Ezekben a hónapokban különleges érdeklődés övezi az Egyesült Államok demokráciáját Magyarországon. Érdekes lehet tehát ennek történelmi alapjait megismerni. Véleményem szerint már csak azért is, mert a jelenlegi magyar demokráciával szerintem az a gond, hogy alapvető baj van az emberek felfogásával, és alapjairól kell újra építkezni. Hangsúlyozni szeretném, hogy szerintem nem a III. köztársaság demokratikus rendszerével volt a gond, nem új rendszerváltásra van szükség. Szerintem az Orbán rezsim leváltása után a III. köztársaságot kell visszaállítani. Ha az elmúlt 25 évben sok politikussal és párttal volt is probléma, a megoldás nem az, hogy másik demokratikus rendszert kell kialakítani, hanem az, hogy az emberek demokráciáról alkotott felfogásának kell fejlődnie és érnie, és akkor majd jobb pártokat alapítanak, jobb pártokat és politikusokat választanak a parlamentbe. Ehhez pedig az emberek művelődése, fejlődése az első lépés, nem pedig egy másfajta rendszer.

Alexis de Tocqueville francia politikus és író volt a 18. században, és az Egyesült Államokba látogatva írta meg "A demokrácia Amerikában" c. művét. Ezt érdemes elolvasni, de a jó hírem az, hogy hangoskönyvben simán letölthető angolul, én is így hallgattam meg munkába biciklizés közben. Aki nem ért angolul, az kérje meg Vida Ildikót!:)

Tocqueville korában liberális-konzervatívnak számított, ha ma olvassuk a könyvét, akkor egy csomó, ma már maradinak, sőt, akár extrém jobboldalinak, szinte emberellenesnek számító nézetbe ütközhetünk bele. Ennek oka, hogy a 18. század óta ennyit fejlődött a társadalmunk. Emellett viszont a demokrácia alapjairól írottak ma is tanulságosak, ugyanis például az Orbán rezsimben ezek azok a dolgok, amelyek amortizálódnak, amelyeket tudatosan leépítenek. A szomorú tehát az, hogy ha összevetjük Orbánt, akkor 18. századi mércével mérve is a sárba tapossa a demokráciát. És sajnos egy átlagos magyar szavazó sokszor szintén nem éri el ezt. Jöjjenek tehát a részletek.

Tocqueville nagyon szépen leírja, hogy a helyi politikában rejlik a demokrácia alapja. Ott tanulnak meg politikusok vezetni. Bemutatja az "önkormányzati" politika finomságait, fontosságát. Ma hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az önkormányzati politika nem fontos, mert ugye Orbán odafent úgyis mindent elront, Pedig sok-sok polgármester ellenállása sokat számít. Sőt, már az is sokat számít, ha helyi szinten legalább megmaradnak a normalitások. És az is igaz, hogy a politikusok lent kezdik, lent tanulják a dolgokat. És az is igaz, hogy a demokrácia helyi szinten jobban érvényesülhet. Ugyanis helyi szinten még mindig ismerhetik a politikusokat, még mindig jobban átláthatják, értékelhetik az intézkedéseit. Helyi szinten olyan visszahatások, visszajelzések is lehetnek egy politikusra, amely országos szinten elveszik. Egy Mészáros Lőrinc például abszolút ignorálhatja, hogy 300 kilométerrel arrébb mi az emberek véleménye róla, de az, hogy Felcsúton mit gondolnak róla, azt esetleg jobban a szívére veheti. Nem tudom, lehet, hogy azt is leszarja, de sok embert legalább ez befolyásolja.

Tocqueville részletesen bemutat különféle modell-lehetőségeket a francia és amerikai modell eltérését. Nem is az a fontos, melyik a jobb, hanem a részletes politikai elemzés, az összefüggések. Mindaz, amit leír a 18. században, már nem biztos, hogy úgy van, de így is tanulságos. Tulajdonképpen a lehetőségek és következmények összefüggés-rendszere a tanulságos. Az, hogy az olvasó megértse, hogy működik a társadalom és a politika.

Van egy jó rész  az elnöki korrupcióról. Leírja, hogy az elnöki korrupció súlyosabb, mert az elnök az egész államapparátust használhatja, míg a többiek csak kicsiben játszhatnak.

"Intrigue and corruption are the natural defects of elective government; but when the head of the State can be re-elected these evils rise to a great height, and compromise the very existence of the country. When a simple candidate seeks to rise by intrigue, his manoeuvres must necessarily be limited to a narrow sphere; but when the chief magistrate enters the lists, he borrows the strength of the government for his own purposes. In the former case the feeble resources of an individual are in action; in the latter, the State itself, with all its immense influence, is busied in the work of corruption and cabal. The private citizen, who employs the most immoral practices to acquire power, can only act in a manner indirectly prejudicial to the public prosperity. But if the representative of the executive descends into the combat, the cares of government dwindle into second-rate importance, and the success of his election is his first concern. All laws and all the negotiations he undertakes are to him nothing more than electioneering schemes; places become the reward of services rendered, not to the nation, but to its chief; and the influence of the government, if not injurious to the country, is at least no longer beneficial to the community for which it was created."

Magyarul:

"Az intrikák és a a korrupció a választott kormány természetes hibáihoz tartozik; de amikor az állam fejét újra lehet választani, akkor ezek a problémák igen súlyosak lesznek, és az ország létét veszélyeztetik. Ha egy egyszerű jelölt akar intrikákkal győzni, az ő manőverei szükségszerűen csak egy korlátos körre terjednek ki; de ha a fő pozícióban lévő lép be a ringbe, akkor kormány erejét fogja a saját céljaira használni. Az első esetben egyetlen személy csekély erőforrásai lépnek akcióba; az utóbbiban az állam maga, a hatalmas befolyásával, lesz a korrupcióval és ármánnyal elfoglalva. A magánszemély, aki a legerkölcstelenebb praktikákat alkalmazza a hatalom megszerzésére csak indirekt módon tud kárt okozni a közjónak. De ha a végrehajtó hatalom feje lép a versenybe, a kormányzás céljai másodrendűvé alacsonyodnak, és az újraválasztása lesz az első prioritás. Minden törvény és minden egyezkedés, melyet tesz, számára nem mások, mint választási sémák, a pozíciók jutalmul szolgálnak különféle szolgáltatásoknak, melyeket nem a nemzetnek, hanem a főnöknek tesznek; és a kormány befolyása ha nem károsítja az országot, minimum nem előnyös a közösségnek, amelyért létrejött."

Bár az idézetből amellett is lehetne érvelni, hogy a demokrácia korruptabb, mint egy monarchia, én határozottan nem így gondolom. Helyesebb módon lehetne érvelni amellett, hogy egy elnök ne legyen újraválasztható, de bár az újraválasztás valóban korrupcióra ad lehetőséget, azt gondolom, hogy egy jó párt, kormány, politikus újraválaszthatósága pozitív dolgokra is motiválhat. Ha csak egy ciklusa van, akkor félő, hogy még gátlástalanabbul akarja lerabolni az országát, területét, mivel nincs büntetés kilátásban. Így tehát azzal sem értek egyet, hogy az újraválaszthatóság tiltása jó lenne. Ám az idézet jól leírja azt, ahogy egy elnök a teljes apparátusát a korrupcióra használja. Ezt nem a Fidesz találta ki, de mesteri módon alkalmazza.

Tocqueville sokat ír a politikai tudatosság fontosságáról. Igazából ez az, amikor arról írtam, hogy az, hogy milyen a politika, az a szavazók tudatosságán múlik. Ezt tükrözi ugye az a bon-mot, hogy "minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel".

Ír a sajtószabadság fontosságáról. Az előnyeiről, és a hátrányairól, melyet le kell nyelni az előnyökért. Például a sajtó bizony írhat olyan véleményes dolgokat, amelyekkel a politikus, különösen a kormány tagja nem ért egyet, mert kritikus. De ez benne van, benne kell, hogy legyen a pakliban. A sajtónak bizony joga, hogy akár jogtalan kritikát is írjon a politikusról, majd a másik újság megvédi, vagy a szavazók megvédik, ha máshogy gondolják. El kell tudni viselni, mert elkerülhetetlen, hogy egy-egy újságírónak esetleg nincs fair véleménye egy politikusról. A szabad sajtó országában az egész sajtó még mindig jobban tükrözi az igazságot, mint bármilyen cenzúrázott országban.

Tocqueville is leírja, hogy a nép sokszor nem a jó vezetőket választja meg vezetőnek, mert tájékozatlan, nem ér rá. Szerinte a szenátus jobb, mint az alsóház, mert nem közvetlenül választják. Nem biztos, hogy ez igaz, de érdemes meggondolni, hogy ha nem igaz, akkor miért nem igaz. Ez szerintem például Tocqueville egy konzervatív, maradi, arisztokrata beütése. A 18. században egyébként még igaz lehetett az, hogy az arisztokraták többsége olyan képzettségbeli előnye volt, amely miatt jobbak voltak, mint egy polgár, munkásember, paraszt, de ma már szerencsére ez nincs így: a hajdan volt nemesek elvesztették kiváltságaikat, és így műveltségbeli előnyük sincs, kiderült, hogy az egész egy csinált dolog: a nemesek egy jó része nem attól volt nemesebb, mert mint ember volt nemesebb, hanem mert többet képezték őket. Ma már egy közembernek sokkal jobb végzettsége lehet, mint egy 18. századi nemesnek.

Tocqueville összeveti az arisztokratikus rendszert és a demokráciát. Itt is kiütközik, hogy némi nosztalgiát érez az arosztokratikus rendszer iránt (maga is nemesi származású volt), de végül a demokrácia mellett teszi le a garast. A demokrácia hosszú távon, összességében jobb, mert bár a képviselők és a tisztségviselők az arisztokráciában jobbak lehetnek, a demokráciában az érdekük azonos a nép érdekével (ez ugye kicsit azért naiv, nem számol a butasággal, és azzal, hogy a demokratikus kormány is megkísérelhet diktatúrát építeni).