Most képzeljük el ennek analógiájára, hogy azt halljuk, hogy a KE most éppen a londoni olimpiára (nem, nem paralimpiára) készül vívásból, nem ér rá fogadni a brit nagykövetet!

***

Tegnap Schmitt Pál a riportjában nagyon sokmindent mondott, amin szénné röhögték magukat az emberek. Persze lehetne ekézni, hogy ez az évezred botránya, hogy ez elképesztő bornírtság, hogy ilyen hülye ember nincs, ilyen pofa nem létezik, de elég nehéz fokozni azt, amit mások már úgyis megírtak róla. Nehéz rá új jelzőket, hasonlatokat, kifejezéseket kitalálni. Amúgy sem szeretek a blogoszféra-nyájjal menni. Szóval gondoltam, erről unalmas volna írni, de volt egy momentum, amely azért érdekes.

Messziről kezdeném: onnan, hogy amikor Matolcsy meggondolatlanul azt mondta, hogy 47-ezerből meg lehet élni, aztán Pintér Sándor ezt megerősítette, majd különösen, amikor Zsiga Marcell is, akkor vártam, hogy ezen három közül legalább egy megmutatja az embereknek, hogy igenis meg lehet élni. Azt is vártam, hogy valamelyik ellenzéki politikusban van annyi, hogy belekezd egy ilyenbe, de nem volt. Pár civil kezdett csak bele ilyen akcióba, azt gondolom, hogy ez figyelemreméltó, érdekes kezdeményezés volt, úgy lehet értékelni, hogy sokan sokat tanultak belőle.

Schmitt Pál tegnapi nyilatkozatában az az egyetlen, epszilonnyi pozitívum van, hogy bele akar vágni valamibe, amit persze totálisan leront egy csomó minden, amit később fel fogok sorolni. Például lerontja az, hogy ezen körülmények között ez így, a lemondás nélkül inkább makacssággá válik.

Zsiga Marcell - mint a három észkombájn fideszes közül leginkább ráérő - például igazán belefoghatott volna abba a kihívásba, és kijöhetett volna belőle akár jól is. Ha például tisztességesen végigcsinálja, és a végén azért őszintén, becsületesen megvallja, hogy nem nagyon lehet megélni ebből a 47-ezerből. (Egy hónapig megalázó nyomorban esetleg igen, de akkor abban nincsenek benne a tartós kiadások.) Ha a bátorságot szerénységgel, önkritikával párosítja, akár még talán meg is bocsátották volna neki a meggondolatlanságát. Zsiga Marcellben persze mindezeknek semmi nyoma nincs, szóval akadémikus felvetésről van szó, csak az összehasonlítás végett vettem elő.

Schmitt Pál is veszteség nélkül jöhetett volna ki ebből, ha a HVG cikke után azonnal lemond, aztán megcsinálja azt a Ph.D.-t, és bocsánatot kér a plágiumért. Ez esetben a csalását az emberek megbocsátották volna a megbánás, belátás és tettrekészség és későbbi teljesítmény miatt. Nullszaldósra kihozható lett volna a dolog.

De most már nem. Most már a csalás nem csak megtörtént, de aztán azt még sok hónapnyi hazudozással, makacssággal tetézte, és a tegnapi beszédben még tett rá egy lapáttal. Na így hiába jelenti be azt, hogy tettre kész, és meg akarja védeni a becsületét. Ezek után, ha meg is csinálná a Ph.D.-t, akkor is negatívra jönne ki a mérleg. De vajon reális-e egyáltalán ez?

Először is nézzük azt a momentumot, amely mellette szól! Ha maga fordította Georgiev munkáját, akkor végül is elolvasta, ért a témához, akkor akár írhatna is róla. Mondjuk jó kérdés, hogy ha ez így volt, akkor miért nem írt tényleg egy új dolgozatot ugyanazzal a tartalommal? Az új tudományos eredmény azzal se lett volna meg, de a plágium vádja legalább nem érhette volna.

De Schmitt valószínűleg nem maga fordította a dolgozatot. És egyébként is úgy tűnik, valamilyen más témát választana. Azt könnyen el lehet képzelni, hogy abban a pozícióban, amelyben volt, tulajdonképpen tényleg olyan információk birtokában van, amelyek azért elegek egy nem túl érdekes, de azért mégis sporttörténeti anyagra. De a Ph.D. akkor is komoly munka. Mi is kell a Ph.D.-hez? Mert ne felejtsük, a Ph.D. komolyabb fokozat a kisdoktorinál, tehát most magasabbra került a léc! A kisdoktori ma már nem választható opció.

A Ph.D.-hez egyetemtől függően, de általában szükséges nemzetközi, reviewolt, azaz bírált és szerkesztett folyóiratban megjelent mondjuk két idegen nyelvű cikk. A SOTE doktori szabályzatában két idegen nyelvű, nemzetközi publikáció szerepel. Ha megnézzük a Google Tudós eredményeit, akkor Schmittnek ilyenje nincs. Annál is inkább, mert a szabályzat egy korlátos listát ad az elfogadható folyóiratokra. Most ezt így nem vetettem össze, aki talál találatot, szóljon! Addig vegyük úgy, hogy Schmittnek írnia kell két ilyen cikket!

Namost az ilyen folyóiratok kívül esnek a NER rendszerén, ezek a "gonosz internacionalista világ, az ellenség" territóriumára esnek. Ezeket általában nem lehet megvenni, vagy olyan nyomás alá venni, hogy meghajoljanak. Azt nem tudom, hogy Schmittnek milyen kapcsolatrendszere van esetleg tudományos folyóiratok szerkesztőségével, de láttuk, ahogy a SOTE sem hajlik meg, ezeknek sem érdekük meghajolni. Az ilyen nemzetközi folyóiratok renoméja azért elég kényes dolog, oda le kell tenni az asztalra valamit. Befolyással legfeljebb kicsit lehet lejjebb vetetni a lécet. No de a történtek után eleve melyik folyóirat akarná egyáltalán megjelentetni Schmitt cikkét?!

Eszébe juthat valakinek rossz magyar reflexből, hogy Schmitt írathat is cikkeket. No de honnan talál most hírtelen két olyan szakembert, akik írnak neki két ilyen cikket? Ki vállalna ilyet? Szerintem ha máskor esetleg meg is lehet ilyet csinálni ebben a korrupt magyar világban, most, ezek után egy ideig biztosan nem. Majd pont Schmittnek... És akkor azt se felejtsük el, hogy természetesen az egész magyar média árgus szemekkel figyelne minden ilyen cikket. Tehát ha ezt kizárjuk, akkor oda jutunk, hogy Schmittnek magának sok hónapon keresztül dolgoznia kellene két ilyen cikken. Be kell küldenie, el kell, hogy fogadják, meg kell, hogy jelenjen.

Ha ez megvan, akkor meg kell írni a disszertációt. A SOTE-n szerintem nincs olyan skandináv típusú Ph.D.-re mód, hogy az ember bekötteti a cikkeit egy kis előszóval. Ha ilyen nincs, akkor megint magának kell megírnia. Az íratás megint ugyanolyan kockázatos, sőt, még kockázatosabb, mint a cikkeknél. Tehát Schmitt Pál megint kemény hónapokig írja az értekezést. Fél évnél korábban ezzel nem nagyon lehet meglenni.

Ezek után jöhet egy elővédés. Mondjuk ez nem mindenhol kötelező, ezzel ne számoljunk! Aztán el lehet indítani a hivatalos procedúrát. Nem vagyok benne biztos, de valószínűleg a SOTE érvényesnek tekinthetné Schmitt államvizsgáját, tehát azt a vizsgát, amelyet a doktori védéshez kell megtennie legtöbbször három tárgyból. Könnyen meglehet, hogy a kisdoktori államvizsgáját elfogadják Ph.D.-hez is. Ezzel tehát akkor már megvan, ne számoljuk!

Utána jön a bírálat, és aztán ki lehet írni a védés időpontját. Közben a  doktori tanácsnak is üléseznie kell, el kell fogadnia az értekezést, és kitűznie a védést. Mindez a procedúra - tapasztalatom szeint - eltart minimum fél évig.

Összességében tehát Schmitt Pálnak nagyon erőltetett menetben azért legalább egy évig, de inkább másfél évig tartana mindez. Ez egy nagyon alsó becslés, mert reálisabb a két év. De ezt akkor lehetne így megcsinálni, ha Schmitt Pál nem dolgozna, vagy olyan munkát végezne, amely ehhez szorosan kapcsolódik. Tehát, ha mindez benne lenne a munkaidejében. Amennyiben nem szorosan kapcsolódó, de valami hasonló munkát végezne, akkor esetleg erre rájön még fél év. Ha totál mást, akkor egy év is.

Őszintén szólva, munka mellett doktorit befejezni ritkán szoktak. Amikor én ezt tettem, figyelmeztettek, hogy ezt nem szokták tudni befejezni az emberek. Pedig nekem a cikkek megvoltak, és a disszertáció is meg volt írva egy bizonyos szinten. Mégis évekig tartott, mire védtem. Arra büszke vagyok, hogy azőrt így is összejött.

Ha az ember viszont Köztársasági Elnök, akkor mindez egyáltalán nem reális. Egy KE-nek erre nincs ideje. A KE munkája annyi különféle elfoglaltságot jelent, hogy nemhogy Ph.D. írásra, de barátokra, rokonokra, családra, hobbira sincs ideje szerintem. El tudom képzelni, hogy ezek a dolgok komolyan megsínylik egy KE "szolgálati idejét".

És akkor képzeljük el egyáltalán azt, hogy hogy néz az ki a sajtóban, a médiában, hogy a Köztársasági Elnök ideje egy jelentős részében nem az országot reprezentálja, nem azért dolgozik, hogy jobb legyen az országnak, nem azt teszi, ami a feladata, és ami csak az ő feladata, és amiben pótolhatatlan, hanem ő most éppen dolgozatot ír! Most képzeljük el ennek analógiájára, hogy azt halljuk, hogy a KE most éppen a londoni olimpiára készül vívásból, nem ér rá fogadni az brit nagykövetet! Mondjuk paralimpiával el tudjuk képzelni, igaz?:)

És akkor eljutottunk még egy kérdéshez, ez pedig Schmitt Pál kora. Ahogy nem képzelhető el az, hogy az olimpiára kijusson, majdnem ugyanolyan lehetetlen, hogy egy Ph.D.-t megcsináljon. Ezt még egy kimagaslóan intelligens, szellemi életet élő hetvenévestől is nehéz elképzelni. Még egy olyan filozófustól, akinek egész életében forgott az agya, még nála is elég nehéz elképzelni, hogy pár visszaemlékezésen kívül komolyat alkosson hetven évesen. Sajnálom, a hetven év, az hetven év. Az agy igenis öregszik, és hetven évesen már nem képes akkora új teljesítményre, mint harminc évesen.

Végül, mire ezzel Schmitt Pál jó esetben el is készülne, addigra már mindegy, mert a mandátuma nagyrészt már le fog járni, vagy le is jár. Sok évig rombolta addigra már a személyét az, hogy hivatalban maradt, ezt már visszacsinálni mondjuk 2014-ben késő, és nem is nagyon lehet. Ha pedig mégis lemond, akkor meg azért nincs sok jelentősége. Akkor csakis Schmitt személyes ügye a dolog. Persze, ha volna benne annyi, akkor is megpróbálkozhatna vele, csak nem adok én ennek sok esélyt.