Ahogy arról az Index beszámolt Orbán Viktornak némi nehézség után sikerült fordítva tartania az EU zászlót az EU soros elnökségének átadási ünnepségén. Mit is jelképez ez?
Nem, nem arról van szó, hogy ez azt jelképezi, hogy Orbán nem EU-párti, mert éppenséggel azt gondolom, hogy nem egészen az, de ezt a fordított zászlót freudi nyelvbotlásnak beállítani erőltetett volna.
És persze nem vagyok valami nagy szent-tehén-jelkép párti, szóval nem gondolom azt sem, hogy az EU ránk szakad, vagy másra szakad, mert a "szent" szertartást elrontották volna. Ilyen jelentőséget sem tulajdonítok a jelképeknek. A jelképek azok a közmegegyezés részei, egy ilyen baki akkora felháborodást kelt, amekkorára az emberek fel akarnak háborodni. Vélhetően csupán egy kicsit, hiszen a baki csak protokolláris.
No de mégis jelképez ez valami egészen mást. Egy kínos kis példája annak, amit látunk nagyban is, és ami Orbán Viktor politikájának egy nagy rákfenéje. Az egyik.
Hogy mire gondolok, arra akkor lehet rájönni, ha elgondolkodunk azon, ki is volt itt a hibás? Kell-e Orbán Viktornak tudnia azt, hogy az EU zászlaja hogy áll "fejjel felfele"? (gy.k. az ötágú csillagoknak van "fejiránya", és egy irányba vannak szinkronizálva, tehát felfele arra van, ahol mindegyiknek egyik ága áll felfele) Észre kell-e neki ezt venni? Vagy kell-e egyáltalán Orbán Viktornak gondolnia arra, hogy lehet fejjel lefele tartani a zászlót? Nem olyan bonyolult kérdés ez, akár maga is megoldhatta volna, ha intelligens ember. De engedjük meg neki, hogy nem az ő feladata!
De ha valaki azt mondja, hogy a miniszterelnöknek jobb dolga is van, akkor kinek kellett volna erre ügyelnie? Mert ugyebár Orbán Viktornak ha nem is feladata az, hogy mindent tudjon, mindenre ügyeljen, mindenre felfigyeljen, az igen, hogy minden fontos dologra legyen ember, aki azt tudja, aki arra ügyel, aki arra felfigyel. És az is feladata, hogy akinek ez a feladata, az megfelelő ember legyen.
Orbánnak vagy megfelelő embert kell kineveznie, vagy olyan megfelelő embereket kell kineveznie maga alá, akik megfelelő embereket neveznek ki maguk alá, és így tovább. Orbán Viktor egy hierarchia feje. Hogy a rókát parafrazáljam "A kis herceg"-ből: "Viktor! Felelős vagy a hierarchiádért"!
Közelítsünk egy kicsit máshonnan! Debreczeni József "Arcmás" című könyvében hosszasan elemzi azt, hogy a Fidesz, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben egy centralizált, oligarchikus párt. A választások előtt a legtöbb ember azt gondolta, hogy ez így helyes. A politológusok és a szavazók is hajlottak arra, hogy nem baj, ha egy párt oligarchikus, egy párt lehet ilyen centralizált, nem a pártnak kell demokratikusnak lennie, hanem az államnak! Az előző évek politikájának tanulsága mintha az lett volna, hogy a koalíció, az SZDSZ és az MSZP-n belüli platformok harca mintha képtelenné tenné a kormányt arra, hogy végrehajtson valamit. A Fidesztől kemény politikát vártak, kemény fellépést.
Debreczeni már a választások előtt figyelmeztetett arra, hogy ez egy csalóka ideológia. Mert persze, ha a párton belül nincs kritika, akkor Orbán Viktor határozottan tud menni egy irányba. A fideszes-kormány sebessége valóban óriási. Napok alatt vernek át törvényeket és alkotmánymódosításokat a parlamenten. Csakhogy az óriási sebesség az vezethet a rossz irányba is. Ha a szakadék felé megyünk, akkor a nagy sebesség nemhogy jó, hanem egyenesen rossz. És ha egy párt oligarchikus, akkor ennek megvan a komoly esélye.
Amit Debreczeni megjósolt, az fényesen bebizonyosodott. A Fidesz elfoglalta a médiát, elfoglalta azokat a szerveket, amelyek fékeket képeznek, és egy despotikus, formálisan még a demokrácia elemeit is magán tartó populista féldiktatúrát épített ki. Hogy ez most Lukasenko, Putyin, Hugo Chavez rendszeréhez hasonlít-e jobban, az mindegy. Debreczeni jóslataiból egyelőre csak az erős elnöki rendszer nem jött be, de ez nem vigasz, mert az a fajta bohóc-köztársasági-elnöki rendszer, amit bevezetett, ugyanolyan rossz, csak fel vannak cserélve a szerepek.
Ha az egyes intézkedések visszhangját nézzük, akkor mindig volt kritika. A kettős állampolgárságnak volt kritikája, az IMF visszautasításának volt kritikája, a bankadónak volt kritikája, a nyugdíj-pénztári befizetések einstandolásának volt kritikája, az AB jogai korlátozásának volt kritikája és a média-törvénynek volt kritikája. Persze, minden komoly intézkedésnek van kritikája, és van ellenérdekelt, sértett rétege. Ezt Gyurcsány elmagyarázta nekünk a reformjainál.
A miniszterelnök intelligenciájának függvénye az, hogy ezeket a kritikákat felmérje, és helyesen mérje fel komolyságukat, megalapozottságukat. Az AB, a nyugdíjpénztár és a médiatörvény körüli felháborodás pedig feltűnően kitartó, nagy volt, illetve nemzetközi szintre csapott.
Gyurcsány Ferenc például hasonló ügyben egy lépésnyit késett, hiszen talán nem kellett volna elmennie a népszavazásig. De amit Gyurcsány Ferenc soha nem tett meg, hogy a fékekként szolgáló rendszereket kiiktassa. Gyurcsány Ferenc legalább a népszavazás után értett a kritikából. Amely szerintem ugyan nem volt helyes, de be kellett tartani.
A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, hogy a miniszterelnök áll szemben a kritikusokkal. Nem. Normális esetben a miniszterelnököt körbe veszik a miniszterek, tanácsadók. Normális esetben a miniszterelnök sok kérdésben nem is maga dönt, hiszen nem érthet mindenhez, hanem a miniszterek döntenek. Normális esetben tehát párton, kormányon belül is lehetne kritika, és erre fel kellene figyelnie a miniszterelnöknek vagy a minisztereknek.
De ehhez pont nem kedvező az oligarchikus rendszer. Az oligarchikus rendszerben a miniszterek, a tanácsadók kevésbé mernek ellent mondani. Tipikusan inkább talpnyalók, akik helyeselnek. Az ötven százalék - illetve a kétharmad megléte esetén pedig még inkább - koalíciós partner sincs, aki féket képezzen. Az utóbbi években elkezdték lebecsülni a koalíciós kormányt, mint fékek és egyensúlyok rendszerét. Lehet, hogy az utóbbi években a koalíció viszonylag keveset tett, de ebben a Fidesznek is vastagon volt szerepe. Másrészt akár az egy helyben maradás is jobb, ennél a gyors menetelésnél a szakadék felé.
A fidesz-kormány szembe megy mindenféle kritikával, makacsul megy a feje után a nagy ügyekben. De számos kicsi, és inkább nevetséges dolog is övezi a "nagy félrelépések menetét". Olyasmik, mint Schmitt Pál bakijai, Hoffmann Rózsa helyreigazítási kérelme, Lázár János magyarázkodásai és ez az EU zászlós ügy. Ezek jelzik, hogy milyen minőségű az a gárda, amely körbe veszi Orbán Viktort.
Mert van még egy fontos dimenzió, ez pedig a miniszterelnök intelligenciája és habitusa, és az, hogy milyen emberekkel veszi körbe magát. A kettő összefügg. Ezt konkrétan le se írom, mert még beperelnének, pláne az új média-törvény alapján. Inkább egy viccel szemléltetném a dolgot, amelyet valahol olvastam:
Orbán Viktor az angol királynőnél vendégeskedik. És az iránt érdeklődik, hogy mi a titka a királynő sikerének.
- Tudja, kedves Orbán úr - válaszolja a királynő -, nagyon egyszerű a dolog. Csak sok intelligens emberrel kell körülvennie magát az embernek.
- No jó-jó, de hogy tud egyszerűen megbizonyosodni arról, hogy valaki intelligens? - kérdezi Orbán.
- Engedje meg, hogy bemutassam Önnek! - válaszolja a királynő, majd odafordul a telefonhoz, felhívja Gordon Brown miniszterelnököt (akkor még), és felteszi neki a következő kérdést:
- Gordon! A maga apjának a fia, de nem a maga testvére. Ki az? Az gondolkodás nélkül válaszolja:
- Nagyon egyszerű, felség. Az én vagyok.
- Látja, hát így tesztelem az intelligenciáját azoknak, akik körbevesznek.
Viktor hazarepül Budapestre. Másnap felhívja Kövér Lászlót:
- Figyelj Laci! Apádnak fia, de nem a te testvéred. Ki az?
Kövér hebeg-habog, egy kicsit ő-ő-ő-zik is, de csak nem ugrik be neki.
- Viktorkám, fogalmam sincs mi a válasz, de ígérem, holnap reggelre kitalálom.
Egész nap töri a fejét , de nem jön rá a megoldásra.
Végül felhívja Gyurcsány Ferencet, hátha ő tudja.
- Kedves Feri! A segítségedet kérem. Apád fia, de neked nem testvéred. Ki az?
- Oh, László! Hiszen ez egyszerű! Ez én vagyok.
Kövér megörül a válasznak. Nyomban tárcsázza Orbánt.
- Kedves Viktor! Megvan a válasz! A Gyurcsány Fleto az! Orbán a tenyerébe temeti barázdált homlokát.
- Oh, te szerencsétlen! Hát még ezt sem tudod tisztességesen megoldani?! Nem a Gyurcsány, hanem a Gordon Brown az!