Kimenni ugyanis azért kell, hogy megmutassuk, nem nézzük tétlenül ezeket az állapotokat. Kimenni azért kell, hogy javítsunk a helyzeten. Kimenni azért kell, hogy jelt adjunk, nem szeretjük mi ezt a szelavit. Kimenni azért kell, hogy erősítsük azon emberekkel kötelezettségét, akik még ebben a becstelen országban is becsületesen akarnak élni. Kimenni azért kell, hogy összefogjunk mi, akik a becsületességet választjuk. Kimenni azért kell, hogy a külföldnek is megmutassuk, ez nem a tízmillió Schmitt Pál országa. Kimenni elsősorban azoknak kell, akik becsületesek, akik nincsenek benne a korrupt többségben. Azoknak, akik becsületesek, akik emelt fővel mehetnek ki a Dísz térre, és Schmitt Pál szemébe mondhatja: "Én különb vagyok nálad".
***
"Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett." Áll nem csak az 1989-es, Alkotmányban, hanem az új Tákolmányban is.
Tóta W. Árpád nem sokkal a botrány kirobbanása után elironizált azon, hogy "nincs baj bébi", hiszen Schmitt Pál plágiumvádjával semmi lényegesen új nem derült ki, és továbbra is teljesen alkalmas a kormányhű, elkötelezett, hiteltelen "álamfő" szerepére.
Ez eddig bizony így igaz, ha Schmitt Pál, a Fidesz, a kormány és Orbán Viktor viszonyát nézzük. Ilyen szempontból "semmi baj" nincs azzal, hogy bóvlikormánynak bóvliállamfője van. Illenek egymáshoz. Amilyen a mosdó, olyan a törülköző.
A Fidesz, a kormány, Orbán Viktor nem is szólalt meg az ügyben, nem védték, és nem kritizálták Schmitt Pált. Giró-Szász András ezt úgy magyarázta, hogy a kormány nem kritizálhatja az egységet kifejező államfőt. Bullshit, "kedves" Giró-Szász András, bullshit.
Az igaz, hogy volt azelőtt egy olyan elv, hogy az államfő nem nyilvánulhat meg politikailag elkötelezett formában. Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László idejében ez részben meg is valósult, ők részben tartották magukat ehhez az elvhez. Aztán voltak erről viták is, mert különféle gondolkodók, újságírók, pártok úgy vélték, hogy az államfő nem teljesíti az egység szimbolizálását. Ezekben a vitákban sok jogos észrevétel volt, de akkoriban még valóban élt egy ilyen elv. Ma már nincs ilyen elv, elvi szinten sem. Ezen ma már rég túl vagyunk, ugyanis Schmitt Pál bevallottan elkötelezett, annyi nyilatkozatával, és a tevékenységével is nyilvánvalóvá tette, hogy régen vége a köztársasági elnök elkötelezettsége nimbuszának. Schmitt Pál már kinevezése utáni első napokban nyíltan szembe köpte ezt az elvet.
Másrészt Giró-Szász András fordítva üli meg a lovat. A köztársasági elnök elkötelezetlensége semmiképpen nem jelenti, és soha nem is jelentette a fordított irányban a kritika mellőzését. Ilyen elv soha nem volt. Ezt Giró-Szász András most rögtönözte a szégyen kimagyarázására. Az államfő nem attól lesz elkötelezetlen, hogy senki nem kritizálja. Hogy a fenébe képzeli ezt Giró-Szász? Már miért ne kritizálhatnám én, te, vagy bárki más, és akár pártok is a köztársasági elnököt? Mitől lenne ő attól elkötelezettebb, hogy valaki kritizálja? A kritika nem okozza az államfő elkötelezettségét, legfeljebb megmutatja a meglévő elkötelezettséget.
Az az elnök, aki elkötelezetlenségével, hitelességével, mondataival és cselekedeteivel kivívja az emberek tiszteletét, az elérheti azt, hogy az embereknek nincs okuk, nem érzik méltányosnak kritizálni őt. De ez nem a priori jog, hanem szerzett hitelesség. Ezzel pedig Schmitt Pál még kevésbé rendelkezik, mint elődei. Tehát sem formálisan, sem illendőségből nincs ilyen elv. Mondjuk ki egyenesen! A Fidesz azért nem kritizálja Schmitt Pált, mert "az ő kutyájuk kölke". Ennyi.
Schmitt Pál plágiumügye tehát tökéletesen szimbolizálja a kormányt és a Fideszt. Idáig helyben vagyunk. Szimbolizálja a lopást, a korrupciót, a mellébeszélést, az amatörizmust, a butaságot.
De mégis ott van az a passzus az Alkotmányban és a Tákolmányban, valamint itt van az a valós körülmény, hogy a köztársasági elnök reprezentálja az országot. Namost, lehet ezt mondani, hogy Magyarország bizony egy nagy átlagban viszonylag korrupt ország. Felmérések szerint is elég rosszul állunk. Lehet azt mondani, hogy a magyarok többsége bizony csal, lop, hazudik. Bizonyos értelemben Schmitt Pál tényleg reprezentálja az országot: egy viszonylag korrupt, csalós, lopós, ügyeskedős populációt reprezentál. Ha a közemberek többsége ilyen, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy a reprezentánsa is ilyen.
A köztársasági elnököt a Parlament választja. A parlementi képviselőket az emberek. Az emberek választják maguk közül a képviselőket, a képviselők választják a köztársasági elnököt. Ez az egész mechanizmus lehetne jobb. Lehetne olyan, hogy a nagyrészt korrupt emberek tömegeiben megcsillan az értelem halvány szikrája, és mégis a becsületesebbeket válasszák ki maguk közül. De nem ez a helyzet. A politikusok átlagban semennyivel nem becsületesebbek, mint a közemberek többsége. Tegyük hozzá, nem is rosszabbak. Reprezentálják az átlagot. De most komolyan, ha ránézünk Schmitt Pálra, akkor inkább negatív szelekciót tudunk elképzelni. Elképesztő, hogy egy ilyen személy az ország államfője. Felháborító, abszurd, nevetséges.
Mert bizony Magyarországon elterjedt, hogy a diplomát, a disszertációt, a szakdolgozatot, a kiadott könyveket összeollózzák, vagy mások írják meg. A Schmitt jelenség nem más, mint tükör az országnak: bizony nagyrészt ilyenek vagyunk.
De Schmitt Pál nem csak az országnak tükör, hanem a külföldnek is egyfajta "periszkóp". A külföldnek is Schmitt Pál reprezentálja az országot, sok diplomata, politikus és külföldi közember őt ismeri meg, róla hall hírt, és ezt vonatkoztatja Magyarországra. Jogosan vagy jogtalanul általánosíthat.
Miért mennénk tehát ki tüntetni? Kérdezhetné tehát valaki. Ilyen ez az ország, ilyen az államfő, c'est la vie, get over it! Mit tehetnénk ez ellen? Ez a beletörődöm, pesszimista, passzív felfogás. De van optimista, aktív felfogás is.
Kimenni ugyanis azért kell, hogy megmutassuk, nem nézzük tétlenül ezeket az állapotokat. Kimenni azért kell, hogy javítsunk a helyzeten. Kimenni azért kell, hogy jelt adjunk, nem szeretjük mi ezt a szelavit. Kimenni azért kell, hogy erősítsük azon emberekkel kötelezettségét, akik még ebben a becstelen országban is becsületesen akarnak élni. Kimenni azért kell, hogy összefogjunk mi, akik a becsületességet választjuk. Kimenni azért kell, hogy a külföldnek is megmutassuk, ez nem a tízmillió Schmitt Pál országa. Kimenni elsősorban azoknak kell, akik becsületesek, akik nincsenek benne a korrupt többségben. Azoknak, akik becsületesek, akik emelt fővel mehetnek ki a Dísz térre, és Schmitt Pál szemébe mondhatja: "Én különb vagyok nálad".
Menjünk tehát ki szombaton tüntetni a Várba, hogy ne Schmitt Pál legyen a köztársasági elnök!
2012.01.21. Szombat, 16 óra, Budapest, Vár, Dísz tér.