A holokauszt nemzetközi emléknapján Vlagyimir Putyin éppen Brüsszelbe látogatott. Hogy mi az összefüggés? Annyi, hogy a húszezer magyar zsidót megmentő, majd a szovjet Vörös Hadsereg által 1945-ben elhurcolt Raoul Wallenberg családja nyílt levélben fordult az orosz elnökhöz, hogy oldja fel a Wallenberg sorsáról szóló iratok titkosságát. Ezt a nyílt levelet (valamint ugyanennek egy hosszabb változatát, illetve egy másikat, ami Vlagyimir Csizsovnak, Oroszország EU-nagykövetének szól) eljuttatták a világ fő hírügynökségeihez és lapjaihoz, de Magyarországon ez csak a hvg.hu, az mno.hu és állítólag az Index (mindhárman az MTI erősen zanzásított verzióját vették át), valamint a stop.hu ingerküszöbét lépte át, a címlapról pedig igen hamar lekerültek. Ezért hiánypótlásként álljon itt a teljes levél, két nyelven.
A magyar fordítás Bern Andrea történész munkája, aki az anyagokat az alábbi kísérőlevéllel juttatta el, ahová tudta:
"Tisztelt Szerkesztők!
Huszadik századi magyar történelemmel foglalkozó történészként van szerencsém hónapok óta segíteni a Raoul Wallenberg egykori budapesti svéd követségi titkár Szovjetunió-beli fogságát kutató nemzetközi tudóscsoport munkáját.
Raoul Wallenberg 1944 júliusa és 1945 januárja között legkevesebb 10 ezer magyar zsidót mentett meg a deportálásoktól, a munkaszolgálattól, a haláltól. A beérkező szovjet csapatok azonban Bulganyin szovjet védelmi miniszter személyes parancsára sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt letartóztatták, és Moszkvába hurcolták. Onnan élve sosem került elő.
Mivel az Orosz Föderáció levéltárai mai napig nem engednek hozzáférést a sorsával kapcsolatos iratokhoz, s az általuk közzétett információk sokszor egymásnak is ellentmondanak, Raoul Wallenberg sógornője és unokahúga, Matilda és Louise von Dardel a holnapi nap folyamán levelet fog eljuttatni Vladimir Putyin orosz elnöknek Brüsszelben. Kérésükre e levelet a Wallenberg-rejtélyt kutató történészek a világ számos pontján közrebocsátják a sajtóban.
A levél angol és magyar fordítását csatolva küldöm.
Tisztelettel,
Köszönettel,
Bern Andrea
doktorandusz
ELTE-BTK Új és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék"
És most jöjjön maga a Wallenberg-család által, Vlagyimir Putyinnak megfogalmazott levél:
Matilda von Dardel
Chemin Adolphe Pasteur 6A,
Genf,
SvájcAz Oroszországi Föderáció Elnökéhez,
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin úrnak,2014.január 27.
Tisztelt Elnök Úr!
1945 egy hideg januári reggelén Raoul Wallenberg svéd diplomata útnak indult, hogy kapcsolatba lépjen a győztes szovjet csapatokkal, melyek megszabadították Magyarországot a náci elnyomástól.
Azt remélte, a szovjet hatóságok barátságosan fogadják majd és segítséget nyújtanak neki. Ehelyett azonnal letartóztatták és Moszkvába hurcolták sofőrjével, Langfelder Vilmossal együtt. Senki, aki ismerte, nem látta őket viszont többé.
A magyar Holokauszt 70.évfordulójára emlékezik idén a világ. 2015 januárjában lesz hetedik évtizede, hogy Raoul Wallenberg eltűnt a Szovjetunióban.
Habár a szovjet állam húsz éve nem létezik, mi, a család még mindig nem kaptunk választ legnyomasztóbb kérdéseinkre: Miért tartóztatták le a szovjet hatóságok Raoul Wallenberget, és miért nem szabadult soha ? Mi történt vele 1947 nyarán, amikortól fogva nincs több életjel róla a Moszkvai Lubjanka Börtönben?
Egy nemzetközi bizottság, (melyet férjem, Raoul fivére vezetett) orosz kutatók és tisztviselők segítségével már 1990/91-ben arra az eredményre jutott, hogy Raoul Wallenberg és Langfelder Vilmos a szovjet börtönrendszer foglya volt 1945 és 1947 között.
1991 és 2001 között egy svéd-orosz kutatócsoport vizsgálta a Wallenberg-ügyet. Sok lényeges felfedezést tettek, Raoul Wallenberg sorsát azonban nem sikerült tisztázniuk. 2009-ben az orosz levéltárosok közzétettek egy dokumentumot, melyet korábban visszatartottak a kutatók elől. Több más lényeges adata mellett ez az irat felveti annak lehetőségét, hogy 1947-ben Raoult névtelenül, “7.számú fogolyként” tartották nyilván a Moszkvai Lubjanka Börtönben, illetve annak lehetőségét, hogy a szovjetek szerint évtizedekig hivatalosnak tekintett halálozási dátuma, 1947. július 17-e után is életben volt.
Nemrég értesültünk arról, hogy az orosz hatóságok korábbi állításukkal ellentétben a kutatók elől visszatartották Willy Roedel egykori német diplomata nyomozati anyagait, aki hosszú ideig Raoul cellatársa volt.
2012 májusában az Orosz Külügyminisztérium megnyitotta kutatásra a Stockholmi Szovjet Követség, és a Szovjet Külügyminisztérium között 1944-1947-ben váltott, korábban titkosított rejtjeltáviratok dossziéját. Ezek a kódolt üzenetek mélyebb betekintést nyújtanak abba, hogyan kezelte a Szovjet Kormány a Wallenberg-kérdést annak első éveiben.
Ezen iratokból is kitűnik, hogy továbbra is lennie kell az orosz levéltári anyagok között visszatartott, Wallenberg sorsára vonatkozó dokumentumoknak.
A zárolt anyagok minden valószínűség szerint olyan dokumentumokat tartalmaznak, melyek segíthetnének a “7. számú fogoly” azonosításában, akit a Moszkvai Belső Börtön tisztjei 1947. július 23-án kihallgattak, s aki a Szovjet Föderáció Titkosszolgálati Levéltárának munkatársai szerint Raoul Wallenberg lehetett.
Számos kiemelkedően fontos kérdésre szeretnénk választ kapni. Legfőképpen a szovjet rendszer 1947 és 1952 között magánzárkában elkülönített, és név helyett számmal nyilvántartott foglyairól. Jelentős előrelépés volna az ügyben, ha az orosz hatóságok nyilvánosságra hoznának minden információt a Vladimir-i börtönben az 1950-es és 1960-as években őrzött svéd rabokról. Ez az anyag elengedhetetlen ahhoz, hogy komolyan vehessük, vagy elvethessük azoknak a tanúknak a visszaemlékezéseit, akik állításuk szerint találkoztak Raoullal ebben az intézményben.
A kérdés kutatói eddig azokhoz az orosz titkosszolgálati mappákhoz sem jutottak hozzá, amik választ adhattak volna Raoul letartóztatásának okaira. E Magyarországról küldött szovjet külügyi és katonai titkosszolgálati jelentések 1944-45-ből részletesen beszámolnak a Budapesti Svéd Követség és Raoul Wallenberg tevékenységéről.
Tudunk arról, hogy ezen iratok léteznek, vagy legalábbis egy részük létezik az Orosz Föderáció Központi Levéltárában, a Külügyi Titkosszolgálati Levéltárban, és az Orosz Védelmi Minisztérium Központi Levéltárában. Mind a mai napig egyik intézmény sem engedélyezte független szakértők kutatását anyagai között.
Csupán szigorú korlátozásokkal lehet kutatni a Szovjet Titkosszolgálatok és a szovjet vezetés belső jelentéseit. Ugyanez igaz a foglyok vizsgálati anyagaira.
Üdvözlendő lépése volt az Orosz Külügyminisztériumnak a titkosított rejtjeltáviratok kutatásának engedélyezése. Azonban erről az anyagról is elmondható, hogy leglényegesebb elemei továbbra sem hozzáférhetőek. Tudunk arról, hogy egy részüket jelenleg a Külügyi Titkosszolgálati Levéltár őrzi.
Sokszoros kérés ellenére sem hozzáférhető független kutatók számára az Orosz Föderáció Elnöki Levéltárának gyűjteménye. Különös jelentősége volna a Politbüro iratanyagának.
Nyilvánvalóvá vált, hogyha hozzá lehetne férni ezekhez az anyagokhoz, közvetlenül és korlátozások nélkül, a Wallenberg kérdés szinte bizonyosan megoldódna.
Tiszteletben tartjuk Oroszország titoktartási és magánjogi törvényeit, ám ezeknek nem volna szabad akadályt gördíteniük annak útjába, hogy felderíthessük a Holokauszt egy valódi hősének sorsát.
Oroszország Államfőjeként Önnek megvan a hatalma ahhoz, hogy megoldást találjon erre a helyzetre.
Önnek módjában áll véget vetnie a családunkat hetven éve sújtó megpróbáltatásoknak.
Ha így tesz, fontos és félreérthetetlen jelet küld a világnak, hogy az igazság végül mindig győzedelmeskedik, ha néha mégoly hosszú is addig az út.
Nem fogjuk feladni, míg meg nem tudjuk, mi történt Raoullal.
Tisztelettel,
Matilda von Dardel
Matilda von Dardel
Chemin Adolphe Pasteur 6A,
1209 Geneva
Switzerland
His Excellency
The President of the Russian Federation
Vladimir Vladimirovich Putin
23, Ilyinka Street,
Moscow
103132 Russia
January 27, 2014
Dear Mr. President –
On a cold January day in 1945, Swedish diplomat Raoul Wallenberg embarked on a trip to contact the victorious Soviet forces that had liberated Hungary from a brutal Nazi occupation.
Instead of finding a friendly welcome and the hoped for assistance from Soviet authorities, Wallenberg and his driver, Vilmos Langfelder, were immediately arrested and transferred to Moscow, never to be seen again.
This year, the world commemorates the 70th anniversary of the Hungarian Holocaust and by January 2015, seven decades will have passed since Raoul Wallenberg disappeared in the Soviet Union.
Although the Soviet state ceased to exist more than twenty years ago, we, his family, still have not received answers to our most pressing questions: Why was Raoul Wallenberg arrested and why was he never released? And what exactly happened to him in the summer of 1947, after his trail breaks off in Moscow’s Lubyanka Prison?
As early as 1990/1, an International Commission, led by my husband (Raoul’s brother) Guy von Dardel, working closely with Russian experts and officials, was able to confirm that both Raoul Wallenberg and Vilmos Langfelder had been imprisoned in the Soviet Union during 1945-1947.
Later, a bilateral Swedish-Russian Working Group that investigated the Wallenberg case from 1991-2001 managed to expand on these findings, but concluded its investigation without obtaining full clarity about Raoul’s fate.
Since 2001, new documentation has emerged from Russian archives that previously had not been shared with researchers. Among other things, these documents raise the important question if Raoul could have been held as a “Prisoner no. 7”, in the Lubyanka Prison in 1947; and if he possibly remained there some time after July 17, 1947, his alleged date of death (according to Soviet authorities).
Just recently we learned that, contrary to previous claims, the investigation records of Raoul Wallenberg’s longtime cellmate, the German diplomat Willy Rödel, have been largely preserved. This fact and other archival data strongly suggest that similar investigative material was also created in Raoul’s case, and that some of this documentation may continue to exist to this day.
In May 2012, the Russian Ministry of Foreign Affairs (MID) released almost all of the previously classified cipher cable traffic between the Soviet Embassy, Stockholm and the Soviet Foreign Ministry from 1944-47. These telegrams have provided added insights into the Soviet government’s early handling of the Wallenberg case.
The emergence of this new information underscores the fact that important material with direct relevance to the question of Raoul Wallenberg’s fate continues to be found in Russian archival collections.
Unfortunately, independent researchers have so far not been allowed direct, uncensored access to many of these and other essential files, most of which have remained classified, some in violation of current Russian law and international agreements.
The withheld material includes papers that could help to properly identify "Prisoner no. 7" who was interrogated in Lubyanka Prison on July 23, 1947 and who, according to archivists of the Russian Federal Security Service (FSB), may have been Raoul Wallenberg.
Other vital questions persist, especially about the Soviet era system of isolating and numbering prisoners during the years 1947-1952. Russian officials have also yet to provide complete information about all Swedish prisoners who were incarcerated in Vladimir Prison during the 1950’s and early 1960’s. This material is urgently needed to either corroborate or dismiss the statements of witnesses who claim to have met Raoul Wallenberg after 1947.
Just as importantly, researchers have not been permitted to examine Russian intelligence files that could provide valuable insights into the reasons for Raoul’s arrest. These include Soviet foreign and military intelligence reports from Hungary in 1944-45, detailing the activities of the Swedish Legation, Budapest, including those of Raoul Wallenberg.
Some of these documents are known to exist in the Central Archive of the FSB (TsAFSB), in the archives of the Foreign Intelligence Service (SVR) and in the Central Archives of the Russian Ministry of Defense (TsAMO). So far, neither agency has allowed an independent review.
Similar severe restrictions have prevented the study of the internal correspondence records of the Soviet Security Services and the Soviet leadership. The same is true for specific prisoner investigation files.
While the Russian Foreign Ministry’s declassification of the previously secret cipher cables was a welcome step, even in this collection the most relevant material has remained off limits to researchers. Some of these records are currently held in the archives of the SVR.
And despite repeated requests, important collections in the Archives of the President of the Russian Federation (APRF), especially certain records of the Politburo, have not been made available to independent experts.
It has become increasingly clear that if direct and unhindered access to this documentation would be granted, the Wallenberg case could almost certainly be solved. We respect Russia's secrecy and privacy laws, but they must be properly applied and should not stand in the way of discovering the fate of a true hero of the Holocaust.
As President of Russia, you possess the necessary authority to remedy this situation.
It is in your hands to end our family’s ordeal that has now spanned seven decades.
In doing so, you would send an important signal to the world that justice can and will prevail, no matter how long it may take.
We will never give up until we know what happened to Raoul.
Sincerely yours,
Matilda von Dardel
