasztótársadalmi, szekuláris életet élnek, mint a nyugat-európaiak, és ezt a kultúrát viszik haza: főznek, tollasoznak, zenét hallgatnak, filmet néznek és buliznak. Csupa fogyasztótársadalmi dolog, esetleg olyan is, amit a kínai médiatörvény is tilt, meg Orbán sem szeret, vagy egyenesen tiltana.

Ha Kína és India új versenytárs, esetleg át fogják venni a gazdasági rangsorban az első helyeket, akkor ezt a kapitalizmussal teszik. Új világrend tehát nincs. Csak annyi változik, hogy mi ebben a rendben hova tartozunk. Az USA és az EU lehet, hogy lejjebb csúszik. Magyarország pedig hát a sokadik helyről a még lejjebb: eddig sem voltunk India konkurenciája.

Orbán Viktor hajdan szeretett focizni, és szerette a focis párhuzamokat, úgyhogy ezen a nyelven mondom neki, hátha felfogja. Attól, hogy egy csapat az NB1 élmezőnyéből lecsúszik, és a kiesésért küzd, nem az NB1 rendszere változott. Az NB1 köszöni, akár úgy is megvan, ha kiesünk.

Az persze igaz, hogy a kényelmes európai és amerikai létből vissza kell venni. Ha nem akarunk a dekadenciába süllyedni, ha nem akarunk kiesni a második osztályba (Magyarország a harmadikba), akkor változtatni tényleg kell.Ez a változás azonban inkább egyfajta visszalépést jelent, a dekadens századvégi jóléti kapitalizmusból valahova a század-közepi, kevésbé jóléti kapitalizmus felé, több munkával, kevesebb szociális hálóval. De nézzük meg ezt Magyarország tekintetében!

Orbán értékteremtő munkáról és ilyen munkahelyekről beszélt. Ez nagyon helyes lenne. Magyarország felemelkedését csak az biztosítja, ha sokkal nagyobb mennyiségben tud eladható árut, szolgáltatást termelni. Lehetne ez a szolgáltatás akár "spekuláció" is, ha eladható, de erre kicsi az esélyünk. Szóval maradjunk inkább az iparnál, és tényleges szolgáltatásoknál! Mit tett Orbán ennek érdekében? Szedjük le róla a "vízkeresztet"!

1) A kettős állampolgárságról szóló törvény, miközben szélkakaskodás, hazugság, és becsapás volt, aközben ez ügyben bizonyosan nem segít.

2) A különböző szektorokra, bankokra kivetett különadók megint nem. Ezek csak csökkenthetik a befektetést, termelést, munkahelyeket.

3) A fékek és egyensúlyok felszámolása, PSZÁF, AB, Költségvetési Tanács, új rendről szól, de tutira nem gazdasági értelemben, inkább egy "szép, új világról".

4) A nyugdíjjárulékok einstandolása megint nem teremt munkahelyeket. Sőt, pénztárakat tönkre tesz, munkahelyeket számol fel. Azonkívül, a kínai úton visszafele menetel: vissza a szocializmusba.

5) A médiatörvény, amelyet kritizálnunk talán már nem is kell, munkahelyet biztosan nem teremt, az biztos. Lehet, hogy magyar blogportálokat, tévéket, újságokat hosszú távon majd tönkretesz. Szóval ha valamit, akkor munkahelyek felszámolását éri el vele.

Orbán ígért egymillió munkahelyet, de mit tett ezért? Szinte semmit. És nincs is semmiféle pozitív hatása. Nem látjuk a munkahelyeket. Nincs új gazdasági rend, csak egy egészen más értelemben "szép, új világ".

Végül fejezzük be azzal ezt a cikket, hogy leírjuk, mit kellett volna tenni Orbánnak azért, hogy Magyarország versenyképes, jobban fejlődő ország legyen.

Egészségügyi, oktatási és közigazgatási reformot kezdeni. De hát Orbán a reform gondolatát is annyira ellehetetlenítette, hogy saját csapdájába esett. Most nem mer ilyenekbe belevágni. Az oktatás területén "hoffmann rózsáskodik" egy kicsit, de hát attól képzettebb, versenyképes tudással rendelkező végzősök nem lesznek.

Aztán, ha a reformok - mondjuk ki, megszorítások is - kitermeltők volna az adócsökkentést, akkor meg lehetett volna lépni. De nem egykulcsosat, hanem olyat, ami a szegényeknek is kedvez! Akkor lehetett volna adót csökkenteni, ha nem kell a nagy vállalatokat, bankokat megsarcolni, akik a gazdasági fejlődés motorjai. Akkor lehetett volna, ha nem dől be a mellékhatások miatt a forint és a BUX, és magánhitelesek, és az állam, mint hiteles kibírja. Akkor lehetett volna, ha nem minősítenek le minket a piacok. Mert a leminősítés tutira nem a versenyképesség növelésének jele.

A piac az utóbbi hónapban beárazta Orbán tevékenységét a versenyképesség növelésében: leminősítették a munkásságát. Most ezek után Orbán kiáll, és elmond egy ilyen beszédet a versenyképesség növeléséről?!

Vízkereszt, vagy amit akartok. Komédia egy részben.