Mádly Zsolt, Fót városának polgármestere rendszeresen és persze törvénytelen módon berekeszti a képviselőtestületi üléseket, visszatartja az alkalmazottak fizetését, a neki nem tetsző előterjesztéseket pedig nemes egyszerűséggel összetépi. Videofelvétel bizonyítja, ahogyan egy mikrofonnal fejbe dobja Fábry Béla szocialista alpolgármestert. Egy másik esetben alkalmi villanyszerelőként a kapcsolószekrényt feszegeti, hogy az érdemi munkát, valamint a személyét érintő döntéshozást megakadályozandó sötétségbe borítsa az üléstermet. Mindeközben az önkormányzat tulajdonában álló építőipari kft. vezetője, a cég fideszes felügyelő-bizottságának elnöke, valamint egy jogász a titkos hangfelvétel tanúsága szerint egy 300 millió forintos útfejlesztés kapcsán azt tervezgetik, a beruházást alulértékelik, majd a pótmunkáért felvett 30 milliót gondosan leosztják egymás között. Továbbá azt is megtudhatjuk, „baj esetén a Kövér Lacihoz lehet fordulni”. Micsoda szerencse, hogy van ismerős, aki el tud intézni ezt-azt… Ennél a pontnál érdemes kicsit elidőzni, és –gondolkozni Szabó Zoltán, az MSZP országgyűlési képviselőjének logikusnak tetsző elméletén. A politikus állítja, a fóti polgármester körüli botrányok csupán a (bulvár)sajtó elé vetett koncok. Valójában tudatos közpénzelszívásról és korrupciós ügyekről való figyelemelterelésről van szó. Szabó rámutatott: a hanganyagból egyértelműen kiderül, más településeken is alkalmazták már e technikát, Fót alighanem csak a jéghegy csúcsa.

A Fidesz ügyeskedésének, kétszínű politikájának vélhetően Esztergom az igazi iskolapéldája. Meggyes Tamás városvezető tevékenysége, biztos testületi többséggel a háta mögött, egy valódi jobboldali fellegvárban az elszabadult hajóágyú klasszikus esete. Lényegében minden hétre jut egy-egy komolyabb verbális csetepaté. A királyváros krónikás könyvének legújabb fejezete a helyi gimnázium ellen megindított keresztes hadjáratról szól, minek következtében egy 320 esztendős, patinás intézmény zárhatja be kapuit, csak mert annak munkatársai szembeszálltak Meggyessel. A település kivételesen jó gazdasági lehetőségei, a rendkívül magas iparűzési adóbevételek ellenére mostanra „sikerült” a város teljes eladósítása. Számtalan megalomán, látványos, ám a város adottságaival össze nem egyeztetett, vélhetően soha meg nem térülő, milliárdos beruházás valósult meg, méghozzá kivétel nélkül igen zavaros körülmények között. Kétség ne férjen hozzá, mikor elszámolásra kerül a sor, s kibukik a finanszírozás tarthatatlansága, ujjal mutogatnak majd a szocialista önkormányzatra, mint a bajok fő letéteményesére. A hivatal köré épített cégbirodalom egyébiránt a „narancsos pénzszivattyú” prototípusa. Az önkormányzati cégeken keresztül a közbeszerzési eljárás megkerülésével, a valós árak többszöröséért végeztetik a munkákat, jelentős károkat okozva ezzel a köznek. A helyi magánvállalkozások pedig labdába sem rúghatnak, hacsak nem ápolnak különösen jó viszonyt a polgármesterrel. Kis túlzással az épülő városszocializmus megalakulásának lehetünk szemtanúi. Esztergom a valamikori pazarló állam mintájára túlköltekező fideszes városok aranyérmese. A helyi ellenzék lejáratása, ellehetetlenítése, a létező problémákért való felelőssé tétele egyszerre bizarr és mulatságos, kivált’ annak fényében, hogy a 22 főt számláló képviselő-testületben mindössze két szocialista képviselő ül.

– Debrecenbe kéne menni, és még csak pulykakakast sem kéne venni, csak Kósa Lajos haverjának kéne lenni – ekképp költötte át az ismert rigmust amúgy igen találóan Szabó Zoltán országgyűlési képviselő. A Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. vezetőjének harmincmillió forintos „lelépési pénze” ugyanis – a cég 660 milliós adósságára pillantva – „kissé” túlzónak tűnik. A szocialista politikus rávilágított, a felhalmozott veszteségben komoly szerepe volt annak, hogy az ipari park fillérekért adott el egy 16,5 hektáros befektetési területet egy olyan cégcsoportnak, amely aztán ezt húszszoros áron értékesíti, és amelyhez végül – figyelem, a bónusz most következik: – az ipari park igazgatója távozott. A Debreceni Vagyonkezelő Zrt. kifizetései – a cégvezetők a válság ellenére átlagosan 3,2 milliós prémiummal gazdagodtak – jószerivel a hab szerepét sem tölthetik be a tortán. A jutalmazás Kósa polgármester külön '75tasítására történt. Amúgy ráadásként, említhető egy nagykanizsai eset. A település alpolgármesterének – nem mellesleg: a polgári szövetség országgyűlési képviselőjének – sógora, Cseresnyés Péter ugyan ezúttal lecsúszott a Fidesz-közeli pénzszerzők képzeletbeli dobogójáról, azért érdemes megemlékezni róla. A rokon tulajdonában álló cég közbeszerzésen elnyert egy bruttó 42 millió forintos beruházást, ám a munkálatok megkezdését követően – a fóti gyakorlatot kottából olvasva – pótmunka címszó alatt további 14,5 millió forint vándorolt a társasághoz. Nyitásként kedvező ajánlatával lényegében partvonalra tette a versenytársakat, ellenben a legolcsóbb ígéret – a sokmilliós „borravalónak” köszönhetően – a legdrágább lett. Négy, távolról sem egyedülálló példa a több tucatból.

Mindezek ismeretében nagyon is helytálló Szabó Zoltán kérdése: „A helyi kiskirályok által vezetett önkormányzati szabadrablás lenne az az út, amire a kétharmadra edző Fidesztől számíthatunk? Alighanem az. 

(balközép)