Azt ne firtassuk, mi volt ezzel a kommunikációval a kormány célja, mint ahogyan jobb nem tudni, mibõl készül a virsli, fedje inkább homály. De ha már belengették, hogy szombaton nyilvánosságra hoznak mindent a költségvetés állapotáról, hát annak el is kellett következnie.
Szombaton, a nagy bejelentés napján Varga Mihály Szíjjártó Péter társaságában kínosan ügyelt arra, hogy még nagyságrendeket se mondjon arról, mennyire nem stimmel a büdzsé és mekkora kiigazítást kell végrehajtani, csak annyit mondott, hogy nagy munka lesz, de megcsinálják [Megszorítás lesz.].
Majd leszögezte: az államcsõddel kapcsolatos kijelentések szerencsétlenek voltak. Arra azért ügyelt, hogy lehetõség szerint olyan személyre hárítsa a felelõsséget, aki nincs jelen. Vagyis sem a maga, sem a szóvivõ nevében nem tartotta szükségesnek megjegyezni, õk legalább annyira túlzóak voltak, mint Kósa - ráadásul Szíjjártó már egy kövér zuhanás után trompfolt.
Vargának eszébe sem jutott, hogy kollektív felelõsséget vállaljon a kétnapos mellébeszélésért, azt mintegy elszigetelt jelenségként kezelte, csak azt nem tette hozzá, hogy magánvélemény volt. Összességében tehát mindenrõl Kósa tehet, aki ostobaságokat mond, ezzel szemben Varga sikeresen rá tudta beszélni Orbánt a kiigazító intézkedések meghozatalára.
Inkább más vigye el a balhét
Biztosan nem emlegetik jó szívvel a frankhitelesek Kósa Lajos nevét, de egy olyan eseménysorozat kapcsán, amelyrõl ordít a közös munka, kihátrálni a leghangosabb tag mögül nem túl elegáns. Ha már ostobaságot követett el a kormány egy hatalmas kommunikációs hiba révén, akkor legalább ennyire körültekintõen kellett volna kitalálni a visszakozást is. Mert ez így
legfeljebb annyit használt, hogy a piacok lélegzethez juttatták az országot. Arra viszont fel kell készülni, hogy nagyon mélyrõl indul majd a kormány hitelessége. És ezen semmilyen kétharmad nem segít.
